Szent István Könyvhét Huszadszor

A Szent István Társulat szervezésében az idén huszadik alkalommal rendezik meg a Szent István Könyvhetet, a keresztény szellemiségű könyvkiadók legrangosabb hazai seregszemléjét 2012. május 14. és 19. között.

A rendezvény hivatalosan május 14-én, hétfőn veszi kezdetét, ünnepi megnyitójára 11 órakor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében (Budapest VIII. kerület, Szentkirályi utca 28. II. emelet, II. János Pál pápa terem) kerül sor. A könyvhetet Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a Szent István Társulat fővédője nyitja meg. A megnyitón bemutatják a könyvhét újdonságait, s Erdő Péter, valamint Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, a Stephanus Alapítvány elnöke átadják az idei Stephanus-díjakat: teológiai kategóriában Ft. Dolhai Lajos teológus professzornak, irodalmi kategóriában pedig Prof. Barna Gábor néprajztudósnak.

A díjazottakat Ft. Kuminetz Géza egyetemi tanár, a Központi Papnevelő Intézet rektora, valamint Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós méltatja. A megnyitón közreműködik a Budapesti Vonósok Vonósnégyese.

A könyvhét keretében a Ferenciek terén hétfőtől szombatig naponta 15-18 óráig összesen 37 szerző dedikálja műveit, köztük május 14-én, hétfőn 15 és 16 óra között a Stephanus-díj idei kitüntetettjei, másnap, május 15-én 15 és 16 óra között Kocsis Fülöp és Székely János püspökök.

Május 19-én, szombaton 10 és 17 óra között változatos programok várják azt érdeklődőket a pesti ferences templom előtt felállított színpadon.

A dedikálásokról és a szombati programokról további információkat a Szent István Társulat honlapján találhatnak.

A Stephanus-díj

A Stephanus-díj a Szent István Társulat és a Stephanus Alapítvány közösen alapított kulturális díja. 1993-tól az évente megrendezett Szent István Könyvhét ünnepi megnyitóján adja át a társulat fővédője és az alapítvány elnöke, irodalmi és teológiai kategóriában.

A díjazottak minden évben – az alapító okirat szerint – olyan szerzők, akik magyar nyelven megjelent műveikben, publikációikban az egyetemes keresztény-európai kultúra értékrendjét közvetítik, mind a teológiai tudományok, mind pedig az irodalmi műfajok területén.

Idei díjazottak

Irodalmi kategória: Barna Gábor

1950. április 13-án született Kunszentmártonban. Szülővárosában érettségizett 1968-ban. Egyetemi diplomáját 1973 júniusában szerezte történelem-latin szakos középiskolai tanárként és etnográfusként. 1974-ben a Hortobágy-vidék szokásait és hiedelmeit feldolgozó értekezésével doktorált. Kandidátusi értekezését 1989-ben írta meg a búcsújárás néprajzáról. 1998-ban az ELTE Néprajzi Doktori Iskolájának Folklore-programjában habilitált a vallási társulatok témakörében. A Magyar Tudományos Akadémia doktora címet 2007-ben kapta az Élő Rózsafüzér Társulatról szóló dolgozatáért.

Szakmai érdeklődési területéhez elsősorban folklorisztikai, vallási-néprajzi problémák, néprajzi-folklorisztikai elméletek és módszerek, az asszimilációs és akkulturációs folyamatok, az identitás, az ünnep és ünneplés, a szenttisztelet formái és társadalmi vonatkozásai, népénekek és kántorok, vallási társulatok tartoznak.

Első munkahelye 1972-1973-ban a szolnoki Damjanich Múzeum volt. 1973-1986 között akadémiai kutatóként dolgozott a debreceni KLTE Néprajzi Tanszékén. Gunda Béla mellett a frissen szerveződött Debreceni Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottságának titkára volt 1974 és 1979 között. 1987 és 1993 között az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, 1989 és 1992 között tudományos titkára volt. 1992-1997-ig a Miskolci Egyetemen oktatott folklorisztikát. 1993-tól a szegedi József Attila Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén, mai nevén a Szegedi Tudományegyetem BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékén főállású habilitált egyetemi docens. Máig itt tanít; 2002 októberétől tanszékvezetőként, 2008-tól egyetemi tanárként. 2007-től elindítója és vezetője a szegedi Történelemtudományi Doktori Iskola keretében a néprajzi alprogramnak.

1991-től szerkeszti az MTA idegen nyelvű (angol, francia, német, orosz), nemzetközileg elismert néprajzi szakfolyóiratát, az Acta Ethnographica Hungaricát. Alapító szerkesztője a Magyar Néprajzi Társaság Ciganisztikai Tanulmányok sorozatának. Sorozatszerkesztőként elindította 2004-ben az Akadémiai Kiadónál a Kultúrakutatás és a Studies in Ethnology című sorozatokat. A Magyar Katolikus Lexikon és a Magyar Művelődéstörténeti Lexikon munkatársa.

Bálint Sándor életművének elkötelezett ápolója: 2005-től a szegedi egyetem képviseletében tagja a Szeged város által létrehozott Bálint Sándor Közalapítványnak, amely a Bálint Sándor Emlékház és Kutatóközpont létrehozására, működtetésére alakult. 2009 szeptemberétől igazgatja a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola SZTE BTK-val közös Bálint Sándor Valláskutató Intézetét.

Az oktatással és a kutatással párhuzamosan szerepet vállalt a hazai és a nemzetközi szakmai tudományos közéletben is. Tagja több hazai és külföldi tudományos társaságnak. 1999 óta rendes tagja a működését felújító Szent István Akadémiának. Püspöki felkérésre részt vett a Bálint Sándor boldoggá avatását előkészítő történészi bizottság munkájában. A Magyar Katolikus Püspöki Kar megbízásából az európai uniós Európai Kulturális Utak programjában a Szent Jakab-út referense.

Teológiai kategória: Dolhai Lajos

1952. március 11-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ajak községben. 1970-ben érettségizett a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban. Teológiai tanulmányait Egerben, majd Budapesten végezte. 1977-ben szentelték pappá. Teológiai doktori diplomáját 1978-ban szentségtani témakörben védte meg, majd ezt követően két évig szentségtani-liturgikus teológiai tanulmányokat folytatott a római Szent Anzelm Egyetemen, ahol szaklicenciátust szerzett. A PhD-fokozatot 1997-ben kapta meg. 2002-ben habilitált a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. 2009 óta PPKE HTK Liturgika és Lelkipásztorkodástan Tanszék egyetemi magántanára.

1981 óta folyamatosan tanít az Egri Hittudományi Főiskolán, 1986-tól dogmatikát és ökumenikus teológiát. 1981-től 1996-ig az Egri Érseki Papnevelő Intézet prefektusi tisztségét is betöltötte. 1991-től 2008-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Levelező Tagozatán dogmatikát tanított. 1992-től 2008-ig az Egri Hittudományi Főiskola Hittanári Szak tanszékvezetője. 1994-ben az Egri Hittudományi Főiskola főigazgató-helyettesévé nevezték ki, 2008 szeptemberében pedig az intézmény rektora lett.

2005-2009-ig a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság tagja volt. 2007 óta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Liturgikus Bizottsága Szakértői Testületének tagja. 2008-ben a Magyar Rektori Konferencia Hittudományi Bizottságának elnökévé választották. 1991 óta az Egri Érseki Főszentszék kötelékvédője. 1990 októberében kinevezett auditorként részt vett a VIII. Általános Püspöki Szinóduson, amely a papnevelés kérdéseivel foglalkozott.

Tanulmányai rendszeresen jelennek meg a Teológia, a JEL, a Vigilia és a Præconia című folyóiratban, cikkei pedig főként az Új Ember katolikus hetilapban.

1990-ben érseki tanácsosi, 1998-ban címzetes préposti, 1999-ben pápai prelátusi, 2009-ben kanonoki kitüntetésben részesült.

(MKPK titkárság)