Révay András: KoPé Tréfái

Cápa van a Dunában! Ez kérem nem rémhír, hiteles, még fénykép is van róla! Ennek ellenére mégsem igaz? No de akkor mi van a Gellért-hegyről ömlő lávafolyammal? Az ember már a saját szemének sem hihet? Ezt mindenki döntse el maga!

December 11-től kezdődően, egészen január 17-ig, a Belváros patinás művészudvara, a Paloma ad teret az év utolsó és egyelőre lezáró jellegű kiállításának, melynek különlegessége lesz, hogy a teljes Alternative Budapest sorozatot sőt, az eddig még soha ki nem állított új darabokat is meg lehet majd szemlélni egy teljes hónapon át. Kovács KoPé Péter, az Alternative Budapest alkotója rövid idő alatt meghódította a hazai és részben a külföldi netes képmegosztókat és a közösségi médiát, Budapestről szóló álfotóival. Az Alternative Budapest nagyszerűsége pont abban rejlik, hogy ezeken a képeken minden megtörténik, amit kreatív elme képes kitalálni.

Minden jó művész egyben kém is – állapította meg az ismert sci-fi író, Nemere István, a kiállítás megnyitásakor. Kém, de nem valakinek a kéme. Nem e világból valók, akik őt megbízták! Ők a jövő kémei. Aki leír egy jelenséget, lefotóz, megfest valamit, szobrot készít, az a jövőnek dolgozik. Egyszer valakik majd nagyon hálásak lesznek ezért. Mi is hálásak vagyunk, azoknak az ismeretleneknek, akik az ókori Egyiptomból, a görögkorból hagytak ránk valamiféle ábrázolásokat, pedig a többségüknek még a nevét sem tudjuk. Ilyen kémekre nagy szükség van, hiszen akarva – akaratlanul jelentik a jövőnek, hogy mi történt velünk itt, a mi világunkban. A jövő embere így fogja megtudni, milyenek voltunk és mit éltünk át.

Ezeken a képeken, amiket a mostani kiállításon látunk, a valóság másmilyennek tűnik, mégis része marad az igazi valóságnak. Ki- és felszabadítja a fantáziánkat. A néző meggyőződhet róla: magunktól talán eszünkbe sem jutna, hogy ilyesmit össze lehet hozni. Közülünk ki ne vágyott volna már arra, hogy a Metróban a szerelvénye helyett egy szörny jöjjön elő, amelyik majd felfalja a BKV ellenőröket vagy a főnökünket, az össze ellenségünket – csak minket nem. Ez a kiállítás egyszerre fantasztikum, de ugyanakkor mese is. A legköznapibb helyszín a mese részévé válik a művész teremtő képzelete által. Nem is alaptalanul, hiszen ismert utcáinkon megjelennek a legképtelenebb karakterek egészen a Keleti pályaudvar előtt sasszézó Beatlesig.

Képzelete forgószelet küldött a Hősök terére és szörnyeket a nagyvárosba. Ugyan már! A város, maga szörny! Ezeknek a műveknek egy része abszolút gyorsan reagál a körülöttünk zajló eseményekre. A tömegközlekedési eszközön – nézzünk csak körül – mintha valóban zombik utaznának. Úgy is viselkednek, fásultak, szenvedők, közömbösek. Az utcákon az eredeti helyszíneket ismerjük, ezért sokkal könnyebben fogadjuk be bármelyik megkomponált látványt, benne van a valóság egy része. Amiről azt gondoljuk, nem illik bele – hát mi van, ha mégis beleillik. Mi van akkor, ha némelyik képből előbb vagy utóbb valóság lehet?

Az egyik képe a Dunát a Parlament előtt – ahogy a művész maga mondja – erősen lecsökkentett vízszinttel ábrázolja. Persze ez a „csökkenés" meglehetősen végletes. A két part között a meder száraz, mint a sivatag, nyoma sincs egy csepp víznek. Ám, ha ez mégis bekövetkeznék, akkor már nem fogunk mosolyogni a látványon. Vagy a Várkert-bazár, ami szintén úgy épül, mint a piramisok. Na – gyon -las – san! Ha így nézzük a dolgokat, akkor lehet cunami a Blaha Lujza téren, tornádó a Hősök terén, birodalmi lépegető a Körúton, King-Kong ott ülhet az Semmelweis Egyetem toronyépületének tetején.

Arra már többen rájöttek, hogy ha kimondunk egy szót, akkor az van! Bárki tiltakozna, hogy ó, ilyen szó nincs! A válasz erre, hogy kimondtam, tehát van! Attól kezdve azok számára, akik azt hallották, az addig nem létező szó létezni fog, hatni fog. Átfordítva mindezt KoPé nyelvezetére, Kovács Péter azt mondhatja: „ábrázolom, tehát van!" Aki idejön külföldről, bizonyára fennakadna azon, hogy egy cápát lát a Dunában. Mi viszont elhisszük, hiszen mi már annyi mindent láttunk. A szörnyek minket nem ijesztenek meg, még kedveljük is őket. Ismerősök, mondhatnánk, itthon vannak, velünk együtt. Itt száz év alatt annyi minden történt, mint más országban ezer év alatt sem.

Annyi szörnyet láttunk, mint mondjuk a brit szigeteken kétezer év alatt sem. Ez a világnak ilyen vidéke. Fel sem tűnnék, ha a Kossuth téren megnyílnának a pokol kapui, nem csodálkoznánk különösebben, hogy miért éppen ott. Edzettek vagyunk nagyon. Ha egy napon megrendül a lábunk alatt a föld és a Gellért-hegy oldalán láva folyik le, odanézünk, és azt mondjuk: na, már megint egy újabb reklámkampány. Nekünk már nehéz újat mutatni, de a művésznek ez mégis sikerült. KOPé munkái külföldön sem maradtak visszhang nélkül. Felfedezte őt a Stan Winston School of Character Arts – a maga 1,3 millió Facebook követőjével és január 17-ig láthatjuk a képeket a Palomában (Budapest, V., Kossuth Lajos utca 14-16.) a félemeleten.