GREGG OPELKA: C'EST LA VIE - Zenés Parfé – EUROASTRA

Izgalmas és változatos a Miskolci Nemzeti Színház, Színek Évadának nevezett kezdése. 2013. szeptember 20-a óta premier premiert követ. A Lili bárónő, A négyszögletű kerek erdő (lásd: http://euroastra.hu/node/74466) majd a Miskolci Balett első bemutatója a Rómeó és Júlia (lásd: http://euroastra.hu/node/74693) után ismét bemutatók következnek, méghozzá kettő, egymás után, 2013. október 3-án és 4-én.

GREGG OPELKA: C'EST LA VIE – zenés parfé

Bemutató: 2013. október 3. 19 óra, Játékszín

Fatiguée: SERES Ildikó

Dominique: SZIRBIK Bernadett

Díszlet-jelmezterv: Bozóki Mara. Zenei vezető: Regős Zsolt.

Rendező: Seres Ildikó, Jászai-díjas

Az ötvenes évek Párizsában járunk. Egy Montmartre széli, lerobbant kabaréban egy hajdani színésznő (Seres Ildikó) és egy volt balett táncosnő (Szirbik Bernadett) estéről estére Piaf sanzonokat énekelnek – nem túl nagy lelkesedéssel. Minden vágyuk, hogy végre saját műsorukat adhassák elő. Hűséges, ám ritkán józan zongorakísérőjük, (Regős Zsolt) már meg is komponálta számukra az igen csak testhez álló, pikáns dalokat. Egy este, a tulajdonost egy jól megszervezett akcióval eltávolítják a kabaréból és kezdetét veszi az örömzenélés…

GreggOpelka „zenés parféjának" ősbemutatója 2002-ben volt Chicagoban.

A szellemesen franciás fordítás Galambos Attila munkája.

„Tíz évvel ezelőtt egy csomag érkezett Amerikából, az akkoriban ott tanító Hegyi Árpád Jutocsától. Egy ismeretlen, két személyes zenés darab, „GreggOpelka: La vie ennui" szövegkönyve és kottája volt benne, egy pár soros levélkével. „Nemrég láttam Chicagoban, remek darab! Két érett zenés színésznő kell hozzá. Csináljátok meg Várkonyi Szilvivel!"A fordítással azonban nem tudtam kihez fordulni, így a csomag bekerült a „Tervek" feliratú dobozba. Legközelebb akkor szedtem elő, amikor az újra itthon lévő egykori igazgatóm visszakérte az anyagot azzal, hogy lefordíttatja. A Madách Színház fiatal dramaturgja, Galambos Attila vállalkozott a feladatra, és hamarosan jött a hír, meghívásos meghallgatást tartottak, a „C'est la vie" címet kapott zenés játék remek női szerepeire… Két évvel a chicago-i ősbemutató után 2004. őszén Budapesten volt az európai premier, Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében. A Madách színházi bemutatón maga a szerző is közreműködött, ő ült a zongoránál. Ezt követően többször is szóba jött egy esetleges miskolci bemutató, de ahogy teltek az évek, úgy tűnt, számomra ez a darab a „füstbe ment tervek" közé kerül… Amikor márciusban a szerződtetéskor Kiss Csaba direktor az idei évadom egyik feladataként a „C'est la vie" rendezését ajánlotta fel, azt hittem elájulok. „Hát mégis megcsinálhatom?!" A sok mesejáték és gálaest után egy felnőtt előadás létrehozása új kihívás és rendkívül izgalmas feladat lesz! Lelkem legmélyén elnyomtam egy halk sóhajt, hogy színészként nem lesz közöm hozzá, de tudtam, hogy Jancsó Dóra (Dominique) és Szirbik Bernadett (Fatiguée) remek páros lesznek! Augusztus utolsó hetében kezdődtek a próbák és nagyszerűen haladtunk. Aztán Jancsó Dóra váratlanul megbetegedett. A gégésze két hónapos pihenést javasolt neki a nagyobb baj megelőzésére. Gyorsan kellett dönteni, mi legyen, mert az október 3.-i bemutatóig 3 hét volt. Egy gondosan megtervezett sűrű évadot könnyen felboríthat egy ilyen helyzet, a legkisebb rosszat kellett választani… Kész előadásba már sokszor ugrottam be és alaposan ismertem az anyagot, ezért az tűnt a legkézenfekvőbbnek, ha én állok be. Csakhogy a darabban Dominique jóval fiatalabb, mint Fatiguée! Végül Szirbik Berni vállalta a szerepcserét, azaz ő Jancsó Dóri, én pedig az ő szerepét tanulom. Ez persze azzal jár, hogy gyakorlatilag elölről kezdtük az egész munkát. Most, két héttel a bemutató előtt, már bizakodó vagyok, de még rengeteg dolgunk van!!! Azt hiszem, ez lesz életem legizgalmasabb premiere!" (Seres Ildikó: Egy különös bemutató története)

Bródy Sándor: A TANÍTÓNŐ – Színmű két felvonásban

Bemutató: 2013. október 4. 19 óra, Nagyszínház

Szereposztás:

Tóth Flóra: LOVAS Rozi

Ifj. Nagy: SZŐCS Artur

Főúr: BŐSZE György

Káplán: KOCSIS Pál Jászai-díjas

Tanító: PÁSZTOR Pál

Szolgabíró: GYURISKA János

Járásorvos: HARSÁNYI Attila

Id. Nagy: SZEGEDI Dezső Jászai-díjas

Id. Nagyné: NÁDASY Erika

Kántor: KINCSES Károly

Kántorkisasszony: SZABÓ Irén

Cigányprímás: CSERVENÁK Vilmos

Lovász: ÓDOR Kristóf

Postás: DÉNES Viktor

Gyógyszerész: SALAT Lehel

Hray Ida: MäRCZ Fruzsina

Ilony: SIMKÓ Katalin

Parasztlány: SIMONFI Adrienn

Asszony: KEREKES Valéria

Tanulók: KISS Enikő, KISS Ildikó, ROBB HORKAY Júlia, VOLCZ JUDIT Krisztina

Díszlet- és jelmeztervező: DEBRECZENI Borbála

Rendező: RUSZNYÁK Gábor

Bródy Sándor a századforduló egyik legizgalmasabb íróegyénisége volt. A tanítónő című színművének témáját eredetileg egy vidéki lapban megjelent újsághír ihlette, mely egy frissen végzett, Pestről érkezett szép, fiatal tanítónő tragédiájáról szólt. Az ősbemutató 1909. március 21-én volt a Vígszínházban, Varsányi Irén főszereplésével. Még a bemutató évében a berlini Deutsches Theater is nagy sikerrel mutatta be Die Lehrerin címmel Max Reinhardt rendezésében. A történetet háromszor is filmre vitték, 1917-ben Janovics Jenő rendezésében, 1945-ben Jávor Pál és Szörényi Éva, majd 1988-ban Kubik Anna és Bubik István kiváló alakításaival. A Miskolci Nemzeti Színház a Színek Évadában Lovas Rozival és Szőcs Arturral a főszerepben mutatja be a színművet, Rusznyák Gábor rendezésében.

Bródy Sándor – író, drámaíró, publicista, a századforduló korának egyik legizgalmasabb íróegyénisége volt. A kiegyezés évében, a korszakváltás küszöbén született 1867-ben, egy zsidó foltozószabó tizennegyedik gyermekeként. Néptanítónak készült, de tanulmányait sosem fejezte be. 1884-ben (első kötete megjelenése után) Budapestre költözött, ahol számtalan neves folyóiratnak dolgozott. Hamar kiderült, hogy az újságíráshoz is különleges érzéke van, s bár műveltsége és felkészültsége hiányos volt, harcias szelleme, ötletgazdagsága, kitűnő stílusa feledtette a hiányosságokat. 1889-ben lapjától Kolozsvárra küldték, hogy tudósítson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület báljáról és egy színházi bemutatóról, amelynek egyik szerepét a szép és tehetséges Hunyady Margit játszotta. Bródy beleszeretett a színésznőbe, a tudósításra szánt három napból három év lett, a kapcsolatból pedig egy fiú született.

Az 1894-ben megalakuló Magyar Vígszínház Rt. alapító tagja. 1900-ban Fehér Könyv című önálló folyóiratot indított. Az érzelmeit szenvedélyesen megélő Bródy 1905-ben öngyilkosságot kísérelt meg. 1913-ban Párizsban, 1914-ben Berlinben élt, s bár az 1919-es Tanácsköztársaság idején semmilyen szerepet nem vállalt, a leverése után mégis kegyvesztett lett, és emigrációba kényszerült.

http://mnsz.eu/

Lantai József