Tényfeltáró riport

–  Tiszteletem igazgató úr, a Reggeli Harsona munkatársa vagyok. Engedje meg, hogy gratuláljak ehhez a gyönyörű szállodához. Igazi karácsonyi ajándék a városnak. Megnéztem az ötödik emeleti lakosztályokat, káprázatosak. Megérdemelték az öt csillagot.

–  Tiszteletem igazgató úr, a Reggeli Harsona munkatársa vagyok. Engedje meg, hogy gratuláljak ehhez a gyönyörű szállodához. Igazi karácsonyi ajándék a városnak. Megnéztem az ötödik emeleti lakosztályokat, káprázatosak. Megérdemelték az öt csillagot.

–  Hát igen, igyekszik az ember, ha már építési vállalkozása van.

–  Azért szeretnék egy kényes kérdést eltenni. Igaz, hogy harminc alvállalkozójának négyszáz millió forinttal tartozik.

–  Nem értem a kérdést.

–  Tetszik tudni azt beszélik szakmai körökben, de a városban is, hogy az elvégzett munkákat szabályosan átvette, de adós maradta fizetéssel.

–  Melyik városban?

–  Természetesen ebben a városban, ahol lakunk, ahol élünk. Itt.

–  Ja, persze. És ki mondja?

–  Sokan. Én hallottam már az autóbusz pályaudvaron, piacon, fodrásznál, a városházán és az építők kamarájában. És persze a vállalkozók. Akik rohangálnak rendőrségtől ügyészségre, ügyészségtől bíróságra, békéltető testülethez, mindenfelé. Az is feltűnő, hogy cége központjában nem veszik fel a telefonokat, irodájuk zárva van  a kiírás szerint. bizonytalan ideig.

–  És maga mindezt elhiszi?

–  Éppen azért folytatok oknyomozást, hogy ezt tisztázzuk. Szó van egy idézésről is, amelyet a városi bíróságtól kapott. De nagyon eltértünk témától. Ne haragudjon rákérdezek. Tartozik más vállalkozásoknak, vagy sem?

–   Ohó, ez üzleti titok. Tudja, olyan, mint az orvosi, vagy ügyvédi. Nem sérthetem meg, kizárhatnak a kamarából.

–  Már megbocsásson, mi van emebben titok?

–  És ha megtudja a konkurencia?

–  Na jó, hagyjuk. De egyetlen dolgot mondjon meg, nem a nevekre vagyok kíváncsi. A tartozása tényleg négyszáz millió, vagy más összeg?

–  Milyen négyszáz millió?

–  Hát a pénz, amivel alvállalkozóinak tartozik. Az elvégzett munkájuk ellenértéke.

–  Nézze, én már az életben többször is tartoztam ennek-annak. Mindig megadtam. Előbb, vagy utóbb. Tíz éve vettem egy nagy képernyős szíves televíziót részletre. Azt is pontosan kifizettem.

–  De most nem erről van szó. Mi történt a rendőrségen, ahova szintén beidézték? Látták, hogy ott ült a kapitányság folyosóján. A négyszázezerről volt szó?

–  Ilyen drága televízió nem létezik.

–  Jó, rendben. Lehetségesnek tartja, hogy a jövő évben megkapják a pénzüket az alvállalkozók?

–  Nézze, én nem értek ezekhez a pénzügyi dolgokhoz. Vagy egy helyettesem, ő tudná megmondani.

–  Beszélhetnék vele?

–  Most a Bahama-szigeteken tölti az évi szabadságát. De ne aggódjon. A munkákat  al-alvállalkozóknak adták ki az én vállalkozóim. Legfeljebb majd ők sem fizetnek.

 

Láng Róbert