Zajlik az „Élet” az Állatkertben
8 perc olvasás
A Fővárosi Állat- és Növénykertben, eseményekben gazdagon, mozgalmasan teltek az elmúlt hetek. Néhány napja, mentett parlagi sast engedtek mérgezéstől gyógyultan vissza a természetbe, korábban kisemlősöket engedtek szabadon a Pilisben, a jácintkék arákat pedig kikelésük óta a gondozók nevelik. Végül egy örömhír, megint malacai vannak Icának. Hogy ki az az Ica? Ha végigolvassák, megtudják.
A Fővárosi Állat- és Növénykertben, eseményekben gazdagon, mozgalmasan teltek az elmúlt hetek. Néhány napja, mentett parlagi sast engedtek mérgezéstől gyógyultan vissza a természetbe, korábban kisemlősöket engedtek szabadon a Pilisben, a jácintkék arákat pedig kikelésük óta a gondozók nevelik. Végül egy örömhír, megint malacai vannak Icának. Hogy ki az az Ica? Ha végigolvassák, megtudják.
Mentett parlagi sast engedtek szabadon a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a Fővárosi Állat- és Növénykert szakemberei. A madarat június 26-án találták Báránd térségében, ahol először közmunkások figyeltek fel a lucernatáblában tartózkodó, gyanúsan viselkedő állatra. Mint később kiderült, az állat mérgezéses tüneteket mutatott, valószínűleg szándékosan kihelyezett mérgezett csalétekből lakmározhatott. Ezen a környéken egyébként 2009-ben már találtak egy mérgezés miatt elpusztult parlagi sast.
Az állat azonnali életmentő ellátása után először a Hortobágyi Nemzeti Park górési madárvédelmi állomására került, majd tovább szállították a Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi mentőhelyére, ahol az állat további állatorvosi ellátására és utókezelésére került sor. Az elmúlt hetekben a madár nemcsak meggyógyult, hanem kellően meg is erősödött, így állapota minden tekintetben alkalmassá vált arra, hogy a szakemberek visszajuttassák a szabad természetbe.
A fokozottan védett madár az elmúlt hetekben a Fővárosi Állat- és Növénykertben lábadozott, s mivel gyógyulása teljesnek mondható, a szakemberek néhány nappal ezelőtt szabadon engedték az állatot a Hortobágyi Nemzeti Park védett területén. A visszaengedésre a Hortobágyi Nemzeti Park védett területén, a Hortobágy községtől délre, a Pentezug térségében került sor.
A parlagi sas (Aquila heliaca) Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi eszmei értéke 1.000.000 Ft.
A Fővárosi Állat- és Növénykert madármentő tevékenységének keretében évente több száz emberi segítségre szoruló, mérgezett, áramütött, meglőtt, törött szárnyú, legyengült vagy elárvult madárról gondoskodnak. Ezeket az állatokat – ha az állapotuk és kondíciójuk lehetővé teszi – minden esetben visszajuttatják a szabad természetbe. A mentett madarak többsége védett, illetve fokozottan védett faj. Emellett az Állatkert kisemlősök (sünök, denevérek, pelék, mókusok stb.) és hüllők (pl. mocsári teknős) mentésével is foglalkozik. A mentő tevékenység költségeinek finanszírozására az Állatkert külön alapítványt hívott életre Magyar Madármentők Alapítvány elnevezéssel. A madármentő tevékenységre széleskörű együttműködés keretében kerül sor, amelyben a Fővárosi Állat- és Növénykert legfontosabb partnerei a Hortobágyi Nemzeti Park, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, illetve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
Az elmúlt években sajnos Magyarországon is jelentős természetvédelmi problémává vált a ragadozó madarak szándékos mérgezése. Parlagi sasból például az elmúlt öt évben több mint hatvan példányt pusztítottak el hazánkban, miközben a faj teljes állománya az Európai Unió tagállamaiban összesen alig haladja meg a 200 költő párat. 2012-ben az Európai Unió Life+ természetvédelmi alapjának támogatásával, 2,1 millió eurós költségvetéssel egy olyan program indult útjára, amelynek célja az ilyen esetek visszaszorítása, elsősorban a parlagi sas, de más madárfajok esetében is. A program fő koordinátora a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a partnerszervezetek között pedig több nemzeti park, állatkert, illetve a Nemzeti Nyomozóiroda is megtalálható. A Fővárosi Állat- és Növénykert elsősorban az állatorvosi háttér biztosításával, az emberi segítségre szoruló madarak gyógykezelésével és utókezelésével vesz részt a programban.
Mentett kisemlősöket engedtek szabadon.
Június elején hét sünt, hat mókust és két törpedenevért engedtek szabadon a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársai a Pilis hegységhez tartozó Nagy-Kevély lábánál. A kisemlősök mentett állatként kerültek be az Állatkertbe. A mókusok többsége idei születésű elárvult kölyök, ám a sünök között akadt olyan is, amelyik égési sérülései miatt szorult ápolásra. Ez utóbbi sajnos nem ritka, mert ősszel a kiskertekben sokszor felgyújtják az összegereblyézett avarkupacokat, amelyekbe gyakran már egy sün vackolta be magát téli búvóhelyet keresve.
A mentett állatok mostanra érték el a megfelelő fejlettséget, kondíciót és egészségi állapotot ahhoz, hogy a természetben önállóan tudjanak magukról gondoskodni.
A Fővárosi Állat- és Növénykert évente mintegy ezer emberi segítségre szoruló őshonos állatról, javarészt természetvédelmi oltalom alatt álló fajokról gondoskodik. A mentett állatok között legnagyobb számban madarak szerepelnek, de kisemlősök és hüllők is akadnak köztük. A mentő tevékenység támogatására hívta életre az Állatkert a magyar Madármentők Alapítványt.
A Fővárosi Állat- és Növénykert sok más lakójához hasonlóan a jácintkék aráknál is beköszöntött a gyermekáldás. A Dél-Amerikában őshonos papagájoknál május 13-án kelt ki a tojásból egy fióka. A mintegy 27 napos költési idő nagy részében természetes kotlásra került sor, ám a fióka kikelésére – a biztonság kedvéért – már mesterséges keltetőben került sor, hasonlóan más állatkertek gyakorlatához. A fiókát kikelése óta a gondozók nevelik.
A fióka – tisztes nevén Pico – jelenleg naponta négy alkalommal eszik, és szépen fejlődik. Mivel azonban ebben a korban a fiókák még nagyon sérülékenyek, a közönség egyelőre nem láthatja az állatot. A tojásból való kikelésekor Pico 22 gramm súlyú volt. Azóta sokat nőtt, hiszen május végére már meghaladta a 400 grammot is.
Érdekesség, hogy Pico anyja, Tinta is Budapesten kelt ki a tojásból 2003 májusában. Ráadásul Tintát is mesterségesen nevelték fel a gondozók. A kis Pico fejlődése szinte pontosan abban az ütemben halad, amilyet kilenc évvel ezelőtt az anyjánál mértek, ráadásul mindkettőjük azonos tömeggel jött a világra.
A jácintkék ara (Anodorhynchus hyacinthinus) Brazília, Bolívia és Paraguay trópusi erdőségeiben él. Csökkenő egyedszáma és szűkülő elterjedési területe miatt a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) 2000 óta a „veszélyeztetett" kategóriába sorolja a fajt (korábban a „sebezhető" kategóriába tartozott). A világ állatkertjeiben összesen mintegy 370 jácintkék arát tartanak számon. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA), amelynek a Fővárosi Állat- és Növénykert is tagja, 1990 óta tart fenn tenyészprogramot a faj természetvédelmi célú állatkerti szaporításának összehangolása céljából.
Megint malacai vannak Icának, a mangalica kocának. Az apa nem fajtabeli, de ez nem számít kínos családi ügynek.
Ismét vannak kismalacok a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A parasztudvarban lakó mangalica koca – tisztes nevén Ica – öt kismalacot hozott a világra június 4-én. A kismalacok azonban nem teljesen úgy festenek, ahogy a mangalica malackák ki szoktak nézni.
Játékos kismalacok duhaj hancúrozásának színterévé vált a parasztudvarban található disznóól. Ica, a mangalica koca ugyanis június 4-án öt kismalacot hozott a világra. A hancúrozás persze csak a kismalacok kiváltsága, Ica abban már csak azért sem vesz részt, mert testalkatánál fogva a fürge szaladgálás legalább annyira távol áll tőle, mint a légies piruettek. Így rendszerint megelégszik azzal, hogy oldalára dőlve engedi, hogy malacai egymáson keresztülgázolva küzdjenek az emlők tartalmáért. Ezen néha össze is vesznek a malackák, és röfögéssel, visítással adnak hangot felháborodásuknak. Hangterjedelmük igen széles, a magasabb és a mélyebb regiszterekben is könnyen intonálnak.
Amikor a kismalacok nem esznek és nem is hancúroznak éppen, rendszerint aludni szoktak. Esetleg kedves és ártatlan tekintetükkel próbálják lépre csalni az embereket, hátha valaki – a tilalom ellenére – benyúl hozzájuk simogatás céljából. Ilyenkor azonban a benyúló kezet kezdik el rágcsálni, ami eléggé fáj, így egyetlen látogatónak sem érdemes ezzel kísérleteznie, vagy bedőlnie a láthatóan minden hájjal megkent kismalacoknak.
Ha jobban megnézzük a malackákat, kiderül, hogy nem egészen úgy néznek ki, mint a tisztavérű mangalica malacok általában. Sokkal kevesebb a szőrük, nem is hullámos, és a csíkok is hiányoznak róluk. Emiatt azonban kár lenne párkapcsolatait firtató kínos keresztkérdéseket feltenni Icának. A kismalacok ugyanis a sertéseknél igen széles körben alkalmazott mesterséges termékenyítés eredményeképpen jöttek a világra. A hímivarsejteket azonban, amelyekkel a termékenyítés történt, ez alkalommal nem egy mangalica kan, hanem egy lapály sertés szolgáltatta. A dolog tehát nem valamiféle kínos családi ügy, hanem egyszerű keresztezés, amin igen sok, a haszonállatok tenyésztésében alkalmazott tenyésztési eljáráson alapul.
Lantai József
