Felsőoktatási lejtspirál

A felsőoktatási törvény tervezeteinek különböző állapotaiban különböző aggályok merültek fel a kidolgozatlan pontok miatt éppen úgy, mint az esetenként akár túlzottan kidolgozott, pontosabban betonba öntött elvek miatt. Ezek közül többről e sorok szerzője is megemlékezett korábban ezeken az oldalakon. Ilyen volt például a nyelvvizsgák agyonfetisizálása (http://www.euroastra.info/node/52428 ), vagy a felsőoktatás szelektív létszámcsökkentése (http://www.euroastra.info/node/54214 ). Jelezve azt is, hogy mindkettő egyfajta kasztosodást okozhat. Ennek a veszélye nem csak ezek következtében állhat fenn, és így csak mérsékelt könnyebbség lehet az időközben meghirdetett, bár kétes gyakorlati értékű nyelvvizsga-moratórium.

A felsőoktatási törvény tervezeteinek különböző állapotaiban különböző aggályok merültek fel a kidolgozatlan pontok miatt éppen úgy, mint az esetenként akár túlzottan kidolgozott, pontosabban betonba öntött elvek miatt. Ezek közül többről e sorok szerzője is megemlékezett korábban ezeken az oldalakon. Ilyen volt például a nyelvvizsgák agyonfetisizálása (http://www.euroastra.info/node/52428 ), vagy a felsőoktatás szelektív létszámcsökkentése (http://www.euroastra.info/node/54214 ). Jelezve azt is, hogy mindkettő egyfajta kasztosodást okozhat. Ennek a veszélye nem csak ezek következtében állhat fenn, és így csak mérsékelt könnyebbség lehet az időközben meghirdetett, bár kétes gyakorlati értékű nyelvvizsga-moratórium.

Amióta a fent említett tervek napvilágra kerültek sok víz lefolyt a csatornarendszereken, és az indulatok egy részét is sikerült más csatornákba terelni. Ez azonban kétségtelenül nem jelentette azt, hogy a felsőoktatási koncepciók ne igyekeztek volna végkifejlet irányába. Annak a talán pillanatnyilag csak állomásnak tekinthető pontnak az irányába, hogy kihirdetésre kerültek az államilag finanszírozott létszámokkal kapcsolatos elvek és adatok. Ezt összességében is lehet soknak, vagy kevésnek tekinteni, de a strukturális vitáknak és kételyeknek alighanem csak az elején vagyunk. Mert az ördög ez esetben is a részletekben van. Beleértve azt is, hogy a felsőoktatásba való becsatlakozásról szóló családi megállapodás nem tartozik a rövid távú döntések közé. Sem a finanszírozás, sem a várható életpálya szempontjából.

A diák ugyanis a diákévek alatt sem a levegőből fog élni. Legyen tehát bármekkora is, a különben akár jogos, önbizalom, és tettrekészség, a családok legtöbbje esetében igenis terhet ró a felsőoktatás a családi költségvetésre. Így a továbbtanulás biztosíthatóságáról teljesen felesleges szemérmesen hallgatni. Az egyik nyilvánvalóan a közvetlen tehervállalás, amikor is a tanulmányok folytatása könyvek, tanszerek, különórák és egyebek megfizetését jelenti. A másik az a közvetett, amikor a család mintegy lemond arról, hogy a fiatal bekapcsolódjon a családi költségvetés fenntartásába. Azaz ne álljon munkába, ne támogassa anyagilag a családot. Ez a közvetett, a fiatalt tehermenetesítő tehervállalás, teherátvállalás az, amiről nem szoktak beszélni, mert sok szempontból természetesnek tűnik. S ahogy sokszor természetes is. Függetlenül attól, hogy a családnak, a magas munkanélküliségi ráták árnyékában, és a fiatalokat nagy számban fenyegető munkanélküliség lehetőségével számolva, ez nem is tűnik nagy áldozatnak.

Mert óhatatlanul azzal számolnak sokan, hogy ameddig a gyermek az iskolában van, addig sem a munkanélküliek táborát gyarapítja. Azt pedig, hogy így számolnak sokan az iskolákkal, az is erősíti, hogy maga az oktatáspolitika sem teljesen mentes ettől a szemlélettől. Azt, hogy ez teljesen téves lenne, nehéz lenne állítani, de az kétségtelen, hogy ehhez olyan fedezetett kell teremteni a felsőoktatásba való beiskolázásokhoz, ami lehetővé teszi, hogy az iskolarendszer betöltse ezt a szerepet. Valószínűleg ez az, ami kétségessé válik akkor, amikor a költségvetés pénzeszközöket von ki az oktatásból. Az egyik oldalon ugyanis olyan módon szűkül az oktatásba bevonhatók száma, hogy a másik oldalon nem nyújtható teljes értékű életvitel képe a fiataloknak. Az is nyilvánvaló, hogy ez a helyzet végső soron tovább fokozza a kasztosító hatásokat. Mert az önköltséges felsőoktatás lehetősége óhatatlanul azok felé biztosít szelektív előnyt, akiknek a családja ezt megengedheti magának.

Marad természetesen olyan alternatív kitörési lehetőség, mely a fiatalokat végső soron exportálja az országból. Itt, és most természetesen nem az emberkereskedelemről van szó. Még akkor sem, ha a társadalmi és szociális kilátástalanság könnyen válik az ezt űzők felhajtóivá. Az oktatáspolitikai lejtmenet kapcsán, a beszűkülő állami oktatásfinanszírozás kapcsán lényegesebb szólni arról, hogy a diákok más országokban is folytathatnak tanulmányokat. Ez a lehetőség sajátos módon sokkal inkább a tudás, mint az anyagi lehetőségek felé szelektálnak. Mert szükség van kapcsolatépítő képességre, mert szükség van nyelvtudásra, mert szükség van önmenedzselő-képességre. S talán kevésbé van szükség a család közvetlen tehervállalására. Egyrészt azért, mert a külföldre költöző diák természetes módon van „saját lábára" állítva. Másrészt azért, mert Eu-s állampolgárként számos, alacsony reprodukciós aránnyal bíró országban szívesen fogadják, és akár államilag is támogatják a feltörekedni hajlandó, teljesítőképes fiatalokat.

Még akkor is, ha az ezt hirdető netes oldalak nem teljesen tűnnek mindig autentikusnak. Mert például a http://www.szervuszausztria.hu  ausztriai tanulást népszerűsítő, és a FaceBook-on népszerűvé vált oldalán (http://www.szervuszausztria.hu/ausztriadiakelet/ausztria-felsooktatas-magyar-diakok-mde-35572.html) egy 2009-es cikket olvashatunk. S az ezen az oldalon hivatkozott, és a Magyar Diákok Egyesülete, a szövegben szereplő URL-en a cikk írásakor nem volt elérhető. Így azért alighanem a nem ez a legjobb megoldás a leendő iskola kiválasztására. De ez korántsem jelenti azt, hogy ne lehetne a hazai dráguló oktatással szemben lehetséges alternatíva egy külföldi tanintézet kiválasztása. Az pedig a hazai oktatáspolitika felelőssége, hogy mikor, milyen erővel indul meg ez az akár generációkra kiterjedő spirál. Mely a hazai képzést nem, de az agyszivattyú korai elindítását annál inkább szolgálja

Simay Endre István