Révay András: Humorról szárazon

Éppen negyven évvel ezelőtt karikatúra kiállítás nyílt Budapesten. Az alkotók közül néhányan most ismét összefogtak, műveik ezúttal a Magyar Borok Házában láthatók.

Éppen negyven évvel ezelőtt karikatúra kiállítás nyílt Budapesten. Az alkotók közül néhányan most ismét összefogtak, műveik ezúttal a Magyar Borok Házában láthatók.

E beszámoló címe nem rájuk, nem az ő művészetükre vonatkozik, azt rosszindulattal sem lehet száraznak nevezni. Az indoklást azonban helyesebb a legvégére hagyni, a képek sokkal fontosabbak! Ezt a kiállítást is – akár csak a negyven évvel ezelőttit a Divatcsarnok Lotz termében – Sándor György nyitotta meg. Kapcsolata azóta is töretlen a karikaturistákkal, akik akkor még tízen voltak jelen, számuk mára sajnálatosan megfogyatkozott. Akik viszont most is elhozták alkotásaikat, joggal tarthatnak igényt a látogató figyelmére. A karikatúra nehéz műfaj. A lényeget kell megragadnia anélkül, hogy akár a szemlélő, akár a rajz alanya a legkisebb mértékben is megbántva érezhesse magát. Nekik ez sikerült.

Nosztalgiával gondolunk az indulásunkra, 1971. május 17-én – mondta el Dluhopolszky László, a szakmában csak „Dluho"-ként ismert kiváló karikaturista. Az akkori tízből ide már csak öten jöttünk. Van, aki azóta felhagyott a karikatúra rajzolással, van, aki elköltözött. Akkor a tíz embernek kétszáz rajza került a falakra az Andrássy úti hatalmas áruházban és két hét alatt – az igazgató állítása szerint – tízezren látogatták meg a kiállítást. Akik ott elindultunk – emlékezett vissza Dluho – szinte mindenki a Ludas Matyinál kötött ki előbb-utóbb. Beleértve saját magát is, hiszen hosszú ideig ő volt a főszerkesztője a közkedvelt vicclapnak.

A most megnyílt kiállításon láthatóak – a már elhunyt – Rau Tibor és a személyesen is jelen levő Dunai Imre, Jelenszky László, Varsányi Ferenc – és természetesen a rendező: Dluhopolszky László képei. Valamennyien számos rangos nemzetközi díj birtokosai. Negyven évvel ezelőtt még egyikük sem volt „hivatásos" humorista, a kezdeti tíz között volt gépkocsi-előadó fogtechnikus, filmgyári részletrajzoló, retusőr és még ki tudja mi más. A karikatúrarajzolás inkább csak kedvtelés volt részükről, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy létrehozzák első „komoly" szervezetüket, a fiatal karikaturisták klubját. Lélekben azóta sem változtak.

A kiállítás helyszínének kiválasztása viszont már nem nevezhető ilyen szerencsésnek. A Magyar Borok Háza ezúttal nem volt hű a nevéhez, korábbi hagyományaihoz. A vendéglátás hiányosságait szóvá tenni nem illő – kivéve, ha jobbító szándékkel tesszük. Ez utóbbi mellett pedig az szól, hogy a nemrég újra megnyitott intézmény még keresi a helyét. Képes volt nagyon sikeres rendezvényt szervezni (L.: korábbi cikkünk: http://www.utazonet.hu/egy-konyv-es-jo-borok.html ). Most a tett kissé megbicsaklott. Erről pedig a legkevésbé sem a művészek tehetnek. Kiállítás megnyitójára hívottakat múzeumban, galériában, kivétel nélkül mindenhol, megkínálják valamivel. Önmagában azt, hogy most egy pohár víz sem várta a vendégeket, talán még nem kellene felróni. Az viszont, hogy kétszáz forintért egy pohár bort érő jegyeket (vörösborért kettőt!) igyekeztek elsózni, már a vendégfogadás szabályait sérti, a jó ízlés határait súrolja. Reméljük csak pillanatnyi megingásról volt szó és a „házigazdának" jelzésül szolgált, hogy a vendégek jelentős hányada a megnyitó beszédek elhangzása után azonnal távozott. Kár, hogy így alakult!