Révay András: Ez a siker évek óta érik
6 perc olvasás
Igazi nyárköszöntő, hangulatos hétvégét kínáltak látogatóiknak a „Rosalia" szervezői. Az első Magyar Rosé Mustrán harminchat termelő vonultatta fel borait.
Igazi nyárköszöntő, hangulatos hétvégét kínáltak látogatóiknak a „Rosalia" szervezői. Az első Magyar Rosé Mustrán harminchat termelő vonultatta fel borait.
2012. május 5-én, a budai Larus étteremben valóban különleges minőségű borokat kóstolhattak az érdeklődők. A rosé borok népszerűsége világszerte növekvőben van. Nem kivétel ez alól Magyarország sem, mind többen kedvelik, fogyasztják különféle fajtáit. Ráadásul termelőink nemzetközi összehasonlításban is egyre nagyobb sikereket érnek el. A rosé borok világversenyén Cannes-ben, a Mundial du Rose-n most különösen szépen szerepeltek a magyar borok. A negyven induló tizenhét aranyérmet hozott el. Erre mindenki felkapta a fejét, pedig már évek óta érik ez a siker, és főleg a bordiplomácia tekintetében nevezhető különösen fontosnak.
A bemutató asztalai között sétálva egy érdekes mondaton akadhatott meg a látogató szeme: „Nekünk a Pinot Noir nem csak egy világfajta, nekünk a Kisburgundi, Eger." Dula Bence azért választotta jelmondatául, mert ez a szőlő közel százötven éve jelen van Egerben, az egyik legfontosabb fajta. A régi borászoknak az volt a véleménye, hogy a Bikavértől lehetünk mi híresek, de a Kisburgunditól gazdagok is lehetnénk, ha egy kicsit okosak lennénk! Szereti ugyanis az egri környezetet, éghajlatot, a szép őszt. Régen sillert, most rosét és nagy hordóban 5-6 évig érlelt vörösborokat készítenek belőle. Mivel a „Kisburgundi" a földrajzi névre utal és azokat 1972 óta védi a Lisszaboni Egyezmény, ezért inkább a szőlőfajta nevét használják. A bemutatóra a 2011-es Nyáridő rosét hozták, „ropogós" ízű, nagyon szép, szinte Provence-i illatokkal dicsekedhet. A nyár a szerelemről szól és ezt képviseli a rosé is. A Dula-rosék a versenyeken is szépen szerepelnek, eddig három arany és egy ezüstérem dicséri a borász munkáját.
A Dimenzió Borászat Kecskemét határában dolgozik és tevékenységének szakmai hátterét a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben megszerzett több évtizedes tapasztalat adja. A Rosalia-ra egy „Bűbáj" nevű borral érkeztek, ami 2011-ben Magyarország legjobb Kékfrankos roséja volt. Úgy gondolják, hogy rosénak ez a legalkalmasabb fajta. A címke egy ősi magyar sámándob mintáját őrzi, látható rajta az alvilág és a felvilág. Boruk elnevezése ugyancsak e kor hitvallásából adódik, a rá leginkább jellemző kifejezéseket próbálták összefoglalni ebben az egy szóban. A könnyedség, a nőiesség, az elbűvölés, elbájolás megjelenítésének szánták. Noha a szőlőfajta nevéről a borkedvelőknek inkább Sopron jut eszébe, de őshonos az Alföldön is, jól is érzi ott magát és kitűnő borok készíthetők belőle. A szőlőt teljes érésben szüretelik és a bor színét a héjon áztatás idejével szabályozzák. Amit a természet megalkotott, az tökéletes egész – tartják – a feladat csak ennek a tökéletességnek megőrzése, palackba zárása, annak az évnek összes napfényével, értékeivel együtt.
Ugyancsak 2011-es Pinot Noir rosét hozott a bemutatóra Badacsonyból a Borbély Családi Pincészet. Igen találó, „Kinnagangon" fantázianevet kapott, hiszen a cél a tavaszi, nyári estéken fogyasztható könnyed, gyümölcsös bor elkészítése volt. Baráti, családi beszélgetésre szánják kisebb társaságoknak vagy kerti összejövetelekre. Egy életérzést próbáltak vele megjeleníteni, a grillező esték hangulatát. Jégbe hűtve, tisztán vagy fröccsként, roppant kellemes ez a bor. A rosék frissességüket, gyümölcsösségüket idővel elvesztik, ezért egy – másfél éven belül ajánlatos elfogyasztani őket. Ugyanakkor eredeti hazájukban, Provence-ban készítik fahordós érleléssel is, ezek már tovább is eltarthatók.
A szekszárdi Bodri Pincészet asztalán két különböző rosé áll. Ők minden évben két – egymástól eltérő – rosét készítenek. Az egyik, a halvány hagymahéj színű „Rozi", széndioxidban gazdagabb, kifejezetten a nyári, meleg napokra ajánlott bor. A másik, az „Orsi", teltebb színű és ízvilágú, ami már inkább a siller felé hajlik. Ezzel a kétféle fogyasztói igényt szeretnék mindjobban kiszolgálni. Mindkettő rosé technológiával készül. A két eljárás között a megkülönböztetés már a szüretelésnél kezdődik. A Rozi számára a Kékfrankost a teljes érettség előtt leszedik, így a gyümölcsösség intenzívebb marad. Az Orsi alapja is Kékfrankos, de vörösbor-készítési technológiával indulnak és abból vesznek le „előlevet". Kicsit fűszeresebb, teltebb, ízeket kapnak.
Ugyancsak Szekszárdról érkezett a Rosaliara a Tüske Pincészet. Szintén kétféle bort, egy rosét és egy sillert hoztak. A rosé, Merlot – Kékfrankos közel 50 – 50 százalékos házasítása. A szőlőt szeptember elején szüretelték, azonnali lé-elválasztás után, héjon áztatás nélkül, könnyű, gyümölcsös, frissítő bort kaptak. A sillerben a Merlot az uralkodó, kiegészítve némi Kékfrankossal, Kadarkával, Blauburgerrel. Hosszabb idejű – három-négy napos áztatás után indult meg az erjedése. A Merlot adja a málnás jellegét, a bor a siller kategórián belül sem számít nehéznek. A fogyasztók – az eddigi visszajelzés alapján – kedvelik. A siller csak mostanában kezd elfogadottá válni, szükség van arra, hogy szélesebb körben is megismerjék.
Nemcsak egyszerű bor, habzóbor is lehet rosé. Tarjányi Gyula Egerben három évvel ezelőtt kezdte a borkészítést és a felesége kérésére kezdett habzóborral foglalkozni. Az általa bemutatott Rubin viszont sem pezsgő, sem pedig habzóbor – gyöngyözőbornak nevezik. Közöttük nagy különbség nincs, mindkettő hozzáadott széndioxiddal készül, csak a habzóborba többet tesznek belőle. Ezeket a borokat akkor lehet könnyedre, „kedvesre" készíteni, ha már a metszéstől a szőlő életét habzóbor alapanyagként szabályozzuk. Nincs terméskorlátozás, viszonylag nagy marad a tőke lombozata és a fürtszám is. A szüret időpontját pedig lehetőleg minél korábbira kell tenni. Kierjedés után nem érlelik, a gáz hozzáadása után rögtön palackozzák. A Rubin nem kizárólag kékszőlőből készült, van benne Chardonnay is. Illata, íze sem a megszokott rosés, hanem inkább a siller felé hajlik. A rosé az utolsó harminc évben kezd elterjedni nálunk, a siller pár száz év óta jelen van Szekszárdon, Egerben és Sopronban, ideje visszaállítani a becsületét!
(Fotó: Kovács Krisztina)
