Fogyassz és ne gondolkodj – avagy árutemplomok gépistenei

A mit sem sejtő ország képernyőkre tapadó népe karikás szemmel ébred. Mindenütt horror, véres testrészek képe riogatja. Halloween van, mondjak a Nagy megmondók. És ide tartozik a riogatás, a mindeféle rémes kegytárgyak vásárlása. És ez utóbbi a lényeg.

Idegen ország, idegen kultúra ünnepeit üljük. Pontsosabban azt szeretnék, hogy ezt üljük. Sokan. A fogyasztás jegyében. Mert ha itt ugyanazt ülik mint a nagy Amerikaaaban, akkor ugyanazokat a bóvlikat még nagyobb méretekben termelik és sózhatják ránk.

Sok évvel ezelőtt augusztus tájékán jártam Los Angelesben. akkor számomra meglepetésként hatott hogy az egyik hatalmas áruházuk – Wallmart -Télapó diszben pompázott. Épp aznap kezdődött a karácsonyi őrület. Fenyőfa, seggrázó robot télapó, csendes éj. Nyáron. Természetesen a Szent Fogyasztás jegyében. Elkezdődött a Mammon tisztelet a Nagy árutemplomban.

 A gazdasági liberalizmus jegyében a hidegháborű lezárultával elindul a nagy rábeszélő gépezet. A szocialismus ateizmusa és gyilkos puritánsága után jött a Nagy Lineró, vagy amit akartok. A lényeg a fogyasztás. Idegen ünnepek, idegen kultúrák. Idegen érdekek. Csak éppen most mások. Most nem az Auróra cirkáló ágyúlövését, hanem a Nagy Fogyasztási Dühöt ünnepeltük. Ami megmaradt, igaz jórészt titokban, emberi ünnepnek, a Karácsony és a Húsvét immár a vásárlásról és az ajándékozásról szólt. De a jó manipulátor nem pihen.

Megjelentek olyan új "ünnepek" amelyek sohasem voltak nálunk ünnepek. Vagy éppen nem igy, érdekes módon mindegyiket nagyon nagy "új" barátunktól az angolszász kultúrkörből importáltuk. Ilyen a Halloween, ahol véres zombi, kisértetek kisértenek, és művérrel locsolják hektoliterszám a boltok árucikkeit, és a halloween partikat. A boltokban megjelentek a töklámpások, véres maszkok, véres lábak és kezek, zombi jelmezek Fogyaszz!

Nálunk nincsen Halloween. Nálunk Mindenszentek ünnepe van. A magyar emberek ilyenkor a halottaikra emlékeznek. Azokra akik léletet adtak nekik, akik társaik barátaik voltak. Mert nm a sír a lényeg.hanem az emlékezés. Mert ők addig naradnak, amíg emlékezünk rájuk. Ezt tudták őseink is. De ez csak kis üzlet. A kis nyerészkedés világa, a temetőknél megdrágított szeonális virág, a drága, többszörös áron eladott mécses ünnepe az árusoknak.

Ez azonban nem lehet nagy üzlet a nemzetközi cégeknek. Nekik szeméthegyek tonnáinak ezrei és milliárdok kellenek. Igy logikus, minden olyan szemetet, amit a nemzetközi piacra készít ide is el lehessen adni. Még két konténer zombi jelmez, tessék tessék kérem! Ide viszont át kell programozni a kultúrát. Mikor látunk a TV-ben nem halloween-es filemeket halottak napja környéken, hanem mondjuk bemutatják sirkertjeinket, elhalálozott embereket, régmúlt emberi sorsokat. Mert ez az emlékezés a mi kultúránk. Csak az a baj, hogy pár szál virágon és pár mécsesen kívúl nem lehet mást eladni hozzá.

Ugyanúgy, mint  halloween, a Bálint nap is úgynúgy importált és mesterségesen meghonosítani szándékozott ünnep. Mindkéttő az Árutemplomok Gépisteneinek ünnepe, mint ahogy a tudatosan elszekularizált és kiüresített Mikulás, Karácsony és Húsvét is az.

Továbbra is vannak még olyanok, akik számára a saját kultúra és a saját emlékezés a fontos. Erőt ad. Számukra maradt a Haloween Halottak Napja. És megtalálhatjuk őket a temetőkben, ők azok akik csinositják a sírokat, virágot koszorut visznek. És megállnak a sir mellett emlékezni. Ilyenkor szeretteink, legalább az emlékekben pár percre feltámadnak És általában ilyenkor mesélnek a szülők a gyarekeknek a nagyszülőkről. Azokról, akik nélkül ő és a gyemekei sem léteznének.És Ön sem, kedves Olvasó!

 Ezért nincsen nekem Halloween. Halottak napja van!És Mindeszentek. Az elfelejtett emberek ünnepe!