Tatabánya egykor és ma – A város arca – a hely szelleme avagy a genius loci.
Tatabánya – Az erőmű építése 1939-ben
Genius loci – eredetileg a régi rómaiaknál valamely ház, vidék védőszelleme. Ma általános értelemben a hely szelleme, helyi ihlet, egy bizonyos helyen uralkodó, onnan kisugárzó szellem. Röviden és még egyszerűbben fogalmazva helyismeret. Információk, amelyeknek a társadalmi szerepe sokrétű, három funkciót azonban mindenképp meg kell említeni: ezek az érzelmi-tudat, azaz azonosság, identitás, a közéleti- gyakorlati és a tudományos. Ezért emlegetem állandóan, hogy a fotográfus -egy kicsit talán tudattalanul szociográfus és antropológus is egyúttal. Persze ha ez így van, akkor nem árt, e szakterületekre rátekinteni, netán elmélyedni bennük.
Tatabánya – Az erőmű építése 1939-ben
Genius loci – eredetileg a régi rómaiaknál valamely ház, vidék védőszelleme. Ma általános értelemben a hely szelleme, helyi ihlet, egy bizonyos helyen uralkodó, onnan kisugárzó szellem. Röviden és még egyszerűbben fogalmazva helyismeret. Információk, amelyeknek a társadalmi szerepe sokrétű, három funkciót azonban mindenképp meg kell említeni: ezek az érzelmi-tudat, azaz azonosság, identitás, a közéleti- gyakorlati és a tudományos. Ezért emlegetem állandóan, hogy a fotográfus -egy kicsit talán tudattalanul szociográfus és antropológus is egyúttal. Persze ha ez így van, akkor nem árt, e szakterületekre rátekinteni, netán elmélyedni bennük.
Elmélyedni, annál is inkább, mert jelen világunk mintha önmaga képében omlana össze. Valóság(show)ként tetszeleg a tükörkép, a visszatükröződés a valóság helyébe lép, szimulakrum, ahogy ezt a tömegkommunikáció kutatói mondják.
Tatabánya -A kötélpálya építése 1936-banA tükörről, a médiáról legyen elég most csak egy idézet a 20. század egyik neves filozófusától Adornotól, hogy „ A tudás ellentéte nem a tudatlanság, hanem a megtévesztés és a csalás"
Tatabányai látkép a Kő hegyről 1938-banDe térjünk vissza a képekhez, a képekhez, amelyek az alapvető valóság visszatükröződései, mert lefényképezni csak azt lehet, ami létezik. Így a fényképek azok, amelyek átmaszkírozzák és eltorzítják a létező valóságot. Így bátran állíthatjuk a KÉP, így nagybetűvel, nem más mint az alapvető valóság hiányának nyoma.
A tatabányai strand a 1930-as évekbenPersze mindez nem konkrétan és egyedi értelemben, hanem a képuniverzum – amelybe beleszülettünk és élünk – mai állására, konstellációjára tekintve, filozófikusan elvontan és általánosan.
De ezek a képek is, ezen korszellem – röviden summázva, inspirációi.
Tatabánya, a szénosztályozó építői 1938-banA valóság keresése a hely szellemének keresése – Egyes szám negyedik személy.
A 2009-ben átadott élményfürdő csúszdájaFontosabb az, hogy hogyan gondolkodunk, mint az, hogy miről- mondja Goethe.
Tatabánya Újváros – Panoráma 2009A kiállítás képei nem tényeket mutatnak, hanem tényállásokat. Nem dolgokat mutatnak, hanem dolgok viselkedését. (antropológiai momentum, pl. a Népház előtti tér funkcióváltozásai) Ez teszi lehetővé a szemünknek, hogy messzebbre és mélyebbre nézzünk. Persze, mint minden szubjektív nézet, ez is, egy nézetből való kitekintés.
A nézet azonban tünékeny, mivel a nézőpont állandóan változik.
A kiállítás nézőpontja következetes, nézete a valósághiány helyébe egy új értelmezés, új tényállás állítása. Épít a fotografikus tradícióra, hogy minden kép egy képláncolat tagja a tudatunkban. A valóság, a tényállások keresése nem más, mint látni-rögzíteni, képpé formálni. Munkám során ez a képpé formálás nem egyszerű dokumentálás, hanem képek esztétikai értéktöbblettel való felruházása. Ez az a nézőpont, az a képkivágat, az a fényviszony és nem utolsó sorban képi értelmezés, amely olvashatóvá teszi a rendezetlen látványt. Olvashatóvá tevés értelmezést jelent. A város (városrész) arcának megjelenítését.
Egy költői kérdés amit nem kerülhetek ki – mitől lesz tudatilag is város Tatabánya?
Talán attól, hogy a részek a város egész arcának megrajzolásához a fül, orr, a száj, a szemek, a homlok megjelenítésével hozzájárulnak. Úgy gondolom ez a kiállítás ebben a megrajzolásban, tényállításban jeleskedik.
Dallos István
Múzeumok éjszakája 2009. június 20-21.
21:30 – 23:30 Múzeumi teaház
Beszélgetés Dallos István fotográfussal a „Tatabánya egykor és ma" című kiállításhoz kapcsolódva
Tatabányai Múzeum
2800 – Tatabánya
Szent Borbála tér 1.
Nyitva tartás: Sze-V 11-17