Pedagógus etika

Internetre kattintva  a „másodállás" szónál olyan szövegeket kapunk, hogy  a mai gazdasági helyzetben szinte mindenkinek szüksége van egy, a fizetése melletti mellékkeresetre. Akik nem jönnek ki a jövedelmükből és tenni is szeretnének ellene, másodállást vállalnak.

Internetre kattintva  a „másodállás" szónál olyan szövegeket kapunk, hogy  a mai gazdasági helyzetben szinte mindenkinek szüksége van egy, a fizetése melletti mellékkeresetre. Akik nem jönnek ki a jövedelmükből és tenni is szeretnének ellene, másodállást vállalnak.

   A rendszerváltás előtt a másodállás egészen mást jelentett. Ha a munkáltatónak érdeke fűződött hozzá, engedélyezte, hogy munkavállalója több-kevesebb órán át munkaidejében másutt tevékenykedjen. Ezzel szemben a munkaidőn kívüli kereső tevékenységet mellékállásnak nevezték.

   A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben az államigazgatásban dolgoztam. Munkaadó szervezetem nem zárkózott el attól, sőt, kifejezetten pártolta, hogy a köztisztviselők oktatási, vagy publikációs tevékenységet végezzenek. Így vált lehetőségem arra, hogy hét évet töltsek tanítással a Bánki Donát Műszaki Főiskola Gép-és Gépszerkezettan Tanszékén másodállású adjunktusként.

   A hét év alatt egyetlen egyszer sértettem meg a pedagógus etikát. Sok év távlatából könnyítek lelkiismeretemen.

   Harmadéves  hallgatót vizsgáztattam. Pontosabban csak elkezdtem volna tételt adni, amikor észrevettem, hogy egész teste reszket, verejtékezik. Megnéztem az indexét, tele volt kettessel, hármassal, utóvizsgával.

– Baj, van? Mi történt magával?

– Semmi, tanár úr.

– Ne mondja, hogy semmi, látom rosszul van.

– Hát……az a helyzet, hogy ha most megbukom, évet kell ismételnem.

– És nem tudott felkészülni?

– De igen, tanultam.

– Milyen jeggyel lenne megelégedve?

– Elégségessel. De annyira izgulok, hogy nem jut semmi az eszembe.

– Figyeljen ide, nem fog megbukni. Beírom a jegyét előre. Ne izguljon,  menjen ki, mossa meg az arcát, sétáljon pár percig és jöjjön vissza.

   Fogtam az indexét, beírtam a tantárgyhoz: „Közepes (3)". Aláírtam, dátumoztam.   Visszajött. Kérdések következtek az erőgép és a munkagép jelleggörbéjéről, hőtani alapfogalmakról, az energiagazdálkodásról. Kicsit megnyugodva nem hibátlan, de   elfogadható válaszokat adott. Elköszöntünk egymástól. Átnyújtottam az indexét, benne a sikeres vizsga igazolásával.

Kollégám, akinek elmondtam az esetet,  megkérdezte: és ha a diákod tényleg nem tudott volna semmit? Azt feleltem: akkor áthúzom a jegyét és odaírom: „téves bejegyzés."

Láng Róbert