Életvidám Életmód nap, élni akarással — Reménysugár egy kis Napsugárral – s mozgásterápiával

Ezektől az emberektől sok mindent meg lehet tanulni, de elég, ha csak a legfontosabbat sajátítjuk el: az élni akarást! Annyi balszerencsés és szomorú, halál közeli esetet ismerhettünk meg elbeszéléseikből az október végi Életmód-rendezvényen a MÚOSZ nagytermében, hogy már ebbe belebetegedhettünk volna. De azzal, hogy itt maradtak köztünk, bizonyították akaratukat, hogy hogyan lehet túlélni súlyos betegségüket, és reménysugarat adtak másoknak. Ezen a néhány órán kiderült: Élni szép! Élni jó! Élni érdemes!

Dr. Szalontai Éva, az Életmód-szakosztály vezetője is bebizonyította, hogy a nyári „kis megingás" és ijesztgetés már a múlté, erős akarattal felépült betegségéből, és az őszt, túl a nyolcadik ixen is, szédületes tempóban színezi Aranytollával.

-Néha kicsit szédülök – árulja el barátainak és már veti is bele magát a habokba, mert vallja, az úszásról nem szabad lemondani.  Ö is példát mutat, mint ahogy vendégei Kiss Erzsébet újságíró-gyógytornásszal az élen, akinek nemrég jelent meg könyve Öngyógyító emberek címmel. A könyvet élénk érdeklődés mellett mutatta be a MÚOSZ-ban. Erzsébet sorra vette a fejezetek főhőseinek példáját és mi, az egészségesnek tűnő újságírók, résztvevők, csak ámultunk: Jé, ebből is ki lehet jönni győztesen? Jé, le lehet győzni a rákot, a fájdalmat, a lelki szenvedést? Megtanulhattuk a különleges esetekből, hittel és akarattal, győzedelmeskedhet az élet. S azt is, mindennek az alapja a sport, a mozgás!

Elvesztettem a karomat, a lábamat? Attól még tudok futni, kerékpározni, versenyezni. Nincs vesém, hússzor műtöttek, kaptam új szervet? Attól még tudok úszni, sportolni – és nyerni! Elvesztettem a feleségemet, akit annyira szerettem, lelkileg, testileg összetörtem, majd elvitt a bánat… Igaz, évekbe telt, míg felépültem, sőt teljesen meggyógyultam, már tudok mosolyogni is, újra boldog vagyok, és egészségesebb, mint valaha… A jóga megtette a hatását, boldog-gumiemberré váltam, aki másokon is segít. Elvesztettem a látásomat, a hallásomat? Attól még nem áll meg az élet, aktívan tevékenykedem. Nyugdíjba mentem, feleslegesnek éreztem magam? Rendszeresen futok, beleülök egy fa ölébe, és már újra tudom élvezni az életet.

Megannyi példa a kitűnő könyvből, amelyet kötelezővé kellene tenni az iskolákban, hogy idejekorán felkészüljenek a fiatalok a rájuk leselkedő nehézségekre, amit aztán nyavalygások nélkül, hittel és akarattal meg kell próbálni legyőzni, és nem könnyen feladni, mert az a legegyszerűbb megoldás. Az életben mindenért meg kell küzdeni. Az egészségért meg kell dolgozni, ez az, amit sokan nem értenek. A könyvből, ezen az igen hasznos Életmód esten, megelevenedett néhány fejezet: itt volt köztünk a hetvenen túli mosolygós hastáncosnő, Borsosné Kovács Edit Estella és lejtett néhány tánclépést nagy örömünkre. Itt volt a „vesés" Berente Judit, aki többszörös úszóvilágbajnok lett kategóriájában, itt volt a mindig reménysugárt adó, siket Napsugár Anna férjével, Jánossal, aki fotóriporterként, szövegíróként és jeltáncosként teljes életet él, és sorstársaival járja az országot. Itt volt az özveggyé vált, minden betegséget összegyűjtő, majd legyőző, Szalai István, aki évek szívós jóga-munkájával gumiemberré válva kápráztatott el bennünket – úgy ment le bemelegítés nélkül, civil ruhában spárgába, mint, aki csak lép egyet…

Ezek az emberek példát mutattak abból, hogy sose adjuk fel, és rávilágítottak arra, hogy nincs élet mozgás nélkül! Úgyhogy be is fejezem, s az íróasztal mellől irány a természet!

Szöveg és fotó: Temesi László
Forrás: http://eletmod-egeszseg.info