Tessék? Mit mondtál? – Csípjük fülön a nagyothallást!

A környezetünkből érkező ingerek érzékelésében a legnagyobb szerepet szemünk mellett a fülünk tölti be. Teljesen természetesnek vesszük működését, ám ha károsodik, vagy még rosszabb esetben elveszítjük a hallásunkat, életminőségünk sokat romlik. Nemcsak a mindennapi teendőink elvégzése ütközik nehézségekbe, de a barátainkkal, családtagjainkkal is ingerültebbek leszünk, sőt nagyothallásunk akár kapcsolataink rovására is mehet. Ne várjuk meg ezt, kérjünk szakorvosi segítséget!

„A hallás egy összetett és csodálatos folyamat. Fülünk egészen az alig hallható neszektől a nagyon erős, szinte fájdalmat okozó zajokig terjedően sokféle erősségű hangot fog fel. Az, hogy hallószervünk milyen frekvenciájú hangokat érzékel, függ a nemünktől, korunktól, tevékenységeinktől vagy egészségi állapotunktól. Tíz idős emberből nyolcnál például előfordul halláskárosodás, de sajnos bizonyos tényezők miatt akár már a fiataloknál is jelentkezhetnek panaszok. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre többször kell visszakérdeznünk, vagy a környezetünkből érkező hangokat kevésbé érzékeljük, forduljunk szakemberhez, aki bizonyos módszerekkel, például csendeskamrás hallásvizsgálattal felméri a károsodás mértékét, és annak megfelelően javasol gyógymódot” – mondta dr. Kraxner Helga, a Budai Egészségközpont fül-orr-gégésze, audiológus szakorvosa.

Mi okozhat halláskárosodást?

A halláscsökkenésnek két nagy alaptípusa van: az úgynevezett vezetéses halláscsökkenés, valamint az idegi típusú halláscsökkenés, a kettő azonban együtt is fennállhat. Leggyakrabban időskori hallásromlásról beszélhetünk, de a panaszokat okozhatja egyebek közt:

• öröklött rendellenesség,
• tartós, nagyfokú zajártalom,
• átmeneti felsőlégúti hurut,
• egyéb fertőzés,
• anyagcsere betegség,
• idegrendszeri betegség,
• sérülés.

Mi történik a hallásvizsgálat során?

A szakorvos először minden olyan tényezőt megvizsgál, amely befolyásolhatja a hallásunkat, mint például a dobhártya sérülése vagy fülváladék, illetve tájékozódik a korábbi fül-orr-gégészeti betegségeinkről és a minket érő zajhatásokról. Miután megtörtént a fül-orr-gégészeti vizsgálat, indokolt esetben következhet a csendeskamrás hallásvizsgálat. A menete a következő:

• A vizsgálat során egy fejhallgatón keresztül különböző frekvenciájú hangokat hallunk. A két fül vizsgálata külön-külön történik.
• Az audiológiai szakasszisztens a hangerőt folyamatosan emeli mindaddig, amíg meghalljuk a hangot. Ezzel állapítható meg a halláskárosodás mértéke.
• A hang érzékelését kézfeltartással, vagy egy gomb megnyomásával jelezhetjük.

„A csendeskamrás hallásvizsgálatot kiegészítheti egy objektív, a páciens aktív közreműködését nem igénylő ún. impedancia vizsgálat is, amely során lehetőség szerint megmérjük a dobhártya mögötti nyomást, ill. megvizsgáljuk az intenzív hanghatásra bekövetkező ún. stapedius reflex kiválthatóságát. Az eredményekkel ismételten fel kell keresni a fül-orr-gégész kezelőorvost, aki a leletektől függően további vizsgálatokat tarthat indokoltnak, valamint kezelési módot javasolhat. Ez jelentheti akár hallókészülék felírását is, ám ekkor sem kell elkeseredni. Az eszköz ugyanis visszaadhatja az egyik legfontosabb érzékelésünket, a hallásunkat” – tette hozzá a doktornő.