Padmashree Pratibha Prahlad művésznő és a Prasiddha Dance Repertory előadása a CEU-n
5 perc olvasás 
2017. február 13-án, a Közép-európai Egyetem (CEU) auditóriumában köszönthetjük a világhírű bharatanátjam táncosnőt, Pratibha Prahladot, India egyik legnevesebb klasszikus táncosát és tánccsoportját.
2017. február 13-án, a Közép-európai Egyetem (CEU) auditóriumában köszönthetjük a világhírű bharatanátjam táncosnőt, Pratibha Prahladot, India egyik legnevesebb klasszikus táncosát és tánccsoportját.
A belépés ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött! rulli@ceu.edu
Padmashri Prathibha Prahlad India egyik legismertebb és legkiemelkedőbb klasszikus táncosa. Immár 40 évet átfogó karrierje alatt táncosként, koreográfusként, oktatóként, szerzőként, művészeti vezetőként és művészeti fesztiválok úttörő kurátoraként tevékenykedik. Több mint 85 ország tekintélyes színpadán szerepelt, és csak Indiában több mint 3.000 előadás áll mögötte. Ő az alapítója és menedzsere a Prasiddha Alapítvány és Művészeti Fórum Határok Nélkül (Prasiddha Foundation & Forum for Art Beyond Borders) elnevezésű szervezetnek.
Legfontosabb eredményei:
- Létrehozta India kiemelkedően fontos fesztiválját, a Delhi Nemzetközi Művészeti Fesztivált
- India negyedik legrangosabb civil elismerésének birtokosa (Padmashree)
- 1991-ben megalapította a Prasiddha Alapítványt (The Prasiddha Foundation) azzal a céllal,
hogy megszerettesse a különböző művészeti formákat.
- 1995-ben a Prasiddha Alapítvány elindította a később évente megrendezésre kerülő Hampi
Fesztivált (The Hampi Vijayotsav). Hampi történelmi település Karnataka szövetségi
államban, Dél-Nyugat Indiában. A fesztivál nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a település az
UNESCO Világörökségi Listáján maradhatott.
- A Prasiddha Tánc Repertoár (Prasiddha Dance Repertory) művészeti igazgatójaként több
általa létrehozott produkcióval nyert rangos elismerést (Rhythm & Harmony, Panchajanya
Sights & Sounds of India, Vande Mataram)
- Számos kormánybizottságban végzett kulturális tevékenységet, ezen kívül televíziós
sorozatokat készített, sőt, szerepelt is bennük. Könyvei jelentek meg a táncról és a tánchoz
kapcsolódó témakörökben.
(Részletek Somi Panni: Bharatanátjam, dél-indiai klasszikus tánc című írásából.)
„A bharatanátjam India talán legősibb és legjobban nyomon követhető táncstílusa. Történelmének sok száz éve során a technika, legalább is nagyvonalakban, változatlan maradt ugyan, ám a műfaj nevéről ez már nem mondható el. Jelenleg használatos nevét azonban csak e század első felében, a stílus rendszerezésekor, megreformálásakor kapta. Két, egymástól erősen eltérő szerepéről biztosan tudunk. Az egyik egyfajta táncdráma, melynek utódait a dél-indiai népi színjátszásban kell keresnünk. A darabok között voltak mitológiai ihletésűek és teljesen világi témájúak is. A másik egy szakrális templomi női tánc. A táncosnő a templomban élt és tevékenyen részt vett annak mindennapi életében, szertartásaiban, ünnepeiben. Táncolt és énekelt az istenszobor előtt, jelenléte jótékonyan hatott az egész közösség életére.
A bharatanátjam technikája két részből tevődik össze: tiszta táncból és abhinajából. A tiszta tánc technikája alaplépések, vagy azok részeinek különféle sebességben előadott kreatív kombinációjából, kitartott pózokból és egyes stílusokra jellemzően akrobatikus elemekből állhatnak. A bharatanátjam másik alaptechnikája az úgynevezett abhinaja. Maga a szó alapjelentését követve, előadást, eljátszást jelent. Egy olyan mozgásrendszert takar, amely szinte bármilyen történet elmesélésére alkalmas. A jelentéssel bíró kézjelek rendszere mintegy szótárként áll a koreográfus rendelkezésére. Hétköznapi kommunikációra ugyan nem alkalmas, de a színpad követelményeinek mindenben megfelelő gesztusnyelvvel van dolgunk, mely akár teljes dialógusok, táj és hangulatleírások, valamint finom érzelmi árnyalatok megjelenítésére hivatott. Ehhez a kézjelnyelvhez kapcsolódik a stilizált mimika, mely a darab követelményeinek és az előadó stílusának, saját darabértelmezésének megfelelően festi alá a kézjelekkel elmesélt történetet. Az arcjátékot kiemelő testmozgások és pózok, akár a legapróbb rezdülésekig kidolgozva mind, a helyi közönség számára többnyire ismert történet minél izgalmasabb előadását szolgálják.
A hagyományos darabok, hasonlóan a többi indiai klasszikus tánchoz, a hindu mitológia történeteiből táplálkoznak, vagy a hindu panteon egy-egy istenéhez szólnak. A bharatanátjam darabok hagyományos előadási sorrendje is fontos. Az előadás kezdetét jelzik a puspándzsalí (virágáldozat), az alarippu (bemutatkozó tánc), kautvam (istent dicsőítő költemény), majd következhet a dzsatíszvaram (lépéskombinációkból álló tisztán technikai tánc) és a sabdam (valamely istenről szóló történet elmesélése). Az előadás csúcspontja a varnam (vegyes technikájú tánc), majd következhet a padam (dal), kírtanam (imádság) és végül a tillána (virtuóz záró tánc).
A bharatanátjam technikát szóló, illetve csoportos előadásokon kívül táncdrámák színpadra állítására is használják. Zenéje klasszikus karnatik zene, melynek hangszerei a víná pengetős), mridanga (dob), hegedű és a fuvola."
2017. február 13., 18:00
Kapunyitás: 17:30
Közép-európai Egyetem (CEU), A auditórium
1051 Budapest, Nádor u. 15.
https://en.wikipedia.org/wiki/Pratibha_Prahlad
Lantai József
