Révay András Nem Mind Arany…

A címben jelezett közmondást valószínűleg sokan folytatni tudják és igazságának bizonyítására számos példát is hoznának. A mondás érvényessége most új területtel látszik bővülni, melynek neve: hungarikum.

Ezzel a szóval manapság már lépten-nyomon találkozhatunk, ám azt, hogy pontosan mit is jelent, csak kevesen tudják meghatározni. A fogalom tisztázása valóban nem egyszerű, amit az a tény is jelez, hogy a kezdetei 2008-ig nyúlnak vissza. Ekkor fogadta el az Országgyűlés a 77/2008 (jún.13.) számú határozatát a hungarikumok védelméről. Nyilvánvaló volt, hogy a kérdést törvényben kell majd szabályozni, melynek előkészítésére 2009 februárjában megalakult a Parlamenti Hungarikum Munkacsoport Birinyi József szakmai vezetésével. A feladatra őt Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kérte fel. A Munkacsoport 2010 augusztusára elkészítette a témakörrel foglalkozó törvény stratégiáját, munkája végeztével a csoport 2011-ben meg is szűnt. A 2012. évi XXX. törvényt a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról az Országgyűlés 2012. április 2-án fogadta el.

A törvény logikáját egy piramisábrával szemléltethetjük és megfogalmazása szerint a hungarikum: „gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet belföldön és külföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékeként tartanak számon, vagy amely védett természeti értékek, vagy amely kiváló nemzeti termék, vagy amelyet az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint végzett egyedi értékelés eredményeként a Hungarikum Bizottság hungarikummá minősít, vagy amely e törvény erejénél fogva hungarikumnak minősül…" A törvény a Hungarikum Bizottságról (HB) úgy rendelkezik, hogy "tagjainak a kiválasztása során törekedni kell arra, hogy a lehető legmagasabb szakmai színvonal, a széles körű tapasztalatok, valamint a nemzeti értékek által érintett legtöbb tudományterület képviselve legyen (…) elnöke az agrár-vidékfejlesztésért felelős miniszter."

Ebben a pillanatban akár azt is megállapíthatnánk, hogy minden rendben van, sikerült megoldani egy valóban fontos kérdést. A részletek ismerői viszont másként vélekedtek. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan termékek, gondolatok, melyek vitán felül, magától értetődő módon hungarikumnak minősíthetők. Ilyenek például a tokaji bor, a Béres csepp, a Kodály módszer vagy a Pick szalámi – a sor persze még hosszan folytatható. Nos, ebben a körben egyre többen voltak, akik úgy látták, a törvényalkotás nem jó irányba megy. Tizennyolcan közülük – ugyancsak Birinyi József vezetésével – még 2011 áprilisában létrehozták a Hungarikum Szövetséget (HUSZ) azzal a céllal, hogy „a létező értékrendszerek harmonizálása, integrálása, kiegészítése" révén segítsék az érték alapú hungarikum rendszer létrehozását. Meglepő vagy sem, de közülük senki nem került be a törvényszabta Hungarikum Bizottságba! Az alapfogalmat ők így határozzák meg: „Hungarikumok azon ország- és nemzetmárka építő, kiemelkedő minőségű, ismertségű, elismertségű magyar értékek, amelyeket a magyarság önmagával, a világ (vagy annak egy része) a magyarsággal azonosít."

Még most is elmondhatnánk, hogy miért baj, ha van egy „hivatalos" meg egy „civil" szervezet, mindkettő azonos cél érdekében munkálkodik, jól kiegészíthetik egymást. Sajnos nem ez történt. Elbeszéltek egymás mellett. Ráadásul a törvényt is módosították. A módosítások gyakorlatáról érdemes elolvasni Szüdi János cikkét: „Törvények és ukázok" az Élet és Irodalom 2013. július 19-i számában. Decemberben egy módosítás során olyan meghatározás került a törvénybe, mely szerint „Az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete által kiemelkedő egyetemes értékként vagy szellemi kulturális örökségként nyilvántartott (…) megfelelő javak külön elbírálás nélkül, e törvény erejénél fogva hungarikumoknak minősülnek. Az így hungarikumnak minősülő nemzeti értékek adatait a HB közzéteszi."

Nem kell szakértőnek lenni, hogy belássuk: ezzel bizony már baj van! A törvény erejénél fogva hungarikumnak minősültek az UNESCO világörökségi listáján szereplő magyarországi helyszínek – mint a budapesti Duna-partok, a Budai Várnegyed, az Andrássy út, de olyanok is, mint a solymászat, az Aggteleki karszt barlangjai vagy a Fertő kultúrtáj. Ez utóbbinak osztrák része is van, Aggtelek barlangja szlovák területre nyúlik át, a solymászatnál pedig az UNESCO 12 ország solymászatának hagyományát vette fel a szellemi kulturális örökség nemzetközi jegyzékébe. A HUSZ tisztázást javasló kezdeményezése nem nyert meghallgatást sőt, a vita – roppant sajnálatos módon – személyes színezetet öltött. A HB elnöke, a vidékfejlesztési miniszter ugyanis korábban Karcag város polgármestere volt.

Ez utóbbi tény az által nyer jelentőséget, hogy a HB hungarikummá minősítette a karcagi birkapörköltet! Most úgy néz ki, hogy mindenki, aki ez ellen szót emel, a minisztert támadja – pedig nem! Nem ő a felelős azért, mert a bizottságban átgondolatlan döntés született. Elég csak figyelmesen összehasonlítani a törvény hungarikum fogalmát azzal a leírással, amit a felterjesztő, a Karcagi Birkafőzők Egyesülete a pörköltről adott. Ezt írták: „A kunsági birkapörkölt ízvilágában teljesen eltér az Alföld többi városában szokásos ételektől, de a Kunságon belül is a karcagi igen archaikus főzési formát jelent. Az elem nevében szereplő „karcagi" tehát nem elsősorban a helyszínt, hanem a főzési módot mutatja." Megfelel ez a törvény kívánalmának: a magyarságra jellemző, a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet belföldön és külföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékeként tartanak számon? Nyilvánvalóan nem! Helyét a piramisban a legalsó sorban találjuk. Más volna a helyzet, ha a HB a „pörköltet" általában vagy ami talán még jobb, a magyar gulyást – melyet valóban a fél világ a magyarsággal azonosít – nyilvánította volna hungarikummá! Ez a birkapörkölt viszont nem az, hanem – amint azt a HUSZ egyik tagja találóan megjegyezte – inkább csak „KUNgarikum"!

Most vihar a bográcsban állapot alakult ki és a dolog mindinkább úgy fest, hogy maga az eljárás lesz a magyarságra jellemző. Hogy azt ne mondjuk, „hungarikum". Már „Háború a hungarikumok között" címmel jelent meg információ (2013. július 13.), az egyetértésre törekvés helyett szembenállás jött létre. A HUSZ 2013. június 27-én megrendezte a Hungarikum Akadémia első összejövetelét és a továbbiakban a Hungarikum Akadémia rendezvénye keretében adják át a Premium Hungaricum védjegyeket, amelyeket kiemelkedő minőségű, magyar élelmiszereknek, italoknak ítélt oda a HUSZ alapító tag, Premium Hungaricum Egyesület bírálóbizottsága. Hivatalosan nem érkezett válasz a Hungarikum Bizottságtól a HUSZ által kezdeményezett szakmai, egyeztető megbeszélésre, helyette a HB július 18-án megalakította a Hungarikum Klubot. A klub a már hungarikummá nyilvánított nemzeti értékek képviselőinek és a Hungarikum Bizottság tagjainak részvételével tartotta alakuló ülését furcsa mellékzöngékkel kísérve. Néhány HUSZ-tag jelezte ugyanis, hogy igyekeznek őt átcsábítani a klubba. E pillanatban tehát már négy szervezet létezik és egyre inkább egy másik közmondás látszik beigazolódni a címben jelzett mellett: „Sok bába közt elvész a gyerek." Pedig helyesebb volna a HUSZ eredeti jelszavát követni: az érték legyen a mérték!