Kutyabőrök

Szocialista Magyarországért ÉrdemrendA tehetség kitör és eget kér. Első olvasásra fogalmam sem volt róla, mit takar ez a szállóige. Aztán persze rájöttem, hogy a tehetséges ember valószínűleg lehetőséget, támogatást kér tehetsége kibontakoztatására.

Szocialista Magyarországért ÉrdemrendA tehetség kitör és eget kér. Első olvasásra fogalmam sem volt róla, mit takar ez a szállóige. Aztán persze rájöttem, hogy a tehetséges ember valószínűleg lehetőséget, támogatást kér tehetsége kibontakoztatására.

   A két világháború közötti tehetségek is rászorultak a segítségre. De kit segítsen a munkaadó, a hivatal, az iskola, az állam a sok tehetség közül? Ki a tehetséges és ki a támogatandó? Sőt, elsősorban ez utóbbi. Jó ajánlólevél volt ebben korszakban a kutyabőr. De mi is volt ez?

   A nemesi oklevelek pergamenje simára kidolgozott állatbőr volt, leggyakrabban juh,-  kecske-, vagy borjúbőr, néha esetleg kutyabőr. Gyakran úgy vélték, hogy a kutyabőr a nemesi származáslevél tréfás elnevezése. Petőfi nem szerette őket.  „Megvan itten az a szép is / hogy különvált s nem vegyes / a bagarja s a kutyabőr / a paraszt és a nemes. / Kutyabőr! Ez itt a fő-fő / Becsben párja nincs neki, / és ezért sok úri ember / saját testén viseli."

   Akárhonnan nézzük, hasznos volt a nemesi származás. De hát nemes kevés volt, legalábbis a tehetségesek számához mérve. Volt más lehetőség is, például a vitézi cím. Ezt Horthy Miklós kormányzó, a vitézek főkapitánya ajándékozta az arra érdemeseknek. Kétségtelen előnyt jelentett egyetemi felvételnél, hivatalra való pályázásnál, kis protekciónál imitt-amott.

   A fajvédelmi törvények életbe lépésekor aranyat ért a „Származási igazolvány". A visszaélések, korrupció elkerülése végett ezt a m. kir. honvéd vezérkar 2. osztálya (felderítés, hírszerzés)  adta ki. Igazolta, hogy a nevezett és házastársa „nagyszülőkig bezárólag tiszta keresztény származású". Persze az óvatosság nem ártott. Így például bölcsen hallgatni kellett róla, hogy a kifogástalan pedigré mellett anyai nagybátyja a Tanácsköztársaság idején a Nehézipari Népbiztosságnál portási állást töltött be. Viszont előnyös lehetett egy esperes, apja unokatestvére.

  A második világháború kitörése után minden kutyabőrnél többet ért egy „Katonai Alkalmatlansági Bizonyítvány." Ezt Budapest Székesfőváros Törvényhatósága adhatta ki. Ötven százalékos túlélést jelentett.

   Vége lett a háborúnak, nagyot változott a helyzet. A kutyabőr nem ért semmit, sőt, titkolni kellett. Helyette nyerőnek bizonyult a Partizán Igazolvány, a Magyar Kommunista Párt 1945-ös tagsági könyve Rákosi Mátyás személyes aláírásával. Persze az óvatosság nem ártott. Így például bölcsen hallgatni kellett róla, ha valakinek esperes volt apja unokatestvére. Viszont előnyös lehetett, ha anyai nagybátyja a Tanácsköztársaság idején a Nehézipari Népbiztosságnál felelős beosztásban dolgozott.

   Később a kutyabőr helyét a Szocialista Magyarországért Érdemrend és a Kútvölgyi Igazolvány töltötte be. De jött a rendszerváltás. Ma már nem kell kutyabőr, Származási Igazolvány, párttagsági könyv, érdemrend. A tehetség érvényesítéséhez elég egy bankigazgató unokatestvér. A hatást csak fokozza, ha az illetőnek esperes volt apja rokona. Viszont el kell felejteni, ha anyai nagybátyja a Tanácsköztársaság idején a Nehézipar Népbiztosságnál felelős beosztásban dolgozott. Ilyen egyszerű az érvényesülés útja.

Láng Róbert