Élik az életüket – Nyári vetítéssorozat az Urániában
7 perc olvasás
Élik az életüket – Női nézőpontok címmel idén nyáron is tematikus filmválogatással jelentkezik az Uránia Nemzeti Filmszínház. A július 6-án, csütörtökön induló és augusztus 2-ig tartó sorozat keretében egy híján húsz különleges film kerül vászonra a közelmúltból – újonnan vagy még egyszer utoljára, mielőtt végleg eltűnne a mozikból.
Élik az életüket – Női nézőpontok címmel idén nyáron is tematikus filmválogatással jelentkezik az Uránia Nemzeti Filmszínház. A július 6-án, csütörtökön induló és augusztus 2-ig tartó sorozat keretében egy híján húsz különleges film kerül vászonra a közelmúltból – újonnan vagy még egyszer utoljára, mielőtt végleg eltűnne a mozikból.
A legkülönfélébb műfajokat és történeteket felvonultató alkotásokat a női szál fűzi egybe: olyan változatos – valós és kitalált, rendkívüli és hétköznapi, ismeretlen és ismerős – női karakterek, akikre rácsodálkozhatunk, akikért izgulhatunk, és akikben magunkra ismerhetünk. A sort természetesen nem nyithatja más, mint az elmúlt év legszokatlanabb és egyben legfelszabadítóbb filmje, a Toni Erdmann és hősnője, a Sandra Hüller alakításában testet öltött Ines. A június 6-i nyitánytól kezdve egy hónapon át megannyi egyéni, szerzői hang szólal meg az Urániában: Maren Ade, Pedro Almodovar, Jessica Hausner, Naomi Kawase, Park Chan Wook és más, kedves rendezőink jóvoltából kedvenc színésznőink jutnak ismét főszerephez, köztük Catherine Deneuve, Tilda Swinton, Valeria Bruni-Tedeschi és Natalie Portman.
A filmek négy csoportot alkotnak tematikailag.
Az elsőbe olyan művek sorolhatók, amelyekben az apákhoz, a családhoz, a hagyományhoz fűződő ambivalens viszony dominál. Ilyen a sorozat nyitódarabja, a Maren Ade rendezte, lemeztelenítően őszinte Toni Erdmann, amelyben egy apa nevetséges, ugyanakkor megható kísérletet tesz arra, hogy megmentse lányát a karrierjébe való beleszürküléstől és a magánytól. Az újonnan mozikba került Határidős esküvő című izraeli film alaphelyzete szintén komikus és drámai egyszerre: hősnője, Michal annak ellenére sem hajlandó lemondani az esküvőjét, hogy vőlegénye váratlanul felbontja az eljegyzést. Elhatározza, hogy a kitűzött időpontra – Istenben bízva és a szigorú ortodox zsidó hagyományokat követve – megtalálja az igazit. Zűrös családi háttér sejlik fel az Őrült boldogság című olasz komédia két hősnőjének (Valeria Bruni Tedeschi, Micaela Ramazzotti) kisiklott élete mögött, akik egy elmegyógyintézetnek berendezett vidéki kastélyban találkoznak, hogy aztán együtt keressék a szabadságot. Bizarr alaphelyzetű történet a Palolo Sorrentino által a tavalyi év legjobb olasz filmjének mondott Elválaszthatatlanok, melynek két hőse sziámi ikerpár. Daisy és Viola gyönyörűek és gyönyörűen énekelnek. Amikor egy orvos vállalná, hogy szétválasztja őket, kiderül, az elválás nemcsak testileg nehéz: a családnak is gondot okoz, főleg a lányok fellépéseiből hasznot húzó apának. Drámai apa-lánya kapcsolat tárul fel az Amy Weinhouse életét feldolgozó Oscar- és BAFTA-díjas dokumentumfilmben, az Amy-ben is, amely nemcsak e benne elhangzó fantasztikus dalok miatt emlékezetes. Személyes hangvételű portré egy nagy művészről, akit sokan szerettek, de kevesen ismertek.
A válogatás más filmjeiben egy titok, azon belül is a múlt valamely nagy rejtélye mozgatja a történetet.
A kertész titka című norvég-dán-német filmben a fiatal újságírónő, Unn Tove az esküvőjén újszülött csecsemőt talál a mosdóban, akit természetesen átad a gyámhatóságnak. Tizenhat év múlva a felcseperedett Rosemari tőle kér segítséget biológiai szülei felkutatásában. A stylist Kristen Stewart által alakított főhősnője szellemi úton próbál kapcsolatba lépni fiatalon elhunyt fivérével. Úgy tűnik, ez sikerül is, azonban titokzatos sms-seket kap, amelyeket nem a testvére küld a túlvilágról. Pedro Almodóvar új filmje, a Julieta egy középkorú nő (Emma Suárez) története, aki egy váratlan találkozás hatására tíz éve nem látott, eltűntnek hitt lánya és saját ifjúkori önmaga (Adriana Ugarte) nyomába ered. Témájában erre rímel az Én és a mostohám című új darab a francia film nagyasszonyával, Catherine Deneuve-vel a főszerepben, akinek személyében egy napon a múlt, vagyis apja egykori szeretője kopogtat Claire-nél (Catherine Frot), a negyvenes szülésznőnél. Vajon mit akar tőle az energikus díva, aki tönkretette szülei házasságát? Még zavarba ejtőbben összekuszálódnak a szálak az olasz-francia A Bigger Splashben: a feszült kamaradrámában Marianne, az ünnepelt rocksztár (Tilda Swinton) ifjú barátjával a Földközi- tenger egyik szigetén készül kipihenni a koncertek fáradalmait, amikor nyugalmukat kibillenti és kapcsolatukat hamarosan sokszögűvé teszi egy régi barát (Ralph Fiennes) felbukkanása. A remény receptje című japán alkotás szereplői is változást hoznak egymás életében: ebben visszafogott érzésekkel teli történetben látszólag az a legnagyobb titok, mitől olyan eszeveszetten finom Tokue nagyi édesbabzseléje a palacsintában. De nyilvánvaló, hogy Naomi Kawase filmje több egyszerű gasztrofilmnél, és valójában a lélek titkait kutatja.
A filmek következő csoportja olyan nőkről szól, akiknek beleszólt a sorsukba a történelem.
A Menedék című amerikai életrajzi dráma igaz történet alapján készült a varsói állatkert igazgatójának feleségéről, aki a második világháborúban százakat mentett ki a gettóból. Szintén lengyelországi történet és a valóságon alapul az Ártatlanok című francia-lengyel dráma, amely egy apácakolostor orosz katonák által megbecstelenített lakóinak lelki és testi gyötrelmeiről szól egy fiatal francia ápolónő szemével. A második világháború korába tekint vissza az Egy német sors című döbbenetes osztrák dokumentumfilm is, amelyben az egyik utolsó hiteles szemtanú, egy Goebbels mellett dolgozó titkárnő mesél az életéről és a XX. századi történelem náci alakítóiról, akiket közelről látott, valamint arról, hogyan értelmezi saját szerepét a történelemben. Egy vallomásra, Jackie Kennedy visszaemlékezéseire épül a Jackie című játékfilm is, amelyben a XX. század leghíresebb amerikai elnökfeleségét Natalie Portman alakítja.
A filmek negyedik csoportja a szerelem és az erotika témáját variálja.
A szobalány című dél-koreai dráma, Chan Wook Park filmje a harmincas években, Korea japán megszállása idején játszódik. Egy pénzéhes szélhámos felbérel egy ifjú zsebtolvajnőt, hogy egy japán úrnő szobalányaként férkőzzön annak a bizalmába, így segítve, hogy a férfi megszerezze a nő pénzét. A csavaros történetben a két gyönyörű nő erotikus fantáziái szépen lassan valóra válnak, és a szerelmi háromszög résztvevőinek választaniuk kell, ki mellé állnak az érdekektől hemzsegő harcban. Az utolsó tangónk című argentin-német dokumentumfilm a tánc nyelvén beszél a szenvedélyről. German Kral filmjéből a tangó két legnagyobb egyéniségét, Argentína egykor legismertebb tangótáncosait, María Nieves Regót és Juan Carlos Copest ismerhetjük meg, akik majdnem ötven évig alkottak párt a színpadon és egy ideig az életben is. A szerelem története című nagy ívű dráma valójában az azonos című könyv története: a rég elveszettnek hitt könyv titokzatos módon kerül elő, és összeköti egy fiát kereső idős férfi és egy, az anyja magányára megoldást kereső fiatal lány életét. Könyvekhez kötődik az Őrült szerelem című osztrák film is – Jessica Hausner (Édes Rita, Lourdes) rendezése -, amely annak ellenére, hogy a romantika nagy német költőjéről, Heinrich von Kleistről szól, éppen a romantika természetét, a „halálos szerelem" paradigmáját teszi ironikus elemzés tárgyává.
A részletes műsor elérhető az Uránia weboldalán.
2017. július 6 – augusztus 2.
Élik az életüket – Női nézőpontok
Uránia Nemzeti Filmszínház
Lantai József
