Drága Kicsim! Ebrüüüüü, ebrüüüüüü, ebrü. Ezt akár csokis tejpép, vagy paradicsomos burgonya közben is csodálatosan mondod. Vannak még más szavak is, mint pl. a hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű, és a hö, de azok még igen változékonyak, menet közben alakulgatnak, az ebrü viszont stabilnak látszik.
Drága Kicsim! Ebrüüüüü, ebrüüüüüü, ebrü. Ezt akár csokis tejpép, vagy paradicsomos burgonya közben is csodálatosan mondod. Vannak még más szavak is, mint pl. a hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű, és a hö, de azok még igen változékonyak, menet közben alakulgatnak, az ebrü viszont stabilnak látszik.
Drága Kicsim! Ebrüüüüü, ebrüüüüüü, ebrü. Ezt akár csokis tejpép, vagy paradicsomos burgonya közben is csodálatosan mondod. Vannak még más szavak is, mint pl. a hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű, és a hö, de azok még igen változékonyak, menet közben alakulgatnak, az ebrü viszont stabilnak látszik.
Repül a sárgarépa, a burgonya, a csokispép, és ha anya nem elég szemfüles, akár még az esti tápi is ebrüüü módjára távozik szádból a környező tárgyakra, szőnyegre. Persze bevallom, eleinte nem mindig tudtam ezt nevetés nélkül végignézni, hiszen a drága, okos gyermekem rájött egy új, és számára érdekes játékra, de mára már próbálom komolyan venni nevelési feladatomat is, és mondogatni azt, amit állítólag nem szabadna, azt, hogy… „Nem szabad!". Majd később próbálom ezt érvelésre átváltani, de még gondolkodnom kell rajta hogyan tegyem ezt.
Letelepedtünk. Legalábbis sokat vagyunk a földön. Kúszol, mint egy kiskatona, ha éppen olyan kedved van, teszed ezt olyan pillanatok alatt, hogy nehéz követni. A mászás még várat magára, pedig négykézláb lenni, hintázni is szeretsz, és ebből a pozícióból elindulni is. Csak aztán valami folytán, talán egy kis lustaság az oka, lehuppansz kúszásba, és úgy folytatod utad tovább. Nem baj Kicsim, ráérsz, nem rohanunk sehova, haladjunk úgy, ahogy Te kívánod.
Nagyon megszenvedtünk. Mintha valami óriási gát lett volna előtte, egy erős akadály, amit nehezen, kemény munkával, de lekűzdöttél. A győzedelmes harc jutalma két gyönyörű, apró fogacska. De valami már készülődhet ismét, hiszen erőteljesen rágód a játékaidat, rágókádat, a kezemből megszerzett kanalat, és az ujjadat. Persze ez utóbbit már meg tudod harapni, így ez hamarosan kevésbé lesz a kedvenced. Most már a pépes ételeknél is úgy teszel, mintha rágnál. Mókás kis játék ez, bár hasznos is, mert ugye gyakorolni kell arra az időszakra, mikor már valóban használod nehezen megszerzett fogacskáidat.
Meleg van. Anya, apa, és mama is nagyon nehezen viseli, de úgy látszik, Te nagyon nem bírod ezt a hőséget. Naponta többször mosakszunk, a híres Lavor-ban szobavelneszt tartunk, de még így is nehéz. Kár, hogy nem lehet most néhány fokocskát elcsípni, eltenni, és télen elővenni majd akkor, mikor nagyon didergünk. Korlátolt lehetőségeink miatt, csak reménykedünk, hogy hamar átvészeljük a kánikulást, és legalább éjjel felfrissülhetünk.
Drága Kicsink, Kincsünk! Most alszol. Apa kezében aludtál el, miközben anya a gép előtt nyomogatva a betűket, próbálja megőrizni a velünk, veled történteket, mert szeretnénk, ha a Te kis történeted lehető legtöbb darabját ismerhetnéd meg majd akkor, amikor néhány évvel már idősebb leszel.
Drága Kincsünk! Nagyon-nagyon szeretünk!
Anya és Apa
