Aligha akad még egy olyan hazai művészeti intézmény, amely az elmúlt száz évben annyi kritikát és szitkozódást szenvedett volna el, mint a Műcsarnok. Bár a Műcsarnok szerepe az elmúlt évtizedekben radikálisan átalakult, számos művész ma is úgy éli meg, hogy valamiféle külsődleges, a „valódi" művészet terrénumán kívül álló ideológiai vagy esztétikai koncepció miatt nincs esélye itt kiállítani.
