HIPPOLYT, avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál
4 perc olvasás
A júliusi hőségben, amikor a legtöbb színház már bezárt a nyári szünetre, a még nem nyaralóknak jól esik valami könnyű, kedves, hűs szórakozás. És éppen ilyen – korábbi film- és színdarab élményeink után – a Hippolyt. Csakhogy a Csortos-Kabos Gyula-páros 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmje után, amelynek minden mondata közmondássá vált – nem volt könnyű dolga az Orlai Produkciós Irodának, hogy öt júliusi estén vállalkozzon az eredeti, bár meglehetősen átdolgozott színdarab előadására.
A júliusi hőségben, amikor a legtöbb színház már bezárt a nyári szünetre, a még nem nyaralóknak jól esik valami könnyű, kedves, hűs szórakozás. És éppen ilyen – korábbi film- és színdarab élményeink után – a Hippolyt. Csakhogy a Csortos-Kabos Gyula-páros 1931-es Hyppolit, a lakáj című filmje után, amelynek minden mondata közmondássá vált – nem volt könnyű dolga az Orlai Produkciós Irodának, hogy öt júliusi estén vállalkozzon az eredeti, bár meglehetősen átdolgozott színdarab előadására.
Igaz, Orlai Tibor produkciói eddig még soha nem kereste a könnyű megoldásokat. A közönség most kíváncsian gyülekezett, talán várta Kabos és Csortos gegjeit, mert százszor is annyira jó újra hallani azokat, hátha egy mondatra kevésbé emlékszünk. Zágon István színdarabjából, Nóti Károly átdolgozásában készült a régi Hyppolit-film, és már tudjuk, hogy Kabos és Csortos a saját humorával tette örökké élvezetessé.
Persze két fantasztikus színész főszereplő (a Kossuth-díjas Kulka János és Csákányi Eszter) is garancia volt arra, hogy érdemes a színházba betérni miattuk. Nem csalódtunk! A jelen előadás Zágon István színdarabját a Mohácsi-testvérek dolgozta át. Mohácsi János rendező új szálakat, új szereplőket font a történetbe, de a kényszeresen igazodó újgazdag házaspár megmaradt. Kissé aktualizálva, kissé áthallásosan mai történésekre, mai nyelvhasználattal. A Mohácsi-testvéreknek volt bátorságuk ahhoz, hogy az 1931-es Hyppolit, a lakáj egyetlen népszerűvé vált mondata sem köszönt vissza. A címet is megváltoztatták Hippolyt-ra, majd hozzátették a hosszú alcímet. Nem tévedés a névben máshová helyezett y sem. Itt pedig nem lakájról – az már kiment a divatból -, hanem inasról van szó.
A történet az újgazdag házaspár ebédlő szalonjában elevenedik meg, ahová az új inas art deco bútorokat és padlót telepít, új szereplőket, szakácsnőt és szobalányt hoz. Utóbbi mellesleg Freud tanítványaként pszichiáter végzettségű, csak szakmájához méltó munkát nem kap, itt meg jól fizetik. Az úrnő (Csákányi Eszter) 50. születésnapját ünnepli a család. A hölgy frászt kap az 50-es számtól, hallani sem akarja. A férjétől egy 50 gyémántból álló nyakéket kap. Az összes családtag és alkalmazott azon fáradozik, hogy súlyos adóssága fejében vagy a jobb élet
reményében ellopja a nyakéket. A rablók: könnyű nőcske, országgyűlési képviselő, álruhás sofőr, a tulaj lánya, a hölgy öccse és egyéb csatolt részek hol egyenként, hol párosan jelennek meg a színen, szerelmi szálak szövődnek, hiszen az is kell a darabhoz. A végén tisztázódik, hogy a drága nyakékről készült másolat ajzotta fel a szereplőket. A nézők nem tudják meg, létezett-e a valódi. A végén egymásra találás, boldogság, mert az inas dolga a boldogság biztosítása.
A más hangsúlyokon, más történeten is jókat kacaghatunk, a végén már eszünkbe sem jut valamelyik filmváltozat, de itt nem is hiányzik. Elégedetten tapsolunk a remek szereplőgárdának: Kulka János, Elek Ferenc, Csákányi Eszter, Téby Zita, Pál András, Pető Kata, Nagy Viktor, Merz Tibor, Boros Anna.
Az előadás az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE és a Kultkikötő együttműködésével jött létre a Belvárosi Színházban. Reméljük, ősztől ismét láthatjuk a darabot!
DOBI ILDIKÓ
