2010. Október 17-én hat új szenttel gazdagodik az Egyház

2010. Február 19-én, pénteken délelőtt XVI. Benedek pápa szenttéavatási konzisztóriumot tartott a Vatikánban. Ennek során október 17-ét jelölte ki hat szentéletű szerzetes kanonizációja időpontjául.

2010. Február 19-én, pénteken délelőtt XVI. Benedek pápa szenttéavatási konzisztóriumot tartott a Vatikánban. Ennek során október 17-ét jelölte ki hat szentéletű szerzetes kanonizációja időpontjául.

A következő boldogok szenttéavatásáról van szó:

Boldog Mary Helen MacKillop (1842-1909), az első ausztráliai női szent, Melbourne-ben született. A XIX. század második felében Ausztráliát főleg telepesek lakták, a földrészt a szegénység és elmaradottság jellemezte. Mary is szegény családban született. 18 éves korában tanítónőként dolgozott, így járulva hozzá családja eltartásához. Woods plébánossal együtt létrehozta az első két ingyenes katolikus iskolát, küzdve az írástudatlanság ellen. Ekkor alakult meg a Jézus Szent Szívéről nevezett Szent József Nővérek kongregációnak első csoportja. Mary anya – ahogyan mindnyájan nevezték – nemcsak a gyermekek oktatásával foglalkozott, hanem segített a szükséget szenvedő családoknak, meglátogatta a börtönök foglyait. Egy alkalommal, egyedül lépve egy halálraítélt cellájába, lecsitította haragját és gyűlöletét, a szeretet szavait intézve hozzá. Érdemeihez azonban rágalmazások is társulnak: felforgató tevékenységgel vádolták, mert visszautasította, hogy pénzt adjon a hatóságoknak. A szóbeszéd hatására az adelaide-i püspök 1871-ben kiközösítette a rendalapító nővért. A kongregáció tagjait elűzték a városból, de később bocsánatot kértek tőlük. Mary anya időközben IX. Piusz pápától kapott közvetlen bátorítást munkájához. Kánonjogilag elismerték szerzetesi kongregációját, amelynek generális elöljárónője maradt egészen haláláig.

Boldog André Bessette (1845-1937). A kanadai Montrealban született. 12 éves korában árván maradt, majd az Egyesült Államokba emigrált. Szülővárosába visszatérve belépett a Szent Kereszt kongregációba., 40 éven át töltötte be a Notre Dame Kollégium portásának tisztségét; számos más szolgálatot is végzett, ám mindenekelőtt Isten embere volt. Szent József buzgó tisztelője volt – a szent közbenjárására rendkívüli gyógyulásokat eszközölt ki. Szerzetesi celláját szüntelenül nagyon sokan keresték fel, minden társadalmi rétegből. Novícius korában betegesnek tartották, ennek ellenére 91 éves koráig élt. Halálakor gyásznapot rendeltek el Kanadában.

Boldog Cipitria y Burrida Johanna Candida (1845-1912). A spanyol rendalapító nő már gyermekkorában nagy odaadással fordult az Eucharisztia felé, és különös Mária-tisztelet jellemezte. Táplálékát, ruházatát megosztotta a szegényekkel. 1869-ben megalapította a Jézus Leányai Nővérek kongregációját, amely ma a világ számos országában jelen van. 1871-ben Salamancában született meg a szerzetesi intézmény: nővértársaival együtt a kicsiny és serdülő lányok oktatásának szentelte életét. Intellektuális képességeinek korlátai ellenére Candida a lelke e műnek, amelyet az isteni Gondviselésbe vetett feltétlen bizalommal vezet élete végéig.

Boldog Giulia Salzano (1846-1929). Nápoly mellett született, és egy árvaházban nevelkedett. Tanítónőként dolgozott, majd 1905-ben választotta a szerzetesi életet. Megalapította a Szent Szívről nevezett Katekéta Nővérek kongregációját. Rendkívüli buzgósággal imádta Jézus Szent Szívét.

Boldog Camilla Battista Varano (1458-1524). A közép-itáliai Camerino nemesi családjának sarja volt. Gazdag palotában, szórakozások között töltötte életét, de már 8 éves korában fogadalmat tett, hogy minden pénteken könnyet ejt Jézus kínszenvedésének emlékére. Ez nem mindig sikerül neki, éppen világi örömöknek élő környezete miatt. Elhatározta, hogy kolostorba vonul:  klarissza szerzetes lett Urbino városában; a Battista nevet vette fel. Életszentségét nagy miszticizmus, a Krisztus kínszenvedéséről való szüntelen elmélkedés jellemezte.

Boldog Stanisław Kazimierczyk lengyel pap (1433-1489) 23 éves korában lépett be a Lateráni Kanonokok Kongregációjába. Nagy gonddal tanulmányozta a Bibliát. Mint novícius mester mély lelkisége miatt nagy megbecsülésnek örvendett társai körében. Következetes szerzetesi életével küzdött a korai humanizmus elhajlásai ellen, amelyek elzárkóztak a transzcendenstől. Leírások tanúsága alapján temetése napján (és később) számos csoda történt.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír