Gál Beatrix: „Az Ön gyerekének túl sok az önbizalma, meg kell törni…”

Állt az orvos a 7 éves gyerekünk mellett. Stressz miatti vércukor ingadozás. Egyfajta pánikreakció. Ezt mondta. Még zakatolt az agyamban az előző este, amikor a gyerek hulla fehér arccal, verejtékes homlokkal ült az ágy szélén, remegve. Láttam már kevésbé ijesztő horrorfilmet…

Állt az orvos a 7 éves gyerekünk mellett. Stressz miatti vércukor ingadozás. Egyfajta pánikreakció. Ezt mondta. Még zakatolt az agyamban az előző este, amikor a gyerek hulla fehér arccal, verejtékes homlokkal ült az ágy szélén, remegve. Láttam már kevésbé ijesztő horrorfilmet…

Pár hónapja kezdtük a sulit. Zsuzsa néni novemberben kezdte tanítani. Nagyjából 2 hét múlva közölte a gyerek: "Anya, én úgyis meg fogok bukni. Mondta Zsuzsa néni, hogy én ilyen buta vagyok."

Próbáltuk mondani, hogy dehogy, biztosan félreértetted, de minden hétre jutott valami meglepetés. Egyik reggel apa szó szerint az ajtófélfáról feszegette le a kapaszkodó gyereket, aki ordított, hogy ő oda nem megy többet, mert Zsuzsa néni gonosz, mindig bántja. 

Aztán egy pénteken valamiért korábban érkeztem, és végignéztem, ahogyan kihívja a táblához – a 28 osztálytársa előtt és előttem – és azt mondja neki: "Most mutassuk meg mindenkinek, milyen buta vagy, hogy ezt a feladatot sem jól csináltad meg!" A fiam, akit a barátaink születése óta Kis Buddhának becéztek, mert olyan nyugis volt, állt, tördelte a kezét, és úgy omlott magába, mint egy megbillent Jenga torony. Arra gondoltam: ez nem is az én gyerekem, és Zsuzsa néni nem egyszerűen gonosz, hanem ő az Antikrisztus.

A barátnőmnek panaszkodtam, akivel együtt szültünk. Azt mondta, higgadjak le, van ennél rosszabb: az ő lánya este azt kérdezte, ha egy kalapáccsal fejbe verné magát, meghalna-e? Amikor próbált utánajárni, az anyukák jelezték, igen, az ő gyerekük is meséli otthon, hogy a barátnőm lánya állandó célpont. Kicsit cserfes, kicsit izgága, a tanító néni pedig rühelli, így sokszor megszégyeníti. Mesélik a gyerekek, hogy már nekik kellemetlen nézni.

Úgy éreztem magam, mint egy kertész, aki nevelgeti, szeretgeti a kis rózsáját, aztán jön egy jégeső, és minden szeretete és gondoskodása egyetlen pillanat alatt az enyészeté. Nem marad más, csak romok. Azt hiszem, én más típusú kertész vagyok. Nem vártam türelmesen a rombolást.

Valamiért hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy ha bemegy a gyerek az iskola ajtaján, elveszítjük a kontrollt. Napi 8 órában. Ez több idő, mint amit velünk tölt. Elfogadjuk, hogy ha jelezzük a problémát, azt mondják, ne higgyünk a gyereknek? Vagy fogjuk keményebben? Tényleg tűrnünk kell, hogy egy 7 évest teljes munkaidőben lelkileg terrorizáljanak? A bántalmazás nem mindig fizikai. Vekerdy azt mondja: a szülő legyen a gyermeke szövetségese. Minden körülményben. Szerintem igaza van.

Zsuzsa néni azt mondta, hogy a fiamnak túl sok az önbizalma, meg kell őt törni. Kétségtelen, hatékony volt, rekord idő alatt sikerült neki. Olyan pusztítást végzett, mint a Katrina hurrikán. Amikor iskolát váltottunk, az új tanárok azt mondták: a gyerek legnagyobb baja, hogy csak kudarcélménye van, és retteg bármihez hozzányúlni… Ők türelmesek voltak, mi pedig együttműködőek.

A váltás miatt nagy volt a lemaradás, ezért az új suliban most év végén mindenből vizsgát tett. Nem rettegett. Elviccelték. Voltak jó és közepes eredményei. Matematikából, Zsuzsa néni tantárgyából, amiből meg kellett volna buknia, ha ott marad, hiba nélküli 100 %-os vizsgát írt. A tanító néni szerint kiemelkedő eredménnyel.

Tudom, nem felvételi követelmény egy tanítónál, hogy szeresse is a gyerekeket. Pedig az kellene, hogy legyen. A Zsuzsa néniknek sosem szabadna gyerekek közelébe menni. És egyetlen szülőnek sem szabadna eltűrni, hogy a gyermekét egy rossz iskola megnyomorítsa.

Igenis minden gyerek jó valamiben… ha megengedik neki.

Az eredeti írás megjelent: http://www.she.hu/nofilter/20170602-iskola-gyerek-szulo-tanar-terror-tanulas-oktatas-elnyomas.html

Tisztelet a kevés kivételnek, de a magyar oktatás ilyen. Ezt támogatja az egész oktatási rendszer is. Gondolkodás helyett objektiven mérhető felböföghető tesztek, a kreativitás csírájának kiölése. Talán egyes (és az igen hogy gyakorlatilag bármely nagy felekezet) által fenntartott iskolákban még megvan az emberség is, a gyerek központúság. Hasonló okok miatt nem tud nyelvet a magyar. Mert a nyelvről és nem a nyelvet tanulja. Ha átmegy esetleg a nyelvvizsgán, akkor sem tudja beszéli legtöbbször azt a nyelvet, míg akik ténylegesen beszélik, annak gyakorlatilag esélyük sincsen letenni azt. Ezt tovább rontja a kötelező nyelvvizsga kényszer, ami miatt egyre inkább szétzilálódik az egyetemi hazai oktatás.

Az évek során a különböző kormányok egyet értettek abban, hogy diák és emberellenes, sőt tudásellenes oktatási rendszert hoztak létre. Ebben mindenképpen követték a művelt Amerikát. Nem véletlen:a  magyar elmék vagy az oktatási rendszer ellenére tudtak kiugrani, vagy pedig kénytelenek voltak külföldre menni, hogy képességeik kiteljesedjenek.

Sajnálatos az is, hogy a korábban nehezen de meglévő kereszt átjárókat, amelyek a gimnázium érettségi egyetem, illetve a szakmai képzés, technikusi képzés, érettségi egyetem az idei esztendővel a szakérettségi kötelező bevezetésével megszüntették. Láthatóan ez volt a célja az utolsó pillanatokban bevezetett intézkedésének, hogy a szakérettségizők ne legyenek képesek az egyetemi felvételi követelményeknek megfelelő eredményt produkálni. Ez lényegesen rosszabb embertelenebb mint a háború előtti polgári-kereskedelmi-gimnáziumi rendszer volt.