Révay András: Együttműködésben a természettel

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A budapesti Koreai Kulturális Központ látogatói már megszokták, hogy az itt megrendezett kiállítások mindig valamilyen különlegességet állítanak a középpontba. Nincs ez másként most sem, az Eszterházy Károly Egyetemmel közösen létrehozott, és december 16-ig látható YATOO című kiállítás esetében sem.

A Központ idei utolsó kiállításán egy lenyűgöző múltra visszatekintő, kortárs, koreai művészeti csoport alkotásait mutatja be. A kiállítás célja, hogy közel hozza a koreai természetet ábrázoló műveket és művészeket a magyar közönséghez – mondta el a megnyitón dr. Mecsi Beatrix, az ELTE Távol-keleti Intézete és a Koreai Tanszék docense. Mit mutatnak ezek a képek? Madarakat, növényeket terméseket, olyan összeállításban, ami a korábbiaknál teljesen más megközelítést jelent. A művészek nem erőltetik, de mégis elfogadtatják a nézővel a környezet védelmének fontosságát. Érdekes, és némi magyarázatra szorul a cím is. A két kínai írásjelből a „ya" mezőt jelent, a „too" pedig a kosárlabdában a távolról sikeres, hárompontos dobást. Így a két szó bőségesen ad lehetőséget gondolattársításra. Oka van annak is, hogy ezt a kiállítást éppen Budapesten mutatják be. Az 1980-as években már két hasonló csoport működött. Az egyik Koreában, a másik Erdélyben. Mindkettőt hasonló célok vezérelték. A koreai nagy nemzetközi elismertsége, az együttműködés révén erősíti az erdélyiek tevékenységét.

A kapcsolat közöttük már több mint tíz éve fennáll – erősítette meg a kiállítás kurátora, dr. Erőss István és ez egy sikeres, jövőbe mutató kapcsolat. Ezalatt mintegy 30 – 40 magyar művész dolgozott Koreában. Ha figyelembe vesszük, hogy ez igen szűk területe a képzőművészetnek, akkor ez nagy számnak tekinthető! Művészeti központjuk egy erdőben épült fel, ahol magyar egyetemi hallgatók is dolgozhatnak egy-egy hónapig valamilyen nagynevű művész mellett és ez – mint kiderült – számukra roppant hasznos. A koreaiak tehát szinte részt vesznek a magyar oktatási programban. Ráadásul az ő erőfeszítéseiknek köszönhetően Afrikától Amerikán át Ázsiáig, sok hasonló központ jött már létre, élő kapcsolati háló alakult ki. Ma már egyre több erdélyi és magyarországi művészeti egyesület is tagja ennek a hálónak.

A YATOO egy „természetművészekből" álló csoport, mely Dél-Koreában, a gyönyörű Geum folyó mentén fekvő Gongjuban tevékenykedik. Fiatal művészek alapították 1981-ben. Az általuk kidolgozott természet alapú művészet az évszakonként megrendezett „Négy Évszak Workshopok" során teljesedett ki. Olyan környezetben élnek, melyet a négy évszak markáns változásai jellemeznek és ennek köszönhetően a pusztulás – újjászületés ciklusának folyamatos ismétlődéséből merítenek inspirációt. A YATOO tagjai munkájuk korai időszakában – amikor csak kevés tagot számlált a csoport – egymás kritikusaiként, fokozatosan alakították ki saját, egyéni módszerüket a természettel való együttműködésben. Az elmúlt 35 év során ez az újszerű megközelítés jelentős hazai és nemzetközi elismerést hozott számukra, széles körben elismertté tette ezt a művészeti koncepciót.

Kevesen tudják, hogy a YATOO a kilencvenes évek elején alapvető szerepet játszott a land art és az arte povera – a néző közreműködésén alapuló művészet – nyomdokain kibontakozó, a természetet központi témává emelő nyugati művészeti megnyilvánulások és a hasonló művészeti kifejezést favorizáló ázsiai csoportok összekapcsolásában. Nemcsak a manapság Magyarországon is meghonosodni látszó „természetművészet", Nature Art kifejezést köszönhetjük nekik, hanem – szervezői tevékenységük eredményeként – egy mind helyszínválasztásában, mind technikai megvalósításban újszerű művészeti szemlélet elterjedésében is aktívan közreműködtek. A budapesti kiállításon látható egyrészt egy válogatás, mely a csoportnak a nyolcvanas években született, Európában még nem ismert munkáit mutatja be, amelyek jellemzően a maguk korába igazi művészeti újdonságnak számító Négy Évszak Workshop sorozat keretében készültek.

A természetbe eszközök és anyag nélkül kivonuló művészek őszinte, bensőséges együttműködésének dokumentumai ezek, melyekben a közös alkotás felszabadult öröme és a természetben meglelt felhőtlen nyugalom tükröződik. A tárlat másik fele olyan művekből álló sorozat, mely a YATOO sokféle alkotói módszere közül, sajátos anyaghasználatot – faág, sár, falevél, magvak – hivatott szemléltetni, ezúttal nem természeti környezetben, hanem kiállítási körülmények között. Ezeken a munkákon keresztül a nyugati művészettörténeten nevelkedett magyar közönség megérezhet valamit abból a keleti filozófiából és vallásból erősen táplálkozó alkotói hozzáállásból, mely a nyugati ember számára meglepő, olykor már zavarba ejtően alázatos módon viszonyul a természethez, megkérdőjelezve a Nyugat alappilléreit: a művész mindenhatóságát, az örökkévalóságnak szánt műalkotás mítoszát.