Mesélő borcímkék az 1870-es évektől napjainkig

 

 A híres jókívánság „Adjon Isten bort, búzát, békességet" részben ma valóra vált, megkezdődött a Budai Várban a 18. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál. A búza nem jelezte részvételét, de a borászok igen s így a bor kifogyhatatlan mennyiségben és nem utolsó sorban kiváló minőségben garantáltan jelen lesz öt napig, és bízhatunk a békesség megjelenésében is.

 

 A híres jókívánság „Adjon Isten bort, búzát, békességet" részben ma valóra vált, megkezdődött a Budai Várban a 18. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál. A búza nem jelezte részvételét, de a borászok igen s így a bor kifogyhatatlan mennyiségben és nem utolsó sorban kiváló minőségben garantáltan jelen lesz öt napig, és bízhatunk a békesség megjelenésében is.

A kora délutáni órákban a Magyar Nemzeti Galériába tettem látogatást, megnézve a „Mesélő borcímkék az 1870-es évektől napjainkig" című Borfesztivál Művészeti Kiállítást.

 

„A borcímke sokkal több, mint egy mívesen kivitelezett, szőlészeti-borászati ismeretekkel ellátott papírdarab, mivel alkalmas lehet olyan célok elérésére is, amelyek túlmutatnak eredeti funkcióján. Tervezésük egyfajta művészetté vált, amelynek hatására különböző stílusirányzatok alakultak ki az egyszerűbb, szolidabb kivitelűektől egészen a formabontó, a megszokottól eltérő változatokig bezárólag."

„A borcímkék használata több évtizedes múltra tekinthet vissza, jóllehet a napjainkban használatosakkal szemben más alakban és formákban jelentek meg, szerepük azonban nagyon hasonló volt. Az ókori Egyiptomban egyes fáraók sírjában olyan edényeket találtak, amelyek a bennük tárolt borról alapvető információkat hordoztak. A legrégebbi, kézzel írott címkét Dom Perignon, francia szerzetesnek tulajdonítják, amely pergamenből készült és egy fonállal erősítették a palack nyakához. Forradalmi változást hozott a borcímkék előállításában a modern nyomdai technikák megjelenése, amelyek lehetővé tették tömeggyártásukat. Napjainkban a címkék világában különböző irányzatok, stílusok alakultak, formálódtak ki, amelyek sok esetben tükrözik a borkészítés mögött meghúzódó szemléletet. Az újvilágból származó palackok gyakran kitűnnek egyediségükkel, különleges, újító formájukkal, amelyek a fogyasztóra kívánnak hatást gyakorolni. Ezzel szemben Európa tradicionális bortermelő országaiban a címkék kinézete sok esetben alig változott, mivel ugyanaz a motívum, betűforma jelenik meg rajtuk, ami egyfajta minőségi garanciát illetve a múlthoz történő kapcsolódást tükrözi."

 

A kiállítás dr. Fülöp Mihály – a magyar Borakadémia tagja, a Csongrád megyei Szent Vince Borrend nagymestere – több ezer címkét számláló gyűjteményére támaszkodik, amelynek darabjai sok esetben napjainkban már nem létező, nem élő borászatok és borászok tevékenységét tükrözi. A cél a gazdasági-társadalmi vagy éppen politikai változások érzékeltetése volt, amelyek a hazai szőlő- és borgazdálkodáson is rajta hagyták a nyomukat az 1870-es évektől az 1990-es évek közepéig terjedő időszakban.

Jobbra: dr. Fülöp Mihálydr. Fülöp Mihály gyűjtési szenvedélye évtizedekkel ezelőtt úgy indult, hogy volt egy kanadai ismerőse, aki borcímkéket kért tőle. Amikor összejött néhány darab, felfedezte a szépségüket milyen gyönyörűek, milyen sok mindent, és információt adnak, a grafikájuk a kisgrafikának egy speciális ága, szóval nagyon sok figyelemfelkeltő motívumot tartalmaznak. Alapvetően magyar gyűjteménye van és nagyon sok külföldi cseretárs, akik klubszerűen vagy társasági szinten és tematikusan foglakoznak a címkékkel. Az újvilági címkék általában nagyon változatosak és nagyon sok témájuk van, talán a magyar borászoknak is tudomásul kellene venni, hogy jobban fel kell hívni a figyelmet a borukra. Magyarországon a tudomása szerint 40-50 gyűjtő lehet, akik tematikusan és rendszerben tartva hódolnak szenvedélyüknek.

Dr. Berczky Lóránd a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg a kiállítást, melynek nagyon örülnek, nagy szeretettel fogadták, mert az életmód, szőlő- és borkultúra, sőt a néprajz szemszögéből is érdekes és izgalmas a téma a vizsgálódásra.

Borcimke kirakó„A Budavári Borfesztivál programjához kötődő címkeszépség verseny életre hívása hagyományteremtő céllal történt. A boros címkékkel szembeni elvárások, azok stílusa, formája, szakmai tartalma is, napjaink felgyorsult ritmusa szerint változik. Érdemes ezért, akár évente is felmérni e változások irányát és erejét. A verseny lebonyolításának érdekessége, hogy a TOP 10 kiválasztása teljes egészében a nagyközönség feladata volt. Az interneten zajló szavazáson több mint 1200 voks gyűlt össze és alakította ki a végeredményt. A 157 különböző címkét nevező 34 borászat és talán valamennyi ágazati szereplő számára hasznos és érdekes megismerni az eredmények által, a bort vásárlók ízléséről, érték rendjéről rajzolt képet."

Zilai Zoltán a Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a címkeszépség versenyt a jövőben is folytatni kívánják.

Nézzük hát, mi lett az internetes szavazás végeredménye:

1. Wineage Kft.                                             Valle de Uco-Mendoza Urban Malbec

2. Bodri Pincészet                                         Bodrikutya

3. Borbély Családi Pincészet                         Borbély Somlói Juhfark

4. Borpalota Kft.                                           „Őzike" Mátrai Cabernet Franc-Zweigelt Cuvée

5. Egri Borvár, Tóth Ferencné Pincészete     Édes Lányom

6. Eszterbauer Borászat                                 „Nagyapám" Szekszárdi Kadarka

7. Götz Pincészet                                           Tokaji Aszú 6 puttonyos

8. Hagymási József Pincészete                      Egri Kadarka

9. St. Andrea Pincészet                                 „Örökké" Egri Cuvée

10. Vylyan Pincészet                                     Vylyan Mandolás Cabernet Franc válogatás

Dunai György Sándorné a Borpalota Kft. ügyvezetője nagyon örült az „Őzike"címkéjükkel elért negyedik helynek. A borászuk szakszerűen három termékcsaládot alakított ki: a multinacionális cégek felé, a gasztronómiához, és egy exkluzív fajtát. A grafikus-tervezőjük megnézte a Mátraalján Gyöngyös belvárosában levő 103 éves pincészetet, figyelembe vette a tradíciójukat, és rögtön az jutott eszébe, – amin nagyon sok nemzedék nőtt fel – hogy Mátra alján, falu szélén lakik az én öreg néném. Innen kapta a nevét az „Őzike", az alsó ár-érték arányú terméksorozat, amely fehér cuvée, szürkebarát olaszrizling, vörös cuvée és rosé, de az őzike lett más formában a magasabb kategóriájú termékeknek is az emblémája. Nagyon jó választás volt a grafikus személye, ugyanis a TOP 10-be 4 tervezete került be, de mindegyik más karaktert, más borvidéket közvetít. Nagy dilemma volt, milyen megjelenés legyen, mit közvetít a Mátra és végül is jó partnerre találtak. Magyarországon hozzávetőlegesen 10 ezer pincészet működik, és termékük háromnegyed része kerül hazai forgalmazásra, kialakultak trendek a címke területén is. Vannak termékcsaládok, amire ránézünk és pontosan tudjuk kié, tehát meg kell találni azt a lélektani hatást, hogy az üvegbe töltött bort megfelelően közvetítse a címke. Ez a legfontosabb, és nagyon nehéz.

Az idézett szövegeket a kiállítás nagyszerű anyagából merítettem, Mód László és Quirin Károly érdeme.

Lantai József