Ut a leghűségesebb város népszavazásáig: Trianont már akkor is sikerrel kérdőjelezték meg: A Rongyos Gárda és a Lajta Bánság
22 perc olvasásA Rongyos Gárda 1919 április 18-án alakult meg az első világháborút megjárt tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból. Sokan lefasisztázták, mások agyonhallgatták. A szocialista történetírás meg szégyenletes eseménynek tekintette. Pedig semmi mást nem csinálták, mint a hazát védték – részben eredménnyel – a trianoni területrablók ellen. Érdemes megismerni a Lajta Bánság és a Rongyos Gárda történetét. Kevesen tudják, de a Rongyos Gárdának van emlékműve is a Farkasréti Temetőben. A rendőrség az idén szerencsére hagyta emlékezni az emlékezni akarókat.
A Rongyos Gárda 1919 április 18-án alakult meg az első világháborút megjárt tisztekből és katonákból, szegény napszámosokból, illetve a Székely Hadosztály maradványaiból. Sokan lefasisztázták, mások agyonhallgatták. A szocialista történetírás meg szégyenletes eseménynek tekintette. Pedig semmi mást nem csinálták, mint a hazát védték – részben eredménnyel – a trianoni területrablók ellen. Érdemes megismerni a Lajta Bánság és a Rongyos Gárda történetét. Kevesen tudják, de a Rongyos Gárdának van emlékműve is a Farkasréti Temetőben. A rendőrség az idén szerencsére hagyta emlékezni az emlékezni akarókat.
Az önszerveződő (irreguláris) fegyveres csoport célja a tanácsköztársaság ideje alatt a kommunistákkal szembeni ellenállás. Ezért került nevúk a gyűlöletes kimodhatatlan és agyonhallgatandó dolgok közé. Később a trianoni békeszerződésben Magyarországtól elvett Sopron környéki területek megtartása volt, de más területeket is vissza akart szerezni Magyarország számára. Megakadályozták az osztrák reguláris hadsereget a vidék elfoglalásában, sőt a mai Burgenland területét elfoglalták, ahol kikiáltották a Lajtabánságot. Ez vezetett az 1921. december 14-16 közötti soproni népszavazás megtartásához.
Lajta-Bánság története (írta Boros Béla)
1921.augusztus1.-én, a következő hirdetmény jelent meg Nyugat-Magyarország városainak
közterein;
"An die Bewohner des Burgenlandes! Nyugatmagyarország lakosságához! ..A trianoni békeszerződés határozmányai keresztülvitelének értelmében, Nyugatmagyarország területe
Ausztriának adandó át.
A soproni Szövetségi Katonai Bizottság és a járások székhelyeire kiküldött antant-tisztek, a csatlakozás keresztülvitelével vannak megbízva. 1921.augusztus hó 23.-án 0 -órától kezdődően, 1921 szeptember hó 6.-án 24-óráig, a Szövetségi Katonai Bizottságtól Sopronban és ennek felhatalmazása folytán az antant tisztektől, kik a Szövetségi Katonai Bizottságot képviselik, kibocsátandó összes rendeletek az elcsatolandó területek összes polgári és katonai hatóságaira kötelező erejűek. Nyugatmagyarország felségjogát Magyarország az antantnak és az antant Ausztriának 1921 augusztus 29.-én 16 órakor adja át.
Ezen felhivásnak hirdetésétől kezdve mindennemű csoportosulás, valamint gyűlések megtartása tilos.
Sopron,1921. augusztus 1.-én
A Szövetségi Katonai Bizottság."
Igy "kezdődött" és vált ismertté, az előtte a soha nem hallott fogalom;-BURGENLAND!
Ennek előzménye, a szégyenletes trianoni békeparancs. Ausztriában az akkori kormányzat, baloldali -szociáldemokrata- volt. Eszükbe sem jutott, hogy a megcsonkított Magyarországból ők is kaphatnak egy részt egészen addig, mig Benesék szinte felszólitva őket, étvágyat nem csináltak ehhez. Még ekkor is szinte csak az utolsó pillanatban kérték "a Nyugat-Magyarország"-i részeket. A Népszövetség döntése szerint két "zóna" szerint kellett a magyaroknak e területet átadni:
-Az "A"-zóna a Lajta-Fertőmeggyes, Ágfalva, Doborján, Borisfalva, Felsőpulya, Németszentgrót, Gáborfalva,Vasjobbágyi, Gyepüfüzes, Rábakeresztúr, Rába-partig és ettől Ny.-ra eső területek.
-A "B"-zóna az ettől a vonaltól Keletre eső terület – Sopron, Ágfalva, Bánfalva, Fertőrákos, Horka, Boz, Balf, Nagycenk, Kópháza és közigazgatási területei.
Augusztus 28-án -a hirdetménynek megfelelően-, az OSTENBURG zászlóalj az "A"-zónából bevonta egységeit, és Sopron-Kismarton térség felé vonult. Dél körül az osztrák csendőrség Berg-Buck-Ebenfurt-Bécsujhely-Kirschlag-Hartberg-Burgen-Furstenfeld-Fehring felől átlépte a határt, az "A"-zóna átvételére.
Sopronban a bevonuló alakulatokat, az utcára kitóduló lakosság fogadta. Korabeli újság szerint; ."a muzsika egyre közeledett. A kapun kiáradó nép a Széchenyi-tér felé tódult. A visszavonuló 2. zászlóalj érkezett Kismartonból. Elől a zenekar, majd Ostenburg őrnagy és törzse.Utánnuk szívdobbantó fegyelemmel a 4. csendőrszázad. Az Antant-misszió tisztjei -akik a terület átadását ellenőrizték-, érdeklődve nézték a fegyelmezett hadat, mely precízen hajtotta végre a kiürítési parancsot. Egyetlen arcon sincs indulat, a sorok zsinóregyenesek, a puskaszíjjak feszesek, a menet-ütem egyenletes mint az óramű.. Ekkor távoli kiáltásokat hallunk;- Tűzharc Ágfalva, Somfalva felől! "
Igy kezdődött az a két hónapos kálvária, melyben százezrek örlődtek percről-percre; -magyar maradhat-e, vagy osztrák lesz? Tény,hogy az "A" zónába bevonuló osztrákokat Ágfalván, fegyveresek támadták meg.
Felszedték a vasúti síneket, és tűz alatt tartották a Ágfalvát.
Az osztrákok visszavonultak és a misszió jelentése szerint;-"Ostenburg a tűzharc hirére erős különítményt küldött a rend helyreállitására a már kiürített Ágfalvára, és a rendet helyreállította. Ágfalva, így vált világeseménnyé! Nevét szinte minden valamirevaló újság idézte. Ez volt a kezdete annak a csodás -a magyar nemzeti történet példái közt számon tartott – népakarati megnyilvánulásnak, melyet méltatlanul mellőzött s mellőz, a korabeli és a mai történetírásunk is. A hír hallatán a határőr-terület lakói is fegyvert fogtak, mikor az osztrák csendőrség mögött feltűntek az osztrákok vörös zászlókkal, és szakszervezeti agitátoraikkal. E vidék lakói, évezred óta a határvidéket védték, harcban edzett nép volt, s élénken emlékeztek Kun Béla és társai "tetteire" melyből elegük volt. E napon Pinkafőn -horvát parasztok segitségével-, véres csata volt. De Királyhidán, Szentgotthárdon és Rábakeresztúron is.
Az Antant-misszió, a magyar kormányt tette felelőssé a történtekért , amit a kormány elutasitott azzal, …
"hogy tarthatná fel a rendet ott, ahol már az Antant katonai- missziója átvette a területet.", és ezért a missziót tette felelőssé ! Igazi politikai mesterhúzás volt! A misszió – katonai erő hiányában- felkérte a magyar kormányt, hogy a leszerelt reguláris alakulataival állítsa vissza a közrendet. Sigray Antal kormánybiztos ezért parancsot kapott a kormánytól a rend fenntartására. Így azok az alakulatok akiket hivatalosan leszereltek, a misszió ellenőrzése mellett a fegyverraktárakból megkapták fegyverüket és felszerelésüket, a parancs és – a misszió kérése szerint.
Emlékezzünk meg Baracsi László kecskeméti gazdáról, aki Ágfalvánál elsőnek adta életét Ny- Magyarországért…
Augusztus 29.-i újsághír; – "Sigray beszüntette Ny-Magyarország kiürítését". Ugyanakkor a
városparancsnok hirdetménye;
"A főkormánybiztos rendeletére a város parancsnokságát átvettem. Elrendelem, hogy minden idegen, nem soproni illetőségű itt tartózkodó férfi, a 48-as laktanyában f.hó 29-én 18-óráig jelentkezzék. Sopron, 1921.augusztus 28.
Ostenburg s.k. őrnagy, Városparancsnok ".
Külföldi lapok kb. 8000 emberről beszéltek, akik fegyverrel állták útját az osztrákoknak. A misszió közel 10000 fős csapategységet jelzett, szerintük ekkora alakulat szükséges ahhoz,hogy az elmúlt napok összecsapásait bárki kezdeményezze és végrehajtsa. Korabeli naplókból ismert, hogy ezek a mindenre elszánt hazafiak, alig voltak 300-an…De az első hírek után, az egész országból özönlöttek az önkéntesek..
Szombathelyre, Felsőőrre, már másnap 4 teherautóval érkeztek. A katonai miszió bazáratta őket a tűzoltószertárba. Ekkor Erdődy gróf -a helyi tűzoltó parancsnok-, tűz ürügye alatt meghúzatta a harangokat, s a bezárt csoport percek múlva a környék erdeiből nevetett, hogy a francia tisztek hogyan teszik tűvé értük a környéket.
Az egész akció mögött, vélhetően két hazafi állt;- gróf SIGRAY ANTAL , a kormány részéről delegált főkormánybiztos, akit a misszió márványarcú diplomataként jellemzett. Mindvégig állta a misszió támadásait,türelmét soha el nem vesztette. A másik dr. ZSEMBERY főispán volt, aki sajátos stratégiával harcolt. Míg az Antant-misszió férjei tanácskoztak, addig egy megyehajdú tucatszámra vitte a virágcsokrokat a missziós tisztek feleségeinek…Mint minden diplomata, ő is tudta;- a csaták nem mindig a csatatéren dőlnek el, s a nappal dühös, ideges tisztek éjszaka: jámbor férjekké szelídülhetnek…
Ostenburg még e nap, díszmenetben vonult el Sigray és a reményt kapott, ünneplő soproniak előtt. Az emberek követelték, hogy szóljon, s az őrnagy az ujját égre emelve mondta;
"Esküszöm nektek, Nyugatmagyarország polgárai, hogy Sopront élve el nem hagyom ! " Sopron a halálraitélt város -Mohács napján-, örömében tombolt és mosolygott.
A kormány – az eseményekre hivatkozva-, az Ostenburg és a Ranzenberger (később Prónay)
gyalogzászlóaljakat tüneményes gyorsasággal rendfenntartó alakulatokká szervezte, és Ny-Magyarországra helyezte át.
Augusztus 30.-án, Ágfalva után 2 nappal, így az Antant-misszió kérésére, egy komoly erőt képviselő katonai alakulattal erősödött a térség, s ahonnan ki kellett volna vonni a magyar katonai egységeket a trianoni szerződés szerint, ott a területátadást ellenőrző misszió kérésére, újabb és erősebb csapatokkal erősítette meg a kormány, a helyi egységeket… Szentmargitbányán is megfutnak az osztrákok. Lovas felkelők az osztrákok háta mögötti területeken is portyáznak, s viszik a híreket és a hitet, a Lajta vonaláig.
Az Alkol-ból kiindult Volkswehr-századokat a határban gépfegyver és puskatűz várja. A szarvkői osztrák inspektor 3 század lovas egységet jelez, tévesen. Csak a hazatérő csordát "hajtották" haza a helyi ellenállók. Pinkafőn a Sinnersdor-ból kiinduló osztrák lovasságot, a pinkafőiek kézigránátokkal űzték vissza.Szentgotthárdról kb.;- 60 fő Gyomafalva felé tartva, kiűzte az osztrákokat még Patakfalva, Dobrafalva, Királyfalva térségből is.
Sopronban a Főiskolai Ifjúsági Kör elnöke LEICHT OTTÓ valamint SZÉKELY ELEMÉR főhadnagy – bányamérnök szervezik az embereket. Feljegyzéseikből tudjuk, hogy 30 kilométeres frontszakaszra ekkor mindössze 3 lovas jutott. Ezek reggeltől estig váltott lovakon nyargaltak az osztrák vonalak előtt, és úgy 500 méterenként a levegőbe lőttek. Az osztrákok ebből arra következtettek, hogy zárt vonal van előttük és megálltak. Héjjas Iván embereivel a kecskeméti tanyavilágból érkezett, s kocsival Ágfalva-Kismarton térségtől délre foglalt el állásokat. Ugyanakkor Sopron polgármestere THURNER MIHÁLY is fáradhatatlanul járta az utcákat és buzditotta az embereket. A Felvidékről kitoloncolt pap ARANY PASZKÁL is mindenütt ott volt fehér csuhájában. Az emberekbe lassan visszatért a hit, és senki sem tudta; – háború van ismét,vagy béke? S azt sem tudták, hogy áll az "A"-zóna és a"B"-zóna átadása?
Győrből 30 diák – egy egész osztály-, Sopronból majd az egész évfolyam ment segíteni, de az egész országból özönlött a nép. A Haza hívta őket, s tenni akarta ki-ki a dolgát, ahogy őseik.
"Alásan jelentem..,a berukkolás végett. Mer, hogy hetvenhatosok vótunk mind valamikor..Magam nyócvankettőbéli, a komám meg kilencvenbéli rukkolás..Hallottuk, hogy megkergült a kumunista német. Hogy aszongyák, haddal gyün ránk. Hát mi meg lecsépeltünk a komámmal. Takarulás után gyünnek maj
mások is utánunk….Hát gondoltuk elköllünk gyünni."
Ostenburg csapatai az "A"-zónánál megálltak. Bár csend volt, hivatalosan tovább folyt a lakosság toborzása, a rend fenntartása címén. Augusztus 31.én a felkelő hadsereg Héjjas Ivánt tekintette főparancsnoknak, s ilyen minőségben, jegyzéket intézett a katonai misszióhoz. Kérte a leszerelést ellenőrző Tábornoki Bizottságot, hogy ne tájékoztassák Bécset a magyar csapatmozdulatokról. Bejelentette;- hogyha az általuk lehallgatott vonalon mégegyszer
hadmozdulati adatokat hallanak, kikapcsolják a misszió vonalát az európai forgalomból….
Sopronban ugyanakkor kiadták a "KURUC RIADÓ A SOPRONI SÁNCON"- c. verset, ;
(L.idézett 4.sz.mű 49.oldal .1.versszak);
"Riadózzál pajtás! Régi dobok szólnak
S újult hangja kél a vén tárogatónak.
Lajtamenti porta vérvörösen lángol,
Riadó hát pajtás,
Kezdődik a hajtás,
Vak Bottyán doboltat; -ébredjen a tábor!"
Ugyanakkor szalagcimben jelentették a lapok;
"Az Egyesült Államok különbékét kötött Magyarországgal, és a területi rendezésből kihagyták az új határok felsorolását. "
Ez azt jelezte, hogy az USA hangsúlyozta; -nem tekinti véglegesnek a trianoni határokat. Bethlen miniszterelnök, Hamelin tábornokkal tárgyalt Budapesten. A kormány ígéretet tett a missziónak, hogy mindent elkövet a lakosság lecsillapítására. Ekkor a lapokban megjelent egy rövid, szerény hir is; "PRÓNAY PÁL királyi kamarás huszárezredest, saját kérelmére a nemzeti hadsereg kötelékéből elbocsájtotta".
Szeptember 3.-án az Antant misszió, jegyzéket adott át BÁNNFY külügyminiszternek. Az állt benne, hogy a magyar kormány bizonyítottan ellenzi Ny-Magyarország átadását, azt akadályozza és ezért felelősség terheli a kialakult kusza helyzetért. A Nagykövetek Tanácsa Párizsból ultimátumot küldött és 10 napot adott a terület átadására. E napon Vas-megyében,- a hadseregből történt leszerelése után – Prónay Pál vette át a felkelők vezetését, mint magánember! Megállapította a felkelők egyenruháját;- cserkészing, civilnadrág, jobboldalt felcsapott szélű búr-kalap jelvénnyel, melyen zöld alapon a pajzsban, ott a kettős kereszt.
Ugyaneznap ajánlotta fel Benes is a csehek haderejét a rend helyreállításához, az Antant missziónak. Nem titkoltan létre kívánta hozni a nyugati határsáv megszállásával a szlávok régi álmát; – egy összekötő folyosót a déli és északi szlávok gyűrűjét, és Szlovéniától Csehországig, bezárni a szláv gyűrűt a nyugati határaiknál.
Szeptember 4.-én az Antant-misszió tisztjeinek térképein, mindenütt a régi határon álltak a magyar jelzések. Zsembery főispán, malomkeréknyi csokrokat küldött a misszióstisztek feleségeinek Az ifjúság feltartóztathatatlanul hömpölygött Ny-Magyarország felé! A Rába, Pinka, Gyöngyös völgyét birtokba vették és lezárták a felkelők. Csak Északon, Bruck felől próbálkoztak az osztrákok előretörni.
Szeptember 7.-én dr. DAVY osztrák kinevezett tartományfőnök Ágfalvára érkezett és Sopron-i bevonulásra szólította fel a lakosságot. Erre Sopronból az éjjel megrohanták ismét Ágfalvát. Ez már összehangolt akció volt. Este az emberek kiszivárogtak a városból, a csendőrök meg járőrözés címén kivitték a fegyvereket a raktárakból és – odaadták az embereknek, akik az éj leple alatt meglepetésszerű rajtaütésekkel bizonyították:- az Antant-misszió nem ura a helyzetnek. A harcok végén a csendőrök kivonultak a helyszínekre és begyűjtötték a – a korábban általuk kiadott- fegyvereket, amiket azután visszavittek a laktanyákba… Így hiány nem volt, s a missziós tisztek nem értették; -honnan vették és hová tették a felkelők a fegyvereket? Így került e nap Somfalva és Lépesfalva magyar kézre. Erre a misszió felkérte Ostenburgot,hogy tolja előre állásait és biztosítsa a rendet, mivel az osztrákoknak nem volt ehhez elég katonai erejük.
Szeptember 8.-án, dr. DAVY feloszlatja a "DEUTCHES HAUS"-t és Bécsújhelyre vonult vissza. A bécsi kormány a soproni terület kiürítését fontolgatta a sorozatos kudarcok miatt. Mi volt a vörös Bécs akkori álláspontja,ezt mutatja az alábbi, egy futártól elkobzott irat idézete;-
"A szövetséges hatalmak előtt Magyarország ügyei ez idő szerint csekély fontosságúak. Az utódállamok nem avatkoznak be, mert egy mozgósítás a Párizs-környéki szerződések megsemmisülésével járna.
Ausztria tehát kénytelen egyedül intézni ügyeit. Ezért olyan emberekkel is tárgyalhat a cél érdekében, akik az internacionálé értelmében megérdemelnék az agyonlövést.." (Idézett mű, II.kötte, 48. oldal)
Szeptember 9 – 10. Az osztrákok kivonultak a Soprontól Északra levő "A"-zónából régi határaik mögé. SHOBER osztrák kancellár találkozott a katonai misszióval a határon. Csak az osztrák határok biztosítását kérte, úgymond .."a magyar kormány által támogatott banditák ellen"…
Szeptember 12.-én, ENDRESZ GYÖRGY világhírű pilóta is beállt a felkelők közé. Az egész vonalon Prónay vette át a parancsnokságot. Szeptember 23.-án a párizsi Nagykövetek Tanácsa jegyzéket küldött a magyar kormánynak. Ennek értelmében a "B"-zónából október 3.-ig ki kell vonulni, és aláírni a NY-Magyarország átadását.
Szeptember 30.-án, a Héjjas, Winter, Latzay csoportok lezárták a Lajta-hidakat. Míg Benes pár hete melldöngetve ajánlotta a cseh-csapatok bevetését és a cseh-szerb folyosó létrehozását, most ezt mondta;-
"Egyetlen cseh katonát se vagyok hajlandó feláldozni Burgerlandért!. " Az ok;- reggel Ligetfalunál a pozsonyi cseh hídfő őrségét 22 felkelő megrohanta és elfoglalta a hídfőt a reguláris cseh alakulattól!
Október 3.-án a Nagykövetek Tanácsa által szabott határidőt betartva, HEGEDŰS altábornagy a kormány parancsára, aláírta Ny-Magyarország átadási jegyzőkönyvét. Prónay ugyanekkor kiáltványt adott ki és kimondta Ny-magyarország elszakadását Magyarországtól, ezzel proklamálta LAJTA-BÁNSÁG megalakulását!
Délre a következő falragaszok jelentek meg az "A"és "B"-zónához tartozó városokban;-
"Nyugat-Magyarország népei! A trianoni béke értelmében kiürített területek függetlenségét, önállóságát és semlegességét Felsőőrött 1921., évi október hó 4.-én déli 12 órakor kikiáltottuk, és a felkelő csapatok fővezérsége a kiürített területeken megalalkult. A lakosság NEZSIDER, KISMARTON, FELSŐPULYA és NÉMETÚJVÁR járásokban is hozzájárult a függetlenségi nyilatkozathoz és az erről szóló jegyzőkönyvet a községek elöljáróságainak aláírásával és minden község pecsétjével ellátva, a fővezérséghez Felsőőrre beküldötte.
Prónay Pál s.k. fővezér "
Ez volt az igazi fordulat! Erre a sakkhúzásra, nem gondolt senki .A katonai misszió rohant Sigray-hoz, aki a következő nyilatkozatot adta a londoni Times-nak;
" A magyar kormány a trianoni békeszerződésnek eleget tett azzal, hogy az annak értelmében átadandó területet a nagyhatalmak felszólitásának engedve, október 3,-án teljesen kiüritette és a soproni tábornoki missziónak átadta, noha Ausztria eddig semmi garanciát nem adott arra nézve, hogy az átvétel folytán, ugyancsak a békeszerződésben megállapitott kötelezettségeit teljesíteni fogja. A felkelők jelenlétéért és működéséért a magyar kormányt felelősség egyáltalán nem terheli. A kormány mindent megtett, szervezkedésük megakadályozására. ….Magyarországot nem lehet felelőssé tenni olyan területeken történt eseményekért, amely területeket már átadott, s amelyeknek lakossága a magyar kormánynak nem engedelmeskedik.
Nyugatmagyarország lakossága az Ausztria pénzügyi összeomlásától s a fenyegető kommunizmustól való félelem miatt ragadott fegyvert s bár nagy szerepe van ebben az anyaország iránt érzett ragaszkodásnak is, kétségtelenül az önfenntartás ösztöne az, amely az ellenállást a végsőkig fokozza majd, ha a kérdést erőszakkal akarnák megoldani…
Szerintem az egyetlen megoldás az, hogy a magát önállósított lakosságnak adják meg a lehetőséget, hogy sorsa felett most már maga határozzon."
Kinek az agyában született meg ez a zseniális sakkhűzás?
A márványember Sigrayéban, a mindig mosolygó Zsemberyében, a komor Prónayéban,vagy Budapesten a titokzatos erdélyi sakkjátékoséban;- Bethlen Istvánéban?
Mindegy. A nagyhatalmak adtak egy ultimátumot, és olyan választ kaptak, hogy egész Európa rajtuk nevetett.
Október 5.-én az olasz követ közvetítésével, kiegyező tárgyalások kezdődtek. Másnap Bethlen István és kísérete Velencébe utazott, tárgyalni.
Október 14.-én Magyar-Osztrák egyezményt kötöttek Velencében. Ez szerint:- A magyar kormány kiürítteti Ny-Magyarországot. Az elcsatolásra ítélt területek egy részét visszakapjuk, másik része Ausztriához kerül.
Népszavazással határozhatnak a hovatartozás kérdésében:- Sopron, Ágfalva, Bánfalva, Fertőrákos, Horka, Boz, Balf, Kópháza, Nagycenk és a hozzájuk tartozó területek. Kinek volt igaza;- Sigray-nak aki az egész terület megtartását célozta, meg és azért küzdött, vagy Bethlennek, aki a kiéhezett, megcsonkított ország és lakosság létét féltette? Ma már mindegy. Trianon egyik láncszeme, néhány hazafi bátor kiállása okán, szétszakadt!
Felcsillant a remény;- ha itt sikerült, tán a Felvidéken, Erdélyben, a Délvidéken vagy Kárpátalján is lehet valamit tenni. De ez csak remény volt, és maradt. Jött a magyar átok….
Október 21.-én a dénesfai Cziráky-kastély mellett leszállt egy repülő. A szánandó sorsú trónfosztott IV.Károlyt és Zita királynét hozta magyar földre. Ki hozta, ki hívta őket, ma is ellentmondásos.(ezt nevezik a történészek az októberi királypuccsnak.) Bárki tette, ártott vele. Néhány órán belül Budaőrstől a Jánoshegyig, ismét ölte egymást a magyar. A kis-antant,
fegyveres gyűrűt vont Hazánk köré. A kormány úrrá lett a puccson, de a Nyugat-Magyarország-i akcióval kivivott Trianon ellenes szimpátiát a nemzet elvesztette. Az osztrák kihasználva, hogy a magyar, magyar ellen harcolt, Pándorfalváig nyomult előre, ám október 25-én a rongyos, sáros, megviselt felkelők, még egyszer megmentették Sopront!
Október 26.-án megjelent a Felkelő Csapatok Hirdetménye;
"A nyugatmagyarországi felkelőcsoportok II. hadseregparancsnoksága elvárja Sopron-vármegye lakosságától, hogy a rendkívüli politikai helyzet súlyos gazdasági következményeit hazafias türelemmel fogja viselni és tartózkodni fog minden visszaéléstől…A felkelőcsapatok parancsnoksága úgy a közrend, mint a közgazdasági élet tisztessége ellen irányuló minden kihágást, különösen pedig az árdrágítást példás szigorral ( botbüntetés, elzárás ) bünteti.
Egyúttal figyelmezteti a város lakosságát, hogy a felkelőcsoportok kötelékébe tartozó egyének minden általuk igénybevett élelmicikket vagy egyéb használati tárgyat, közvetlenül az átvételkor, készpénzzel taroznak megfizetni. Mindennemű rekvirálás szigorúan tilos. Netalán előforduló visszaéléseket a károsultak azonnal jelentsék a vármegyeházán székelő ügyeletes tisztnél.
Sopron,1921.október hó 26.Nyugatmagyarországi Felkelőcsoport, II. hadseregpksága"
A felkelők valami virtustól űzve úgy tettek, mintha százezren volnának, pedig számuk a néhányszáz alatt maradt. De a hatás, nem maradt el. A misszió félt. Pedig GUILLEAUME ÁRPÁD tábornok -a királypuccsban szerepet vállaló Sigray helyett újonnan kinevezett- főkormánybiztos már előző nap biztosította Ferrario tábornokot a rend gyors helyreállításáról, amiért valóban mindent meg is tett. Gyors, határozott intézkedései végre bizalmat öntöttek a soproniakba és a misszióba egyaránt, s helyreállt a rend.
De a Budaőrs-i földek körül még gőzölgött a kiontott vér, és az elszabadult indulatok a király és kormánypártiak között, elterelték a figyelmet Nyugat-Magyarországról, mely így másodrendűvé vált a napi események felett. A királyi párt -IV.Károlyt és Zita királynét- erős kísérettel előbb Tihanyba szállították, majd Mindenszentek-napján Bajára, ahol az angol "GLOWWARM" torpedónaszád kapitánya vette át a foglyokat. Magyarország egyenlőre megmenekült, de Nyugat-Magyarország mintegy fele, elveszett. Maradt még reménynek a népszavazással határozó helységek sorsa, s az Antant misszió gyorsan átalakult Népszavazási Bizottsággá.
November 3.-án Prónay kiadta "LAJTA-BÁNSÁG"néven az új országocska lapjának első számát. Önérzetesen bejelentette a világnak, az új állam követeléseit és közölte a Felsőőri kormány rendeleteit. Úgy látszott, hogy a kis állam szabályos állami létet kezd…Csak egy napig. A hírlap többé nem jelent meg….
A következő hetekben lezajlott a népszavazás Sopron környékén. A polgármester és munkatársa városukért, hazájukért való rajongása és hősies munkájuk győzött…December elején megkondult a Szt.Mihály templom öreg harangja, összekondult a Domonkosokéval, a Bencésekkel és az Orsolyiták tornyának zenéjével. Harangszóval köszöntötte a város Ferrario tábornok hirdetményét, hogy Sopron és a "B"-zóna, január elsején visszakerül Szent István koronája alá….
A felkeléshez mintegy száz bosnyák és albán muszlim önkéntes is csatlakozott Durics Hilmi Huszein vezetése alatt. Közülük egy Ahmet nevű katona elesett az osztrákokkal vívott harcokban, így a nyugat-magyarországi felkelés mártírja lett.
Nevezetes ütközetei:
* 1921. augusztus 28. Első ágfalvi összecsapás
* 1921. szeptember 8. Második ágfalvai összecsapás
1938-ban az első bécsi döntést megelőzően a Rongyos Gárda újjászerveződött. Október első napjaiban mintegy ezer „rongyos" önkéntes szivárgott át a csehszlovák határon, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és a nemzetközi közvéleményre. A gárdisták telefon- és távírókábelek elvágásával, katonai alakulatok elleni gerillaakciókkal keltettek riadalmat, majd észak felé vonultak és a baráti Lengyelországba mentek át. A Rongyos Gárda tagjai döntő szerepet vállaltak az 1939. január 6-án Munkácsot ért támadás visszaverésében. A gyengén felfegyverzett „rongyosok" ekkor, a helyi lakosság és a rendőrség támogatásával verték vissza, a Kárpátalján állomásozó csehszlovák haderő páncélosokkal fedezésével indított támadását.
A Gárda tagjai közül (bosnyákok és magyarok) sokan küzdöttek 1944 körül Lengyelországban az un. Honi Hadsereg oldalán a német nácik ellen! Ezt interpellációban egy nyilas magyar országgyűlési képviselő jelezte felháborodva a Kormányzónak.
Ausztriában új hadsereg szerveződött meg, mint más kisantant államokban, ezért lett Burgenland a Gárda célpontja. A Tanácsköztársaság ellen szerveződő antikommunista szervezetek és az ellenforradalmi kormányok támogatói közül sokan tagjai lettek a későbbi Rongyos Gárdának.