Kárpáti Piroska tanítónő, 1920: Üzenet Erdélyből
3 perc olvasás 
A vers szerzőjét 1920-ban a románok a versért felakasztották. A versnek aktualitását az adja, hogy ma tartják a Slota-Bajnai csúcstalálkozót. Szlotákiában minden emberséget és normát meghazudtolva fortélyos félelmet honosítanak meg. Így sokan, munkahelyen boltokban, és csupa olyan helyen ahol a törvény szerint sem tilos a magyar nyelvhasználatot retorziókkal, a büntetéstől való félelemben élve tiltják azt. És vérszemet kapván a nacionalisták, például Ukrajnában ilyen törvény elfogadását sürgetik. Magyarország meg puha, erélytelen külpolitikájával szinte bátorítást ad ennek.
A vers szerzőjét 1920-ban a románok a versért felakasztották. A versnek aktualitását az adja, hogy ma tartják a Slota-Bajnai csúcstalálkozót. Szlotákiában minden emberséget és normát meghazudtolva fortélyos félelmet honosítanak meg. Így sokan, munkahelyen boltokban, és csupa olyan helyen ahol a törvény szerint sem tilos a magyar nyelvhasználatot retorziókkal, a büntetéstől való félelemben élve tiltják azt. És vérszemet kapván a nacionalisták, például Ukrajnában ilyen törvény elfogadását sürgetik. Magyarország meg puha, erélytelen külpolitikájával szinte bátorítást ad ennek.
Üzenet Erdélyből
Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros,
Halljátok, ott túl a Tiszán,
Mit zúg a szél a Hargitán?
Mit visszhangoznak a Csíki hegyek,
Erdély hegyein sűrű fellegek?
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kél,
Segít a vihar és segít a szél,
Segít a tűz, a víz, a csillagok,
S mi nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk!
Halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős Turul-madár,
Nem is lesz gát, és nem lesz akadály!
Ember lakol, ki ellenünk szegül,
A székely állja, rendületlenül!
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok!
Elő velük, jertek, segítsetek!
Székely anya küld egy üzenetet:
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
Rablóhordák szívják a vérünket!
Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk!
E végső harcban: egyedül leszünk!
És a honszerző hősök hantja vár,
Ha odavész az ősmagyar határ!
És ha rablóknak kedvez a világ,
Mutassunk akkor egy új, nagy csodát!
Megmozdulnak mind a Csíki hegyek,
Székelyföld nem terem több kenyeret,
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem minden gyümölcsfaág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot!
Vadon, puszta lesz az egész vidék,
S végezetül, ha ez sem lesz elég,
A föld megindul, a mennybolt leszakad,
De Erdély földje csak magyar marad!
Kárpáti Piroska
Kárpáti Piroska versét: Üzenet Erdélybôl címmel 1920. július 14-én közli az Esti Újság, azzal a megjegyzéssel, hogy: ,,Az ungvári 'Határszéli Újság' f. h. 4-iki számából közöljük.'' Jellemzô, hogy Végvári: ,,Eredj, ha tudsz'' c. versét megtaláljuk a Naplóban, azzal a megjegyzéssel, hogy olyan valaki írta, aki a Szepességbôl volt kénytelen elmenni, vagyis az azonos fájdalom hangját a szlovenszkói magyarok is teljesen magukénak érzik. A Salkaházi Sárával (barátnójével) közös napló 1920. június 4-én, a trianoni béke magyarországi becikkelyezésének napján zárul, szívbemarkoló fájdalmas sorokkal.
http://www.arkadirodalom.hu/index.php/oroksegunk/hu/karpati_piroska_uzenet_erdelybol
