Révay András:Receptek Amerikából

 Az esős délelőtt sem tudta kedvét szegni az embereknek, tíz órakor kigyúltak a tüzek a bográcsok alatt. Délre már a nap is kisütött, semmi sem állta útját annak, hogy a 9. Szolnoki Gulyásfesztivál pont olyan sikeres legyen, mint amilyenek a korábbiak voltak.

 Az esős délelőtt sem tudta kedvét szegni az embereknek, tíz órakor kigyúltak a tüzek a bográcsok alatt. Délre már a nap is kisütött, semmi sem állta útját annak, hogy a 9. Szolnoki Gulyásfesztivál pont olyan sikeres legyen, mint amilyenek a korábbiak voltak.

Talán nincs is másik olyan ételünk, amit oly nagy változatosságban tudunk elkészíteni, mint a gulyást. Legegyszerűbb változatáról joggal mondhatjuk el, hogy az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Hús, krumpli, hagyma, paprika, só – mindössze ennyi kell hozzá – és ha egyszer már látta a módját, akár egy nagyobbacska gyerek is könnyen elboldogul vele. Ám, ha valaki odaáll a bogrács mellé, bátran szabadjára eresztheti a fantáziáját. A birka-, a marha-, a babgulyás ízesítése, fűszerezése kimeríthetetlen lehetőséget kínál egy valódi remekmű elkészítéséhez. Erre az ételre külföldön is büszkék lehetünk. Szinte bárhol a világon, ha kimondjuk a nevét, nyomban hozzáteszik: magyar!

 Ez utóbbi állításokra a Gulyásfesztivál közönsége váratlan bizonyítékot is kapott, mindjárt a megnyitó ünnepség során. A fesztivál az elmúlt években komoly nemzetközi hírnévre tett szert. Felhasználva az ebből adódó lehetőséget, a szervezők – tavaly először – nem itthonról hívtak díszvendéget. A nyolcadik fesztivál ideje alatt az Európai Unió külön sátrat állított és bőséges tájékoztatóval mutatkozott be a Tiszaligetben. Idén a díszvendég az Amerikai Egyesült Államok volt. A nagykövetség munkatársai az érdeklődők minden kérdésére igyekeztek választ adni, a vízumszerzéstől a továbbtanulási lehetőségekig. A Gulyásfesztivál jelentőségét jól mutatja, hogy April H. Foley nagykövet személyes jelenlétével is megtisztelte a rendezvényt – sőt, a főzésben is részt vett.

A nagykövet asszony üdvözlő beszédében kitért arra: egy diplomata egyik legfontosabb célja, hogy elmélyítse a barátságot, elősegítse a kölcsönös megértést az országaik között. Ennek egyik legjobb módja, megismerkedni azzal az étellel, amivel Magyarország a leginkább hozzájárul a világ kulináris kultúrájához. A magyar gulyás az USA-ban azokon a helyeken is híres, ahol nem is élnek magyarok. Elkészítésének módja szinte államról-államra változik. Ennek szemléltetésére hoztak is magukkal egy kis recept gyűjteményt – nagy sikere volt az amerikai sátrat felkeresők körében – ahol bemutattak néhány ételt. Szerepelt benne a „Mama titkos marhapörkölt receptje", egy csirkepörkölt az alabamai Elkmontonban rendezett hagyományos pörkölt fesztiválról(!) és egy „forró" recept Louisianából a csípős ízek kedvelőinek: Kreol csirke húsz perc alatt.

 Az ismerkedés nem ért véget a bográcsoknál. Foley nagykövet talált lehetőséget arra is, hogy megkóstolja Magyarország – és egyben az egész világ – legjobb pálinkáját. A pálinka előkelő helyet foglal el a hungaricumok sorában, de ezek közül is kiemelkedik a szabadalmaztatott eljárással készült, Bolyhos-féle ágyaspálinka. Erről a cégtulajdonos fia, Bolyhos Zoltán adott rövid ismertetőt, kitérve a hagyományos gyümölcspárlat és az ágyaspálinka közötti – cseppet sem lényegtelen – különbözőségre is. Az újszilvási pálinkafőző azért érdemelt különös figyelmet, mert az idén ők nyerték el „Magyarország legjobb pálinkája" címet a Gyulai Pálinkafesztiválon.

 A 9. Szolnoki Gulyásfesztiválon összesen 18 nemzet képviselői voltak jelen. Szolnok testvérvárosai közül is többen eljöttek. Néhányan főztek is. A Stuttgarthoz közeli Reutlingen küldöttsége például a Maultasche nevű étellel kínálta az érdeklődőket. Nokedlitésztához hasonló alapanyagból kis táskákat készítenek. Darált marha- és sertéshúsból, kenyérrel, petrezselyemmel ízesített fasírtot csinálnak, a táskácskákba teszik és forró húslevesben tíz perc alatt kifőzik. Krumplisalátával tálalják. Riihimäki viszont már Finnországban, Helsinkihez esik közel. Az onnan érkezők egy zöldséges, sűrű, rénszarvaslevest készítettek. A rénszarvas a lappok között hétköznapi ételnek, máshol inkább különlegességnek számít. A darabolt zöldséget; hagyma, zeller, sárgarépa (náluk inkább paszternák), kakukkfűvel, fűszerekkel együtt megfőzik, a babérlevelet kiveszik belőle és a többit turmixolják. Hagyományos, régi, finn „olvadós" sajtot adnak hozzá és összefőzik az apróra vágott, füstölt rénszarvashússal. Mártássűrűségű állapotban fogyasztják, vajas rozskenyérrel.

 Bár egy gulyásfesztiválra többnyire azért főzni – no meg enni – jönnek az emberek, nem árt, ha akad egy kis szórakozás is. Erről a rendezők bőkezűen gondoskodtak. Népdal, operett, rockzene – minden volt a színpadon, nem elfelejtve a gyerekeknek szóló mesejátékokat sem. Kaptak segítséget külföldről is. A legnagyobb sikert talán az Erdélyből érkezett Parajdi Fúvószenekar aratta, akik részben, mint menetzenekar szórakoztatták a közönséget, a színpadon pedig az ismert dallamok egész sorával vonzották maguk köré a gulyáskóstolgatásba belefáradt tömeget. A honvédségi járművek bemutatójának főleg a gyerekek örültek, akik be is ülhettek egy-egy, számukra óriásinak tűnő autó kormánya mögé.

 A legjobban talán mégis mindenki a délután négy órát várta, akkor hirdetett eredményt ugyanis a szaktekintélyekből álló, kérlelhetetlen zsűri. A Gulyásfesztiválon hagyomány, hogy főzőverseny is van, aki akar, benevezhet, aki nem, az főz a maga, a családja és a barátai örömére. A hatszáznál is több megjelentből 130 csapat vállalta, a vizsgát. Számos díj talált gazdára, külön értékelték például a főzőhely megjelenését, arculatát is. Ennek megítélésében a Damjanich Múzeum szakemberei voltak a zsűri segítségére. Ők Korond csapatát látták a legjobbnak, náluk a „Hétvezér gulyás" hatalmas anyagedényben a tűz mellé téve készült. Magáért az ételért három aranyérmet osztottak ki a versenyzők között. A Rákóczifalvi kurucok, Parajd és a Csípős banda vihette haza a legmagasabb elismerést, de azok is boldogok voltak, akik az ezüst- és bronzérmek tulajdonosai lehettek. Dobogós helyet szerezni a „gulyás fővárosában", nem akármilyen dicsőség.

A főző csapatok vezetői erősen fogadkoztak: jövőre, a tizedik gulyásfesztiválon lehetetlenné teszik a zsűri munkáját. Olyan szintre fejlesztik főző tudományukat, hogy az első helyért legalább negyven-ötven résztvevőből álló holtverseny alakuljon ki!