Komáromok napjai

Komáromok közt a hídon.

Amikor a szomszédos országokról esik szó, gyakran azt érezzük a napi kommunikációban, hogy az is agyonpolitizálódik, aminek nem kellene. A meleg időben legurított sör például szinte biztosan politikamentes. S addig jó, amíg az ezt követő beszélgetések is összehozzák a távolról egy ponton találkozókat, és nem elválasztják. Így üdvözlendő, ha a hagyományteremtésben ezek az ösvények jelentik azt az utat, melyet egy-egy város vezetése bejárni szándékozik. Ahogy immár 21. éve került megrendezésre a Komáromi Napok rendezvénysorozata. Egy időben, és egymásnak nem konkurenciájaként, hanem a programpontokat ki-ki egészítve az Erzsébet-híd két partján.

Komáromok közt a hídon.

Amikor a szomszédos országokról esik szó, gyakran azt érezzük a napi kommunikációban, hogy az is agyonpolitizálódik, aminek nem kellene. A meleg időben legurított sör például szinte biztosan politikamentes. S addig jó, amíg az ezt követő beszélgetések is összehozzák a távolról egy ponton találkozókat, és nem elválasztják. Így üdvözlendő, ha a hagyományteremtésben ezek az ösvények jelentik azt az utat, melyet egy-egy város vezetése bejárni szándékozik. Ahogy immár 21. éve került megrendezésre a Komáromi Napok rendezvénysorozata. Egy időben, és egymásnak nem konkurenciájaként, hanem a programpontokat ki-ki egészítve az Erzsébet-híd két partján.

Európa kicsiben.

Mert eljutni egyik városból a másikba, a magyar oldalról a szlovákiai programsorozatot megtekinteni alapvetően ennyit tesz. Átjutni a híd túloldalára. Ahogy e sorok írója is ezt tette, amikor átsétált a szlovák oldalra. Aki annak idején utazott erre, az nosztalgiával gondolhatott a határátkelő épületeire, melyekben a valutaváltás, az adminisztráció intézéseinek sorban állásai hagyhattak lassan múló emlékeket. Ez jelenleg a múlté, ahogy az egykori leállító, leállósávok is üres, elhagyott parkoló benyomását keltik már csupán. A mesterséges nyüzsgés immáron elmúlt, és elsősorban az a néhány jelenti itt az életet, melyek dacolnak az itt éppen csak átsuhanó forgalom jelentette aszállyal. De ez független a Komáromi Napoktól. Inkább kortünet, melyet az ember megnéz, tudat alatt regisztrál, majd továbblép.

A vár ami Ferdinánd kora óta állja a rohamokat.

Ami már csak azért is érdemes, mert kicsit beljebb már tényleg folyamatos programsorozat fogadta a látogatókat. Maguk a rendezvények sora mintegy egy hetet ölelt fel, és külön programfüzet állt rendelkezésére mindenkinek a magyar illetve szlovák rendezvényekről. Ezek a neten is elérhetők még a http://www.komarnanskedni.sk/program_2012.pdf, illetve a http://www.komarom.hu/komnapok2012/kn2012.pdf linkeken akkor, amikor ezek a sorok a gépbe kerülnek. Így mindenki meggyőződhet arról, hogy szinte minden korosztály számára adott volt a lehetőség arra, hogy inkább a kapcsolatokat keresse a határok oldalain, mintsem a kerítéseket. A több napos programról részletes képet amúgy sem lehetne festeni, de talán nem is lehet cél. Mint megannyi esetben, ezúton is inkább az eljövendő évekre való felkészülés lehet az, ami huzamosabban hathat a látogatóban.

Ami részben az erődből maradt a szovjet csapatok után.

Mert szinte bizonyos, hogy az, aki az egyik évben akár csak véletlenül vetődik el éppen az adott rendezvény ideje alatt a programokra, a következő években hajlamosabb lesz tervezni az odajutás. Ha csak nagy csalódások nem érik. Márpedig a jelen esetben legfeljebb a kisebb furcsaságok szintjén maradtak meg a múló kellemetlenségek arról a napról, melyen véletlenül sikerült belecsöppenni a szlovákiai rendezvényekbe. Nem is kellemetlenségekként, inkább csak olyan jelenségek képében, melyek nem minden esetben érthetőek. Leginkább olyan szervezési kérdések, melyeken talán már meg sem lepődik az, aki hazánkból látogat el a Duna túloldalára. Mert szinte térségi, és pár éve itt is emlegetett, jelenségként kezelhető az, hogy a nyitva-tartások nem okvetlenül igazodnak a rendezvényekhez (http://www.euroastra.info/node/30795). Nem az üzleteké, hanem a látnivalóké. S nem is okvetlenül következetesen.

A magányos Jókai. A bezárt múzeum előtt

Szerencsére nem következetesen, mert így az ember nem sokat foglalkozik azzal, hogy műemléki épületekről, templomok ajtajáról miért pattan le, ha be szeretne menni, körülnézni. Miközben a vár épületében soron kívüli látogatási napon várták a látogatókat. Magyar és szlovák nyelvű vezetett túrákra, melyeket külön csoportokban tartottak az egyes nyelveket preferálók számára. Példamutató gördülékenységgel, és alapossággal. Külön odafigyelve arra is, hogy az olykor veszélyessé vált helyeken külön figyelmeztessék a látogatókat. Elmesélve ugyanakkor a vár történelmét, majd a jelen állapotig vezető hányattatását. Különösen erőssé téve a kontrasztot azzal, hogy például a Jókai-múzeum kapuját az esélytelenség nyilvánvaló látszatával lehetett csak megzörgetni. Mert olyan apróság hatására, hogy Komáromi Napok csak nem fognak hétfőn kinyitni, ha a szabály az, hogy márpedig nem.

Jókai tehát kihagyásra került, amiért jócskán kárpótlást nyújtott a térzene éppen úgy, mint a mini-Európa épületeinek meglátogatása. S ahogy a világ városaiban sokszor, a kis utcák felderítése mindenképpen érdemes akkor, ha az ember nem csak a turistáknak szánt gyorsfalatozásokra szeretne benevezni. Mert, nem vonva le a sebtében megehető kürtöskalács, és a fabódék nyújtotta egyéb kulináris örömök értékét, azért beülni valahova, ahol megfizethető az étel, és nyugodt a világ, mégiscsak jobb. Így találtuk meg a Brio éttermet a Jókai-utcában, aminek kirakatában, mi tagadás, a csapolt sör ígérete volt az első, amit mérlegelni kezdtünk a melegrekordoktól tikkadtan. Már bent ülve derült ki, hogy menü-alapú étterembe vetődtünk, ahol láthatóan a törzsközönség képviselte a forgalom javát. Mi sem csalódtunk sem a húslevesben, sem a sztrapacskában, amit kiválasztottunk a lehetőségek közül. Aki tehát arra jár, érdemes megkeresnie délidőben. Később is, bár akkor már inkább a házi tepertős jellegű pogácsa az, amit a sör mellé választani érdemes.

De természetesen nem kötelező a sör akkor, ha valaki kocsival érkezik. Az étterem akkor sem okozott volna azt hiszem csalódást. Ahogy a következő években is érdemes lehet kilátogatni a Komáromi Napokra. Mert remélhetőleg megrendezésre kerül, és nem temeti el a napi politika futóhomokja.

Simay Endre István