Svájc, A Képregény Hazája

Svájc, a képregény hazája címmel 2010. március 16-án kiállítás nyílt a Budapesti Francia Intézetben. Az ország, szerény méretei ellenére jelentős és változatos szerepet töltött be a képregény történetében. Az 1970-es évektől kezdődően több svájci alkotó vívott ki nemzetközi elismerést.

A kiállításon, – amelyet a Francia Intézet igazgatója és a Svájc nagykövete nyitott meg – a bemutatott időszak Rodolphe Töpfferrel kezdődik, aki a XIX. század első felének Genfjében "feltalálja" a képregényt, és a mai ifjú svájci képregényírókkal zárul, akik Genfben és Zürichben saját folyóirataik és kiadóik köré csoportosulva keresik az újdonság felé vezető egyéni útjukat, merészen kísérletezve a szokatlannal.

A képregény feltalálója elméletileg és gyakorlatilag a genfi Rodolphe Töpffer, aki egy genfi nevelőintézet tanári és egyben igazgatói posztjának betöltése mellett ír és rajzol. Francia és angol karikatúrákból merítve rajzolja meg 1827-ben első művét az Histoire de Monsieur Vieux Bois-t – a Fafejű uraság történetét. 1833-ban adja ki a Monsieur Jabot-t, amelyet még hat másik album követ. Töpffer humorral és fantáziával teli képekben elmesélt regényeiben elsőként olvasztja össze a képet és a szöveget egy narratív egésszé. Ez válik majd a képregény műfaj alapjává. 1845-ben Arculattanulmány című esszéjében megfogalmazta a szöveggel és képpel való elbeszélés irányvonalait, amivel lefektette egy új médium, a képregény elméleti alapjait. „Írhatunk történetet fejezetekben, sorokkal és szavakkal: ez a szó szerint vett irodalom. Írhatunk történetekhez grafikusan ábrázolt jelenetek egymásutánjában: ez a képekben ábrázolt irodalom."

A kiállítás központi eleme 24 táblakép, amely 12 szöveg nélküli történettel 12 mai alkotó portréját mutatja be. Ezekben a szerzők az Idő témáját dolgozzák fel – munkájukat kifejezetten erre a kiállításra szánva. A kiállításnak „A tipikus svájci" elnevezésű külön részlege néhány külföldi képregényrajzoló által készített, Svájcot bemutató ábrázolást tár elénk.

A táblaképek mellett egy dokumentumfilm bemutatja Az incidens című album alkotásának különböző lépéseit. Míg a képregény műfajában a mű elkészítésének különböző részfeladatait gyakran más-más személy végzi, a németajkú svájci Melk Thalmann egyedül dolgozik, egymaga végezve a munkálatok egészét, a történet első vázlatától a letisztázáson át a számítógép képernyőjén történő színezési fázisig.

A svájci képregény világa olyan rajzolókat tart számon, akik bár az ország határain belül alkotnak, nemzetközi hírnévvel, s ennek megfelelő példányszámmal büszkélkedhetnek. A grafikusi képzettségű Enrico Marini autodidakta módon tanulta a képregénykészítést. Rajta kíűl kevés németajkú rajzolónak sikerült a nemzetközi piacra betörni. A különböző szerzők történetei alapján rajzolt sorozatai több műfajt érintenek: kaland, sci-fi, western, fantasztikum. Marini az elegáns ecsetvonások mestere. Filmes vénájának köszönhetően az oldalakat gyors montázsként rakja össze.

Franz Zumstein rajzolja és írja a Die Himmelsstürmer című, 1998-ban útjára indított sorozatot. Miután ennek oldalai a több mint 1,6 milliós példányszámú hetilapban a Coopzeitungban jelennek meg, a németajkú képregényírók közül ő büszkélkedhet a legtöbb eladott példánnyal. Zumstein műve a 2002-ben 13 nyelven kiadott, Svájcról szóló, hivatalos reklámanyagnak szánt képregény: Az országban, amely feltalálta a jövőt.

Daniel Koller autodidakta képregényíró, a Mayam című 2003-mas sorozat készítője a belga Stephen Desberg története alapján. Sci-fi albumai hipergyors szerkesztésben fantasztikus tájakat, szédítő perspektívát és szokatlan architektúrát jelenítenek meg.

Több svájci képregényíró érdeklődéssel fordul hazája történelme és irodalma felé, albumaikban történelmi személyiségeket és eseményeket jelenítenek meg.

Hannes Binder előszeretettel dolgozza fel Friedrich Glauser svájci író regényeit, kartonmetszeteket használva teremt feszültséggel teli hangulatot a sváci Maigret eseteiről szóló képregényeiben.

Sambal Oelek végzettségét tekintve építész. Le Corbusier-ről és H. Nageliről szóló albumai után figyelme 1998-ban a svájci tábornok, kartográfus, a Vöröskereszt egyik alapító tagjának Henri Dufournak élete és munkássága felé fordul. Oelek folyamatosan aprólékosan kidolgozott dupla oldalakat alkot, amelyekben a motívumok rendkívüli metamorfózis során egymásba fonódnak.

Reto Gloor, grafika és Markus Kirchhofer, szöveg, a szerzői Bernhart Matter szabadulóművész kétkötetes életrajzának. Frida Bünzli, miután 1992-ben közzétette Homérosz Odüsszeáját képregény formában, manapság a svájci történelemben keresi témáit.

Oktatva szórakoztatni vágyó képregényeiben csipetnyi humorral fűszerezve mutatja be a távoli múlt eseményeit.

Matthias Gnehm történetei egy egészen különös világba kalauzolnak bennünket, amelyek azért mindig megőrzik a valóság megfogható nyomait. Albumai kitűnnek eredeti színezésükkel – pasztellkréta – és teljesen egyedi jellegükkel. Utalások formájában a mozi, a művészet és az irodalom világa is megjelenik történeteiben. Saját bevallása szerint Matthias Gnehmre hatottak többek között Friedrich Dürrenmatt darabjai, valamint Joel és Ethan Coen filmjei, s azok fekete humora, melyet Gnehm nagyon kedvel.

A negyedévente megjelenő Strapazin folyóirat 1984-ben született. Zürichi szerkesztősége a hazai képregények kiadása mellett helyt ad modellként és ihletforrásként szolgáló külföldi képregényeknek is. Egyaránt nyitott a grafikát célbavevő vakmerő kísérletezésre és a narratív forma megújítására irányuló próbálkozásokra. A hírlapokban, folyóiratokban rendszeresen megjelenő képregények közül néhány országos, sőt nemzetközi szinten is széles olvasóközönséget vonz.

A svájci képregényírók közül Zep a nemzetközi szupersztár. 1992 óta egyre nagyobb sikerrel írja az igen realista és humorral teli Titeuf című sorozatát. A képregény névadó hőse a hosszú hajtincséről felismerhető iskolásfiú komplexusok nélkül teszi fel az emberiséget nyomasztó kérdéseket, fel szeretné fedezni a szerelem és a szex, illetve általában az élet titkait. Bár egy gyerek mindennapjai adják a keretet, ez a nagy humanista krónika a felnőttek világát ugyanúgy érinti. Zep első képregényét 8 éves korában készítette, és 12 évesen saját képregény magazint indított, amelynek címét (Zep) a brit rockbanda, a Led Zeppelin ihlette. Zep a humorisztikus képregény klasszikusaiból merített, hogy aztán ő maga is a műfaj mesterévé váljon. Lényeglátása, különleges érzéke az időzítésre, kifogyhatatlan ötletei és univerzális humorérzéke biztosítják nemzetközi népszerűségét.