Révay András: Tudás, Szorgalom, Kitartás

Az önálló vállalkozói életet tortadísz készítő kisiparosként kezdték. Ma már 25 üzlet és egy bécsi Szamos cukrászda dicséri a márkává vált nevet. Nyolcvan év alatt 500 dolgozót foglalkoztató, édes birodalommá nőtte ki magát az egykori „maszek" világból a Szamos.

Bár a családi időszámítás 1935-nél kezdődik – ekkor indult országos hódító körútjára a marcipánrózsa, mely Szamos Mátyás hírnevét megalapozta – visszatekinteni viszont még ennél is régebbre kell. Az apa nélkül nevelkedő, szegény sorsú szentendrei szerb fiúcska, a kis Szavits Mladen – aki még a balkánról menekült ősei vérével örökölte a keleti édességek iránti vonzalmát – éppen cukrásztanuló volt a nagyhírű Auguszt E. József, Krisztina körúti üzletében. Egy szép napon – a harmincas évek elején – a céghez egy dán cukrász vetődött, aki megmutatta: kellő kézügyességgel, figyelemmel és sok-sok gyakorlással, hogyan lehet a cukros, mandulás masszából, a marcipánból, csinos rózsákat készíteni. A kisfiú egy éjszakát töltött gyakorlással és másnap reggel bemutatta mestereinek a munkát. Megdicsérték, biztatták, tanították. A többi már csak szorgalom és kitartás kérdése volt.

A cég életét ma is az a filozófia jellemzi, amit az ősök kialakítottak és továbbadták a gyerekeiknek: a legfontosabb a lélek! Az érték megteremtése és megőrzése. A Szamos cég története is a nullától indul. Semmijük nem volt, se pénzük, sem eszközük, csak a tudás. Kezdetben napi tíz- tizenöt órát dolgoztak, de nem érezték tehernek, hiszen amit az ember szeret, az könnyen elfogadható. A szülők nagyon szegények voltak – emlékezett vissza a cég egyik jelenlegi tulajdonosa – Szamos László. A mama 16 éves korában került vidékről Pestre, kiszolgálónak egy cukrászdába. A papa, a szentendrei szegény cukrásztanuló, jól rajzoló, jó kezű gyerek, aki képes volt elsajátítani a szakma legapróbb mesterfogásait is. Harmadéves tanuló korában már olyan tudása volt, mint ma egy negyvenéves mesternek. Mindezekhez járult az abban a korban természetes, szakmai tisztesség, becsület, hitelesség. Az adott szó akkor többet ért, mint a pecsétes papír. Sajnos ez ma már kiveszőben van.

Jónak lenni nem elég, a legjobbnak kell lenni! Ezt az elvet követték akkor is, amikor vállalatnál dolgoztak és akkor is, amikor otthon „fusiban" tortadíszeket kezdtek gyártani. Ez volt az önállóság kezdete. A „maszek" cukrászok megbízható vevők lettek, amint megtapasztalták a minőséget. Szamos Mátyáson kívül 1968-ban összesen két kisiparos készített tortadíszeket, de ők nem marcipánt használtak. Szamosék Budapesten nem kaptak lehetőséget egy műhely megnyitására, Pilisszántódon, egy sufniban készültek – önálló vállalkozásban – az első darabok. A vevők igényei nőttek, új helyet kerestek hát maguknak és el is költöztek Pilisvörösvárra. Az anyacég ma is itt működik – már 44 éve! Folyamatosan fejlődtek, növekedtek, 1985-re hatvan emberből állt a cég és nyilvánvalóvá lett: aki nem lép előre, az kettőt lép hátra! Az új, kétezer négyzetméteres termelőüzemet 1995-ben építették fel.

Mintegy 500 szakember odaadó munkáját és kézügyességét dicséri az a számtalan termék, amely elsősorban a pilisvörösvári manufaktúrában és az ország több, más helyén a Szamos szigorú receptúráinak megfelelve kerül a míves gonddal megtervezett csomagolásba. A rendszerváltozás után megnyílt előttük az export lehetősége, jelenleg az évi 3 milliárd forintos forgalom egyharmada az exportból származik. Ausztria, Németország, Svájc cukrászdáiba, még New Yorkba is szállítanak. Első saját cukrászdájukat 1987 novemberében nyitották meg. A Szamos ma már huszonöt önálló, saját üzlettel, csaknem minden nagyobb bevásárló központban, majdnem tucatnyi vidéki városban jelen van és kínál napról-napra finomságokat. Erre alapozva lehetett – immáron egy évvel ezelőtt – a jó szaktudás egészséges magabiztosságával megnyitni az első bécsi magyar cukrászdát, a Mathias Szamos Konfiserie-t. A Monarchia hangulatát idéző, császárvárosbeli kis ékszerdoboz hírneve rövid idő alatt átlépte az osztrák főváros 3. kerületének határait. Bécsi magyarok, kerületi lakosok és a minőséget fontosnak tartó vendégek sokasága tölti meg nap, mint nap a kis szalont, ahol időről időre szellemi csemegével is kedveskednek a tulajdonosok a kortárs magyar kultúra iránt érdeklődőknek.

A Vörösmarty téren megnyitott Gourmet Ház a cég zászlóshajója. Színvonalát tekintve – bátran elmondható róla – a világ bármely táján megállná a helyét. Aki itt körülnéz, annak olyan érzése támad, hogy igen, itt minden centiméterre odafigyeltek! Vonzza a vendéget, sugallja, hogy ide máskor is visszajöjjön. Biztos lehet abban: itt a hagyományos cukrászterméket találja. Fejlődni kell, de nem mindegy, mit veszünk át. A mostanában divatos amerikai stílus, nem a magyar cukrászat. Aki pedig elkötelezett a szakája iránt, annak meg kell tartania a hagyomány és tradíció értékeit! A fő irányvonal az legyen, amit az őseink kitaláltak. A valódi cukrászat lényege a kiváló alapanyag, az eljárás pedig munkaigényes. Ha ezeket elhagyjuk, elvész a régi érték, ami mindig is jellemezte a magyar cukrászatot. Gondok persze vannak, mert például a magyar mandulatermés nem elegendő. Kaliforniából kell vásárolni – de a minőségi igényekből nem szabad engedményt tenni.

A ma is családi vállalkozás formájában üzemelő manufaktúra és üzlethálózat tulajdonosai nemcsak a kor kihívásainak kívánnak megfelelni, de az alapító mindenkori elvárásának is. A cég fejlődése ma sem áll meg. Várhatóan a tavasszal nyílik meg Budapesten a legújabb üzletük a régi Parlament Café helyén. Erre is jellemző lesz, hogy minden Szamos cukrászda rímel egymásra, ugyanakkor mindegyik egyedi. Nevében is hordozza azt a kifinomult ízlésvilágot, amely enteriőrt és terméket egyaránt jellemez. Nem öncélú törekvés ez az esztétika jegyében, hanem határozott kifejezése annak, hogy a vendég minden üzletben otthon érezze magát, kellemesen és kényelmesen. Ez az igényesség látható a termékek megjelenésében is. Minden szónak, színnek, formának és elhelyezésnek megvan a maga jelentése és jelentősége, ez tükröződik minden egyes darabban, mely a műhelyüket elhagyja.