Személyes Nekrológ

Elhunyt Lelkes Ágnes. Édesanyám. A Madách Színház, amelyik leghosszabb ideig a tagjának tudhatta, a saját halottjának tekinti.

Érdemes művészi kitüntetést kapott. Pontosabban a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjat, amely mint állami kitüntetés, ma már nem is létezik. A Wikipédián még a díj leírása megtekinthető, az ő neve is szerepel 1979-nél, de egyrészt operaénekesként, másrészt önálló szócikk nélkül. Mielőtt a WEB 2-es világ megbízhatatlanságán elmerengenénk, gondoljunk arra, hogy nő volt, és mint ilyen, titokzatos, sőt emberek között élt, akik – mit tudjuk – megbízhatatlanok. A nyomtatott lexikonokban is eltérően szerepelnek adatai, sőt, még azt sem tudom pontosan, hogy hány éves volt. Olyan kilencven körüli. Hiteles születési okmányról nem tudok, több ráutaló adat szerint 1919 és 1926 között születhetett. De hát, mint tudjuk, az Ügyfélkapu indulásakor a személyi adatok 40%-a hibás volt.

Már középiskolás korában rendszeres fellépett az OMIE színpadán. 1943-ban végezte el az Országos Színészegyesület színészképző iskoláját. Győrben kezdte a pályát 1946-ban. 1948-ban Miskolcon, 1949-ben Pécsett, 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházában játszott. 1957 óta a Madách Színház tagja.

Számtalan önálló estje volt – egyik sem lett rögzítve. Ezek versből, prózából, sanzonból álltak. Összeállítások tematikus francia anyagtól (a magyar Párizs: Ady és Piaf), Heltai Jenő kávéházi könnyedségén át a cigány költészetig, amit Csemer Géza – az Operaház akkori rendezője – vitt színpadra. Ezekkel nagyon sok helyen lépett fel. Spiegel Ani néni, aki a magyar színészeknek több nemzedéken át ismert beszédmestere volt, tréfásan a legszebben beszélő magyar színésznőnek titulálta. Erre a nem hivatalos címére nagyon büszke volt. A magyarországi tájolást még a Néphadsereg Színházban kezdte. Ha nem is echós szekéren, de teherautókkal vitték a színházat, sőt a darabokat és a díszleteket eleve szállíthatóra tervezték. Későbbi önálló estjeivel már a határt is átlépte. Volt a vasfüggönyön innen majd minden országban, majd később, amikor már lehetett, akkor az Egyesült Államokban, Franciaországban, illetve Nyugat-Németországban (sic!). A világ magyar színházi szakembereinek baráti körét mindenütt fellelte. Például Párizsból Fekete Tomi a színházi szabó, New Yorkban Boros Pista a színházi fodrász, vagy Münchenben Zsolnai Hédi a színésztárs volt az, akivel állandóan kapcsolatban maradt.

Sok száz színpadi fellépésének többnyire csak az emléke maradt. Az ember tragédiájában Miskolcon fiatalon Éva volt, a budapesti Madáchban már Éva anyja. A Hamletben Győrben Ofélia, Budapesten már a színészkirálynő. A Színházi Archívumban van néhány kép róla, bakeliten pár meselemez, rádióban talán 20 hangjáték felvétel, és majd ötven filmben található alakítása még egy ideig fellelhető. Egy régi Hungaroton lemezen Ladányi Ferenccel és Ruttkai Évával hallható a Néma levente részletében – 7 percig. „A csuka parancsára" című meséjére például én még emlékszem a rádióból, de ma már, ha rákeresek az interneten, akkor Boldizsár Ildikó hangos könyv összeállítását találom – sic transit gloria mundi.

A beugrások mesterének is nevezték. Mindig lehetett számítani rá, és sokszor beugrott az utolsó pillanatban is kollégái helyett. Például a Színházi adattárban megtalálható, hogy Kiss Manyi helyett 1967.05.23.-én ugrott be Thornton Wilder: A mi kis városunk című darabjába. Délelőtt szóltak neki, hogy Manyika lázas lett és még sem tudja az esti előadást vállalni, így este már ő volt a színpadon [az adatbázisban a szerző neve hibásan van tárolva: Wildner-nek]. Nagyszerű pályatársakkal dolgozhatott együtt. Komlós Jucival közös öltözője volt a Madách Színházban. Pádua Ildikóval nagyon sok szerepet játszott felváltva a Madách színpadán kettős szereposztásban. Gyimesi Pálmával például a főiskolán ismerkedtek meg, és többször játszottak azonos helyen (Magyar Néphadsereg Színház, Miskolci Nemzeti Színház) – de valahogy nem egy időben, amin sokszor elviccelődtek a Fészekben.

Az utolsó tíz évében már nem volt színpadon. Egy autóbaleset miatt különböző műtétek és egyéb nehézségek kényszerítették ágyba. Életének különböző korszakaiban eltérően súlyozta a szakmai és a családi jelenlétet. A premierek és közönségsikerek után eljött a nagycsaláddal ünnepelt 150-edik születésnapja (fiával együtt volt annyi), ami más típusú örömöket rejtett magában. Három gyerek, hat unoka, egy dédunoka.

Amikor a Korányiban feküdt, akkor az ágya partján hármasban tizennégylapos römipartikat játszottunk. Anya, fia és unokája. A dédunokája még nem tud kártyázni, de azért már játszottak együtt. Dédnagymamásat.