Németh Krisztina: A kis-Nagyfőnök (Hazaváró – Babaváró 7.)

Drága Kicsim! Megvolt az első. Attól függetlenül, hogy megfogadtam, én ugyan nem fogok sírni, nem sikerült azt megtartanom.  Sírtam reggel, mikor az első Anyák napját ünneplőkről olvastam. Aztán sírtam, mikor apával odaálltatok elém egy gyönyörű szál virággal, és felköszöntöttetek. De sírtam akkor is, mikor nagyinak a virág mellé ajándékot adtatok, A legjobb nagymama felirattal. És aznap még sokszor potyogtak könnyeim örömömben.

Drága Kicsim! Megvolt az első. Attól függetlenül, hogy megfogadtam, én ugyan nem fogok sírni, nem sikerült azt megtartanom.  Sírtam reggel, mikor az első Anyák napját ünneplőkről olvastam. Aztán sírtam, mikor apával odaálltatok elém egy gyönyörű szál virággal, és felköszöntöttetek. De sírtam akkor is, mikor nagyinak a virág mellé ajándékot adtatok, A legjobb nagymama felirattal. És aznap még sokszor potyogtak könnyeim örömömben.

Drága Kicsim! Anyák napján rengeteget gondolkoztam az elmúlt időszakon. Eszembe jutott, amikor szívemben hordozva vártalak Téged, vártam, hogy hazatalálj. Felelevenítettem érkezésed hírét, a készülődést, és azt az éjszakát, mikor először pillanthattalak meg Téged a kórházban. Ott akkor egy, hónapokig igen fontos köldökzsinór kötése megszűnt, de egy képzeletbeli köldökzsinór veled együtt megszületett, és összekötött Minket, szívünket, lelkünket.

Nem csak észben, írásban is igyekszem őrizni „elsőidet". Az első időszak kialvatlan, pocakfájós időszaka mára már elhalványult, de élesen emlékszem másra. Első igazi mosolyod, mely már nem csak álmodban, zenét hallgatva jelent meg kicsi arcodon. Az első hangok, melyek már nem a panaszé voltak. Az első hangos nevetést, kacagás, melytől olyannyira elérzékenyültem, hogy folytak a könnyeim örömömben. Az első „buccolás", mely nem jelent mást, minthogy csöpp kis fejeddel odabújsz az én fejemhez, és ehhez még meg is „simi"-zel. Az első fordulások, először oldalra, majd hátról hasra, mostanra pedig már hasról hátra, oda-vissza bármikor, csukott szemmel is, kiságyban akár keresztben is, bár ez olykor sírásba megy át, hiszen így már régóta nem férsz el. Az első bohockodások, amiket mára már olyan profi módon tudsz előadni, hogy csak nézünk, és hangosan nevetünk, miközben Te ezt élvezed, és folytatod tovább előadásodat.

A hozzátáplálás első íze: alma. Öt napig próbálkoztam, reszeltem, kínáltalak üveges almával, majd facsartam Neked almalevet. Öt napig. De rá kellett jönnöm, nem szereted az almát, akárcsak apa. De akkor jött az „anyacsavar", mert az összes többi ízedet almával kevertem, de jól is tettem, mert így nagy étvággyal megeszed azt is. Imádod az őszit, a banánt, a sárgabarackot, sárgarépát, rizspépeket, kedvenced a sütőtök, viszont nagy alapossággal törölted le az előkéddel még a nyelvedről is a zöldborsófőzeléket.

Első. Te vagy az első! Mindenek felett, az első a sorban, a szívünkben, az életünkben.

Drága Kincsünk! Nagyon-nagyon szeretünk!

Anya és Apa