Védelmi pénz

Van egy dossziém, amelyben a kifizetetlen számláinkat tartom. Ha megtörténik a pénz átutalása, vagy a csekk befizetése, ráírom a számlára, hogy mikor esedékes a következő befizetés. Egy hónap, egy negyedév, vagy egy év múlva, mert ilyen is van, például a lakásbiztosítás. Így aztán soha nem ér meglepetés. Vagy mégis? Olykor átnézem, rendezgetem a papírokat, egy ilyen alkalommal eszembe jutott valami. Néhány évvel ezelőtt egy színvonalas biztonságtechnikai kiállításon jártam. Arról szólt, hogy nem posztolhat minden lakás előtt rendőr, az embernek hozzá kell járulnia saját anyagi javai, lakása, vagyontárgyai védelméhez.

Van egy dossziém, amelyben a kifizetetlen számláinkat tartom. Ha megtörténik a pénz átutalása, vagy a csekk befizetése, ráírom a számlára, hogy mikor esedékes a következő befizetés. Egy hónap, egy negyedév, vagy egy év múlva, mert ilyen is van, például a lakásbiztosítás. Így aztán soha nem ér meglepetés. Vagy mégis? Olykor átnézem, rendezgetem a papírokat, egy ilyen alkalommal eszembe jutott valami. Néhány évvel ezelőtt egy színvonalas biztonságtechnikai kiállításon jártam. Arról szólt, hogy nem posztolhat minden lakás előtt rendőr, az embernek hozzá kell járulnia saját anyagi javai, lakása, vagyontárgyai védelméhez.

   Bizony, óvni kell otthonunkat a rablóktól, betörőktől, besurranóktól, különböző trükköket alkalmazó szélhámos tolvajoktól. Az egyik teremben számkombinációra nyíló széfeket mutattak be, a másikban biztonságos zárakat, a harmadikban ajtó-, ablak- és erkélyrácsokat, a negyedikben különféle riasztó berendezéseket, és így tovább. Ekkor határoztam el, hogy riasztó berendezést szereltetek fel a lakásunkban. Még pedig olyat, amelyik nemcsak riaszt, hanem automatikus jelzést küld a környékünkön éjjel-nappal járőröző vagyonőröknek, akik aztán a rendőrséggel együtt néhány percen belül megjelennek a lakásnál. A betörőnek nemhogy összecsomagolni, de szétnézni sem maradna ideje. Már ha a sziréna igencsak kellemetlen hangjára nem menekülne azonnal el.

   Egy szó, mint száz, zsebre tettem néhány prospektust és hazaérve gondosan tanulmányoztam az ajánlatokat, árakat. Végül az egyik mellett döntöttem. Telefon, udvarias felvilágosítás, időpont egyeztetés következett. Aztán a jelzett órában megjelent egy jól öltözött, jó arcú fiatalember, biztonságtechnikai szakmérnök, megvizsgálta a nyílászárókat,

falakat, erkélyt, megtette cége ajánlatát, amelyet nyomban elfogadtam. 

   Másnap reggel hétkor megjelentek a szerelők. Délig felszerelték a riasztókat, ajtó- és ablakvédő reléket, a központi irányító berendezést. Megbeszéltük a jelszót is, amellyel a téves riasztást érvényteleníteni lehet. A járőrözők kaptak egy kapukulcsot. Azóta kiválóan működik a szerkezet, két év alatt két betörést sikerült megakadályoznia. Egyik alkalommal a sziréna késztette menekülésre a behatolókat, másik esetben a járőrök nyolc percen belül a helyszínen voltak és elfogták a tettest, az ajtózár feszegetőjét.

A riasztó apparátust és alkatrészeit huszonhét százalékos általános forgalmi adó terheli, ez rendben is lenne, hiszen ugyanolyan híradástechnikai, elektronikai termékek, mint egy rádió, vagy televízió alkatrészei. De most következik az, ami meggondolásra, elcsodálkozásra késztetett. Az ügyeleti szolgálatért negyedévente bruttó húszezer forintot kell fizetni. És ezt a szolgáltatást is huszonhét százalékos általános forgalmi adó sújtja. Hogy is van ez? A rendőrség nem tudja garantálni  lakásunk védelmét az esetleges behatolóktól, nekünk is hozzá kell járulnunk vagyonunk megóvásához, anyagilag segítjük a rendőrök munkáját. Az állam ezt úgy honorálja, hogy  különadót vet ki rám, évente huszonegyezer kettőszáz forintot. Aztán abbahagytam a bosszankodást és a dolog másik feléről közelítettem meg a kérdést. Hiszen ez pont olyan, mint a védelmi pénz, csak fordítva működik. Védelmi pénzt fizetek az államnak azért, mert nem tud megvédeni, így kénytelen vagyok magam védekezni.

Láng Róbert