Richard WAGNER — TRISZTÁN ÉS IZOLDA — (Drámai szimfónia végtelen melódiákkal és ének-szöveggel)
5 perc olvasás 
A germán-kelta hősi mondakörből való ének a szerelem halálos hatalmáról, a hős világmegváltó szerepéről szól – Schopenhauer nihilizmusának hatására. A szöveg előzményeiként említhető Gottfried von Strassburg 1210-es Tristan und Isold, Hans Sachs Tristan tragédiája és 1190-ből egy Tristant-legenda. Wagner jelentős könyvtárat gyűjtött össze a középkori mítoszokból.
A germán-kelta hősi mondakörből való ének a szerelem halálos hatalmáról, a hős világmegváltó szerepéről szól – Schopenhauer nihilizmusának hatására. A szöveg előzményeiként említhető Gottfried von Strassburg 1210-es Tristan und Isold, Hans Sachs Tristan tragédiája és 1190-ből egy Tristant-legenda. Wagner jelentős könyvtárat gyűjtött össze a középkori mítoszokból.
A szerző szinte minden operájában más-más zenei szövésmódot alkalmaz. Az érzelmi, lelki történések eksztázisában itt tetőzik a romantikus muzsika. Merész harmóniákat alkalmaz a feszültség és az izgalom kifejezésére – most a szokásosnál kisebb zenekarral.
1854-től – a Wesendonk Mathilde miatti reménytelen szerelem kapcsán gondolt az opera szövegének kidolgozására. A partitúrát 1859-ben fejezte be. 1860-ban Otto Wesendonk jelentős anyagi támogatásával Párizsba ment, és sikerült bemutatnia a Tristan nyitányát. Egyelőre a szerencse nem szegődött mellé, mert az 1861-es bécsi premier előtt a főszereplő megbetegedett. A siker 1865-ben következett be, amikor II. Lajos bajor király kifejezett kívánságára a müncheni Hofoper tűzte a műsorára – Hans von Bülow vezényletével. Wagner egy csapásra a 19. század zenei nyelvének megújítója lett – ezért kedveljük ma is.
Készüljünk fel: a három felvonás meghallgatása négy és fél órába telik! Nem beszélve az újabban divatos hosszú szünetekről – hadd járjon jól a büfé is. Mégsem unatkozunk, ha sikerül elmélyülnünk a világ egyik legszebb és legfájdalmasabb zenéjében.
A „rövid" történet
Az Izolda nevű ír királylányt Trisztán hajón szállítja Cornwall felé, Marke király feleségéül. Útközben Izolda rendkívül zűrös mesét ad elő arról, hogy miért utálja Trisztánt, Marke király hű lovagját. A két britanniai kiskirályság (az ír és a cornwalli) korábban háborúban állt egymással (ma sem nagyon kedvelik egymást), amelyben Trisztán megölte Moroldot, Izolda jegyesét, ráadásul Trisztán kardjának egy darabkája bennmaradt Morold fejében. A harcban Trisztán is súlyos sebet kapott, és tévedésből Izolda ápolása mentette meg az életét. A kicsorbult kard darabját Izolda titokban összeillesztette, így rájött, ki a jegyese gyilkosa. Rögtön meg akarta ölni Trisztánt, de mivel az nem állt ellen a gyiloknak, Izolda menten belehabarodott. A hős meg köszönés nélkül távozott. Most éppen menyasszonyszállítóként gyűlöli. Szerinte eljött az idő, hogy mindketten elpusztuljanak, úgysem volt kedve férjhez menni. Kézenfekvő a mérgezés, előtte azonban elvárja, hogy Trisztán a bocsánatáért esedezzen. A lány javasasszony barátnőjét, Brangénét bízza meg, hogy a látszólagos kibékülés megpecsételésére azonnal ölő mérget főzzön kettőjük számára, a további bajok megelőzésére. Csakhogy Brangéne (talán rosszul látott) félrepancsolta az italt, vagy elnézte az arányt, és gyorsan ölő méreg helyett szerelmi bájitalt tálalt nekik. A fiatalok mértéktelenül tovább vedelnek, amíg önkívületben egymásba habarodnak. Trisztán okosabban tette volna, ha saját várába vinné Izoldát, de ennyi észt nem várhatunk el egy elvakult szerelmestől.
A II. felvonásban a párocska már félrebeszél, őrjöngve tombol a szerelemtől. Ekkor Kurwenal, Trisztán lovagtársa berohan a színre: ébresztő, megérkeztünk a megrendelőhöz! A szerelmesek süketnek tettetik magukat akkor is, amikor Melot lovag és Marke király rájuk tör. Marke csöppet sem érti a dolgot, miképp viselkedhet így kedvenc lovagja, az erény és a hűség példaképe. Éjjeli vadászatot rendel el, természetesen a célpont Trisztán volna. Melot megelőzi az eseményeket, kardot ránt, és ledöfi Trisztánt.
A III. felvonásban a haldokló Trisztánt Kareol várába, a szülőföldjére cipeli vissza a gondos Kurwenal. A hős meghalni sem óhajt Izolda nélkül, érte küld. A végtelen várakozás közben Trisztán a pokol minden kínját átéli, s erről hosszan, meghatóan énekel. Végre megjön Izolda, Trisztán örömében letépi végzetes sebeiről a kötéseket, hogy Izolda karjaiban elvérezzen. (Izolda szerelmi halála a zeneirodalom egyik legszebb, legnehezebb áriája!) Ám újabb hajó közeleg Marke királlyal. A vár csapatai ellenséget látnak benne, holott Marke megbékélést hirdetne, ugyanis Brangéne bevallotta neki, hogy a kotyvaléka volt a hibás. Trisztán teste alig hűl ki, a csata máris kitör, mindenki félreértés áldozata. Melot és Kurwenal elesik, az ifjú pár már úgyis belehalt bújába. A helyszínen négy halott, akiken a királyi kegy sem segít.
A tanulság szerény: a legjobb barátodra se bízd a menyasszonyodat egy hosszú úton!
DOBI ILDIKÓ
