Segédmunka
3 perc olvasásA sebészprofesszor két évvel ezelőtt megvette régi álmát, a három szoba összkomfortot teremgarázs használattal egy zöldövezeti lakóparkban. Idén be is költözött. Szerencséje volt, az építést végző cég csak egy hónappal a befejezés előtt jelentett csődöt, így némi utómunka maradt csupán hátra. A fürdőszoba, konyha és a mellékhelyiségek csempézése.
A sebészprofesszor két évvel ezelőtt megvette régi álmát, a három szoba összkomfortot teremgarázs használattal egy zöldövezeti lakóparkban. Idén be is költözött. Szerencséje volt, az építést végző cég csak egy hónappal a befejezés előtt jelentett csődöt, így némi utómunka maradt csupán hátra. A fürdőszoba, konyha és a mellékhelyiségek csempézése.
Felkeresett hát egy burkoló kőműves mestert. Aki gondolkodott egy keveset. Nézze professzor úr, nyakig vagyok a munkákkal, de magának kivételesen megcsinálom. Megveszem és odaszállítom a csempéket, ragasztó anyagokat, vágószerszámokat, három nap alatt kész is vagyok. Másfél millió forint. De van egy feltételem. Minden segédmunkásom otthagyott. Vállalnia kell, hogy megkeveri a ragasztóanyagot és kezembe adja a csempéket. Persze felfogadhat valakit maga helyett.
A professzor átment a szomszédokhoz, ajánlatot tett a tavaly érettségizett, erős alkatú fiúnak. Három nap könnyű segédmunka, nyolcvanezer forint. Nem engedem, szólt az anyuka, az orvosi egyetem felvételijére készül, teljesen kimerítette a procedúra.
A kísérletek folytatódtak. Ismert a szomszédból két munkanélküli fiatalembert. Már hosszabb idő óta állandóan otthon tartózkodtak, esténként buliztak a vendégeikkel, szerencsére nem túl hangosan. Őket is felkereste a professzor. Uraim, elnézést a zavarásért, három napi segédmunkáról lenne szó, nem is nagyon nehéz, nem kell cipelni mázsás súlyokat. Nem vállalná el egyikük? Százezer forintot adnék. Mi tiszteljük önt professzor úr, de ezért a pénzért legfeljebb egy pulóvert és egy jobb márkájú edzőcipőt vehetnénk. Ennyiért nem egyikünk sem fog gürizni három napon át.
Következett a munkaközvetítő. Sajnos professzor úr, segédmunkás momentán nem jelentkezett. Csak az informatikai munka, menedzserképzés és a reklámszakma iránt van érdeklődés.
Egy szó, mint száz, a professzor elvállata a segédmunkát. Maga sem gondolta volna, hogy ilyen ügyes. Harminchat óra alatt hibátlanul végeztek a munkával. Köszönetet mondott a mesternek és átadta a másfél millió forintot. A szakember ingatta a fejét. Ez nem lenne tisztességes tőlem, mondta, és visszaadott hatvanezret.
A professzor örült. Igaz, a kórház segédápolója a háromszorosát kapja ennek az óradíjnak, de a jól végzett munka öröme feledtette vele a munkák közötti összehasonlításokat.
Láng Róbert