Révay András: Vannak Olvasók!

Talán még sincs igaza azoknak, akik az olvasni szeretők számának drámai fogyásáról beszélnek. Az állítás cáfolatához elég volt némi időt eltölteni a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Elnézni a dedikálók asztalai előtt kígyózó – véget nem érőnek látszó – sorokat és örvendezni azon, hogy a türelmesen várakozó vásárlók túlnyomó többsége fiatal.

Idén is nagy közönségsikert hozott a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Díszvendégei a Visegrádi négyek és a török Orhan Pamuk voltak. A budai Millenárison megrendezett négynapos könyvünnepen több mint hatvanezer, a tavalyinál mintegy 4-5 százalékkal több látogató, mintegy 300 programon vehetett részt. A fesztivál idejére a kiadók legalább száz kötet megjelenését időzítették. Ezekhez kapcsolódtak a dedikálások is. Hosszú sorok kígyóztak nem csupán a díszvendég Orhan Pamuk, a kétkötetes önéletírással jelentkező Nádas Péter, de a népszerű ifjúsági szerző, Böszörményi Gyula, valamint Andrzej Sapkowski, Ignacy Karpowicz és Erlend Loe asztala előtt is. Ez utóbbi szerzők a fiatal olvasók százait mozgatták meg. A cseh, lengyel és szlovák könyvkiadást közös standon tekinthették meg a látogatók.

Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy az olvasók igényeire milyen jól éreztek rá a cseh kiadók. Két könyvet mutattak be. Az első – nálunk a Móra Kiadónál jelent meg – kifejezetten alkalmas arra, hogy a 9-10 évesekkel megszerettesse az olvasást! Az „Add a mancsod!", egy kerekesszékes kisfiú és a kutyája, kalandos története. Okosan szerkesztették: más betűk jelzik, amikor Julek, a gyerek vagy valamelyik felnőtt, és más, amikor a kutya, Cézár „beszél". A bemutatón jelen volt egy ugyancsak kerekesszékes kutyakiképző és a kutyája, Tesla is – számos kisgyerek nagy örömére. A könyvben Julek és Cézár, ketten alkotnak egy egészet. Összedolgoznak, együtt tanulnak, persze ki-ki a maga feladatait. A magáéból Tesla néhányat a helyszínen be is mutatott. Sokan nem tudják, hogy egy segítő kutya nemcsak azért hasznos, mert tárgyakat oda tud vinni vagy ajtót nyit ki, hanem az emberi kapcsolatok építését is megkönnyíti. A könyvben pontosan kiderül, hogy ez a társadalomban is így működik.

A tipikus gyerekkönyv általában manókról, királylányokról, sárkányokról, varázslókról szól. Itt a két főszereplő egészen más. Persze megjelenik Julek családja, a barátai, de más a fontos. Ennek a könyvtípusnak a neve: érzékenyítő könyvek. Segítenek megérteni olyan helyzeteket, embereket, amelyek általában egy kicsit távolabb vannak a gyerekek mindennapjaitól. Olyan témákról is mesél, melyek talán számukra idegenek. A fordító, Balázs Andrea szerint a cseh irodalomban ennek nagyobb hagyománya van. Ott már régóta olvasnak a gyerekek bizonyos helyzetek jobb elfogadását megkönnyítő könyveket. Ivona Březinová munkásságában sem ez az első ilyen könyv. Sok hasonló történetet írt már – nagyon viccesen. Ebben a könyvben is van például kerekesszékes verseny és szó esik egy érdekes kutyasportról, a flyball-ról, valamint a táncoló kutya-ember páros dogdance versenyéről is. A könyvet Radnóti Blanka rajzai teszik még élvezetesebbé.

A cseh kiadók által a fesztiválon bemutatott második könyv, a Múmiamalom már a felnőtteknek szólt. Részben igencsak vonzó témája: Gasztronómiai kalandozások a régi Prágában, részben pedig az írója, Petr Stančik által megfogalmazott műfaji meghatározás: misztikus gasztro-pornográf thriller okán. Kezdetben sci-fi témákat írt, de az akkori cseh politikai viszonyok miatt saját nevén nem jelentethette meg azokat. Ez az első könyve, amin az ő neve áll, a magyar és a cseh mellett kiadták már spanyol és bolgár nyelven. Most nálunk a Metropolis Media Kiadónál jelent meg és ennek külön érdekessége, hogy a történetnek fontos magyar szereplője is van. Bár fantáziaregény, az olvasó mégis úgy érzi, hogy ott kóborol a XIX. századi Prága utcáin. A történelem spirálisan ismétlődik és a ma emberei ugyanazt élik át, amit az emberek 1866-ban átéltek. Prága ekkor még egy mágikus, középkori város volt. Akkoriban zajlott a világban az első globalizáció, a távíró tekinthető akár az internet előfutárának is. A Múmiamalom ezért egy jelenkori regény, történelmi kulisszák előtt. A szerző nagy gondot fordított arra, hogy a történelmi háttér helyes legyen. Aki mostanában Prágában sétál, megtalálhat néhányat a regény helyszínei közül. A leírás szórakoztató, tele van szójátékokkal és ezek szellemes visszaadása a fordító, Hanzelik Gábor érdeme.

Főhőse, egy rendőrfelügyelő, élete nagy ügyén dolgozik, el kell fogja a cseh történelem legelső pszichopata sorozatgyilkosát. Munkája során – ő is csak férfi – elvetődik Prága legrégibb bordélyába, ennek története igen csak rendhagyó! Ám a kalandoknak ez még csak a kezdete, mert innen a nyomozás útja hová is vezethetne tovább, mint egy hasonló műintézménybe, ámde Párizsban! A meglehetősen részletgazdag leírás nem áll meg a város építészeti nevezetességeinél. Az író jó érzékkel szövi a történet szálait, nem enged elfeledkezni arról sem, hogy krimit olvasunk. Beavat a sorozatgyilkosok gondolkodásának elemzésébe, de – mintegy ellenpontozásként – megosztja velünk a kifinomult francia gasztronómia néhány különlegességének, az olasz és a francia szarvasgomba különbségének titkát is. Ráadásul mindezt egy grandiózus vacsora ételsorába ágyazva. Ez persze nem véletlen, mert az író maga is nagyon szeret enni-inni. Ugyancsak érdeklik a régi korokból származó ételreceptek, nem meglepő tehát, ha némelyik a könyvben is felbukkan. Olyan specialitás is akad, mint például a marhacsontból készült édes sütemény vagy olyan sült marhafej, ami belülről, a koponyából sütve készül. Téved viszont, aki azt gondolná: ez a könyv kizárólag a „kaja-pia-szex" hármassága körül forog. A testi örömök velük teljesen egyenrangú, szellemi kalandozásokkal állíthatók párba. A könyv bemutatóján jelen volt közönség az írótól megtudhatta azt is; az olvasói kívánságoknak eleget téve, folytatni fogja hőse történetét.