Révay András: Bruegel kora
5 perc olvasás
A Szépművészeti Múzeum a Louvre felkérésére 2008-ban rendezett párizsi bemutatója után, itthon kibővítve mutatja be 16. századi németalföldi rajzgyűjteményének legszebb lapjait. A kiállítás 2012. június 14. – szeptember 16. között látogatható.
A Szépművészeti Múzeum a Louvre felkérésére 2008-ban rendezett párizsi bemutatója után, itthon kibővítve mutatja be 16. századi németalföldi rajzgyűjteményének legszebb lapjait. A kiállítás 2012. június 14. – szeptember 16. között látogatható.
Magyarországon utoljára 1967-ben találkozhatott hasonló tárlattal a közönség, de Európában sem volt olyan kiállítás az elmúlt évtizedekben, amely átfogó képet adott volna a németalföldi rajzművészet nagy átalakulásáról az 1500 és 1600 közötti időszakban – mondta el a megnyitáskor dr. Baán László főigazgató. A múzeumnak van egy nagy, rejtett kincse – folytatta – a több mint százezer lapos grafikai gyűjtemény, mely nemzetközi hírű és rangú. A legjobb bizonyíték erre, hogy 2008-ban felkeltette a világ legnagyobb múzeumának a Louvre-nak érdeklődését is. A teljes gyűjteményt állandó kiállításon nem lehet bemutatni, ezért időszaki kiállítások sorozatában kerülhet csak a közönség elé. A budapesti rajzgyűjtemény – más kollekciókhoz hasonlóan – egyedül nem rendelkezik olyan bőséges anyaggal, hogy képes lenne bemutatni az egész évszázad minden jelentős németalföldi mesterének rajzművészetét. Ezért néhány fontosnak tartott alkotást kölcsönöztünk a berlini Staatliche Museen grafikai gyűjteményéből, és a bécsi Albertinából. A kiállítás így különleges csemege lesz ennek a korszaknak kedvelői számára.
A kiállítás kurátora Gerszi Teréz, a Belga Királyi Tudományos és Művészeti Akadémia külföldi tagja, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának korábbi vezetője, a 16. századi németalföldi rajzművészet nemzetközileg elismert kutatója szólt a válogatás szempontjairól is. A cél egy „stílus polifónia" bemutatása volt. A próbálkozásoktól kezdve a kiérlelt mesterművekig. A vezérfonal a kiemelkedő művészi minőség, annak tudomásul vételével, hogy a gyűjtemény nagyon egyenetlen. A kiállítás a 16. századi németalföldi művészet legfontosabb kérdését, az olasz orientációt elemzi: azt, hogy a Jan van Eyck, Rogier van der Weyden, Hugó van der Goes nevével fémjelzett, nagy múltú 15. századi szakrális festészet fényének elhalványulása után hogyan történt a késő gótikus művészet megújítása az olasz inspiráció hatására. Milyen különböző utakat választottak a művészek annak elérésére, hogy megtartva saját nemzeti hagyományaik lényeges elemeit, megfeleljenek az új művészeti elvárásoknak.
Ebben az évszázadban az emberközpontú értékrend, az itáliai humanizmus és reneszánsz hatása egész Európára kisugárzott. Az északi művészek az emberi alak és a tér ábrázolásának problematikájával találták szembe magukat, és a továbblépést egy új szépségideál kialakítása, a reneszánsz és manierista mesterek műveinek és munkamódszereinek megismerése jelentette a számukra. Ezért mentek Németalföldről oly sokan Itáliába, ahol tanulmányozták és lerajzolták az antik építészeti emlékeket, szobrokat, másolták Raffaello, Michelangelo, Tiziano, Correggio, Parmigíanino műveit. Többen részt vettek nagy művészeti vállalkozásokban: pl. a firenzei dóm és a Palazzo Vecchio kifestésében, Vasari mellett dolgoztak a hercegi kárpitszövő manufaktúrában, részt vettek a Vatikán festészeti munkálataiban.
Igen érdekesek a faliszőnyeg tervek például Barend van Orley munkája a Miksa császár vadászatai. Egy egész sorozat készült a vadászati idény változásait követve. A novembert ábrázoló – A vad szétosztása című – képen a dárdás alakok már a vadkanvadászatra utalnak. Orley azért jelentős alkotó, mert látva a Raffaello műhelyéből származó olasz kartonokat, a térábrázolás újfajta megoldását próbálta rögzíteni ebben a sorozatban. A késő gótikus falikárpit tervek síkszerűek, túlzsúfoltak és túl díszesek voltak. Az ő rajzain is sok figura látható, de azok a különböző cselekvéseknek megfelelően vannak csoportosítva. Az egyes mozzanatok, az ételkészítés, a fogyasztás, a várakozás, világosan elkülönülnek. Az olasz reneszánsz eredményei már megmutatkoznak benne. Folyamatosan mozgó érdekes és egyre szebb figurákat tudtak megjeleníteni.
Csaknem egy évszázadig tartott az új, plasztikus, mozgásban ábrázolt, a klasszikushoz közelítő alaktípus kialakítása, amely megalapozta a következő század művészeti felfogását is. Sokak munkájában meghatározónak számított id. Pieter Bruegel és tájképművészetének hatása. Bruegel fektette le két fontos világi műfaj, a zsáner és a tájkép újkori alapjait, amelyben olasz tanulmányútjának is szerepe volt, ezt jelzi Tájrajza, Domenico Campagnola után. A táj komponálást megújító követőinek alkotásai közül: Jacques Savery Téli tája, valamint Jan I Brueghel: Táj Tóbiással és az angyallal, és Téli táj utazókkal című rajza a legkiemelkedőbb.
Az emigrált németalföldi művészek a nagy német városokban – de máshol is – hamar vezető szerepre tettek szert. II. Rudolf prágai udvarának németalföldi mesterei kitűntek a mitológiai és az allegorikus témakörökben, valamint a természet tanulmányozását bizonyító tájrajzolásban. A bécsi Albertinából kölcsönzött művek között van Roelandt Savery: Magyar lovasok című lapja, mely ennek a stílusnak jellemző képviselője. A holland mesterek a késő manierizmus és a valóságábrázolás kettősségében új művészeti központokat, iskolákat teremtettek. Fennmaradt több vázlatkönyv is, melyek közül az ismeretlen alkotótól származó és jelenleg „Budapesti vázlatkönyv" néven ismert lapok mesterének késő manierista tájrajzai számíthatnak nagyobb érdeklődésre.
