Zene a rasszizmus ellen – a Sziget nulladik napja

CharlieA mínusz egyedik napról íme néhány hivatalos adat, hiánypótlásul: hétfőn már 50 ezer ember volt bent a Sziget területén, ebből körülbelül 35 ezer jött kizárólag azért, hogy együtt ünnepelje a Tankcsapda 20 éves születésnapját. Lukács Laci, az együttes énekese például a vasárnapi hangpróba és technikai beállás után el se hagyta a Sziget területét.

CharlieA mínusz egyedik napról íme néhány hivatalos adat, hiánypótlásul: hétfőn már 50 ezer ember volt bent a Sziget területén, ebből körülbelül 35 ezer jött kizárólag azért, hogy együtt ünnepelje a Tankcsapda 20 éves születésnapját. Lukács Laci, az együttes énekese például a vasárnapi hangpróba és technikai beállás után el se hagyta a Sziget területét.

Deák Bill Gyula Miután csak késő este tudtak mindent összeállítani és befejezni az utolsó módosításokat úgy döntött, hogy a zenekari öltözőben alszik. Az igen jól sikerült monstre koncert után még nem ért végett szereplése a Szigeten, ugyanis a nulladik napi Zene a Rasszizmus Ellen rendezvényen is szerepet vállalt, az este 7 órától kezdődő blokkban nem kisebb sztárokkal együtt lépett fel, mint a KFT, Kispál és a Borz a Kiscsillaggal, Geszti Péter és az LGT Baráti társasággal.

Falusi Mariann és Novák PéterEhhez képest és talán az átvonuló hidegfront és kisebb esők miatt (gyenge ellenérv, hátha) a riasztóan kevés nézőszám volt a leginkább feltűnő a Sziget nulladik napján. Igaz, hogy egyre több „igazi" Szigetes helyszín kezdte meg működését, mint például az Arcadom-fal, ami a berlini fal leomlásának huszadik évfordulója tiszteletére készült, a Szigetlakóknak, ahogy képeink is mutatják, nem kellett egy egész nap, hogy kidekorálják a rendelkezésükre álló területet. A közeli konténerben egész nap várják a graffitizni jelentkezőket és késő estig is dolgozhatnak műveiken.

Graffiti estigMaga a ZARE is több helyszínen zajlott, köztük a Világzenei színpadon a jazz műfaj képviselőinek kapcsolódó kompakt műsorával, ami felaprózta a létszámot a helyszínek között, de…. Pedig a szervezők tényleg megtettek mindent, hetek óta próbálják népszerűsíteni a társszervezőkkel, akik nem kisebb személyek és szervezetek, mint az 1978-ban alakult angol Rock Against Racism és követője a Love Music Hate Racism szervezetek, a budapesti Brit Nagykövetség és Greg Dorey brit nagykövet vagy Zsoldos Béla a Magyar Jazz Szövetség képviseletében. Sok fellépő is részt vett a kampányban, ígéretes részeredményekkel, beharangozó akciókon nagyszámú közönség előtt. Ebből pedig a helyszínen – mondhatjuk némi pesszimizmussal – szokás szerint nem sok látszott. A már beköltözött, többnyire külföldi látogatókon kívül, a szokásos negyvenes-ötvenes örökifjak Charlie, Bródy János, LGT és Szakcsi Lakatos Béla kedvelői. Hiába Novák Péter elgondolkodtató levél- és cikkidézetei az átszerelésekkor, a tematikus spotok és videók a kivetítőn, a legfontosabb, az üzenet nem látszott átjönni sajnos. Talán jobb lett volna, ha az ömlesztett műsorfüzet különszámban vagy ahelyett egy részletes, időpontokkal ellátott programot (is) kiadnak, hogy lehessen tudni ki mikor lép fel pontosan a kétórás sávok helyett. Így a többször megjelenő záporokat ügyesen kijátszva talán többen merészkednek ki a rendezvényre.

Graffiti estigProgramfüzetet a helyszínen már nem lehetett szerezni, a Nagyszínpad fellépői maximum 3 számot játszottak, de az igazi lelkesedés talán nem sértődnek meg, ha látják ezt, úgy tűnt néha belőlük is hiányzott. Legalább már a fotósok helyzetén javítottak, így már a Szeparéból bejuthattak a Nagyszínpad elé és nem a küzdőtér közepén kellett megvárni a beengedést (furcsa lett volna ez egy Prodigy-n például). Pedig Novák Péter a szünetekben részletenként, de felolvasta a teljes Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 30 pontját és Geszti Péterrel közösen, bohócfeliratos pólóban még egy dalt is elénekelt a fenntartható fejlődésről. A teljesség igénye nélkül, fellépett Nagy Feró és a Beatrice is (akik ellen korábban még tűntettek is, hogy ne lehessenek itt – ahelyett, hogy örülnének, mindegy – ez saját vélemény), a Bikini, a Kispál és a Borz Németh Jucival (ex-Anima Sound System), Deák Bill Gyula és gyermekei, elhangzott Petőfi Sándor Részegség a hazáért című költeménye, több József Attila vers feldolgozása. A közönséget igazán felébreszteni ki más tudta volna, mint az LGT Baráti Társaság és a Neked Írom a Dalt Deák Bill-el és Horváth Charlie-val, a Ringasd el magad Novák Péterrel közös előadásban, még a Szeparéban is énekeltek és táncoltak az ezeréve ismerős dallamokra. Aztán jött a sajátos LGT finálé, a Miénk itt a Tér a színpadon többek közt Jamie Winchesterrel, Rúzsa Magdival, Falusi Mariannal, Kardos-Horváth Jánossal a Kaukázusból, Harcsa Veronikával és sokan másokkal.

Graffiti estigMindeközben a Világzenei helyszínen a magyar és nemzetközi Jazz színtér legnagyobb seregszemléje zajlott, érdemtelenül kis publicitással: fellépett a Babos Project Special, a Morgan Workshop, a Szakcsi Trió, a Super Trió ( a filmzeneszerzőként ismert Vukán György, Berkes Balázs és Kőszegi Imre). Főelőadóként pedig a Miles From India játszott, az együttes a jazz-rock és fúziós jazz atyja, Miles Davis által kiválasztott tizenkét amerikai és indiai muzsikusból áll, akik Miles Davis halála után a kortárs jazz meghatározó alakjaivá váltak és akik továbbviszik zseniális szellemét.

Presser GáborA Nagyszínpad programját a LoveMusicHateRacism Allstars Special zárta, ez a formáció kifejezetten erre a rendezvényre és erre a napra állt össze mai és régebbi brit rock, punk és pop-zenészekből. Soraikban például a Drew McConnell-el a Babyshambles-ből vagy Jim Pursey-vel a 1970-es évek egyik legendás punk-együtteséből a Sham69-ből. A program este tizenegy után a A38-Wan2 megasátorban folytatódott  Sub Bass Monster, a Ladánybene27, Ganxsta Zolee és a Kartel és az Animal Cannibals műsoraival. Mindeközben Óbudán a szervezők az érintett kerületek képviselőivel az utcákat járták a Sziget kötelező „hangpróbájának" keretében.

Mégis valahogy a rendezvény nem tűnt elérni a célját. Sok itt a feltételes mód és ha a fejünkben, kezünkben lenne a megoldás, akkor nyilván meg is tudnánk valósítani, de sajnos nincsen. Egy valami viszont szomorú – akármennyire is tisztában van mindenki azzal, hogy egy ilyen tematikájú és elnevezésű rendezvény idehaza , évek, évtizedek óta csak bizonyos társadalmi rétegeknek hívószó és a többiekhez valahogy el se jut – nagyon sajnálatos, hogy mennyire rettenetesen kevés embernek fontos ez az ügy és milyen kevés közöttük a igazán fiatal. Szerdán viszont indul a nagybetűs SZIGET, reméljük sokkal jobb hangulatú programokkal.

Verner Adrienn Ágnes

Fotó: Szvitek Péter