45 év
7 perc olvasás
2015. október 1-én került a mozikba a Cirko Film forgalmazásában a 45 év című angol film, melynek két főszereplője Charlotte Rampling és Tom Courtenay, a legjobb színész és legjobb színésznő díját is megkapta a Berlinale 2015-ön. A filmet David Constantine novellája alapján Andrew Haigh írta és rendezte.
2015. október 1-én került a mozikba a Cirko Film forgalmazásában a 45 év című angol film, melynek két főszereplője Charlotte Rampling és Tom Courtenay, a legjobb színész és legjobb színésznő díját is megkapta a Berlinale 2015-ön. A filmet David Constantine novellája alapján Andrew Haigh írta és rendezte.
Kate and Geoff Mercer 45 éve házasok, gyermekük nincs. Nagyszabású partival készülnek megünnepelni házassági évfordulójukat, amikor Geoff váratlan levelet kap. A Svájcból érkező hír mindkettőjüket mélyen felzaklatja. Geoff Kate előtti barátnője, Katya 1962-ben tűnt el: egy svájci hegymászóbaleset során esett be egy szakadékba. Holttestét sosem találták meg – egészen mostanáig. A holttest egy jeges gleccserbe fagyott, és az intenzív olvadás miatt most bukkant elő. Geoff elmondja Kate-nek, hogy azért értesítették őt, mert ő volt Katya legközelebbi hozzátartozójaként feltüntetve: annak idején házaspárnak adták ki magukat.
Kate tovább folytatja az ünnepség előkészületeit, és mindketten érzelmekkel telve várják a nagy napot, de Kate-et egyre jobban aggasztja Geoff látható szórakozottsága. A férfi egyre távolabb kerül eddigi életüktől: újra dohányozni kezd, a padlásra évtizedekkel ezelőtt eltett fotókat keres elő, és keserűen panaszkodik barátairól és régi kollégáiról, akik megöregedtek és kiüresedett életet élnek. Kate faggatására elárulja, hogy a végzetes baleset előtt Katyával már az esküvőt tervezgették. Egy nap, mikor Geoff elmegy a barátaival ebédelni, Kate átkutatja a padláson elrejtett fotókat, és megtalálja Geoff és Katya képeit. A fotókról kiderül, hogy a lány gyermeket várt. Ahogy közeledik az ünnepség napja, Geoff és Kate egyre mélyebben merül a múltba, és a jövő egyre inkább kérdésessé válik.
A 45 év új látószögből vizsgálja a párkapcsolat, az idős kor, a megbocsátás és féltékenység kérdéskörét. A rendező, Andrew Haigh jegyzi a forgatókönyvet is, melyet David Constantine novellája, az In Another Country alapján írt. A filmben a brit mozi két legendás óriása, Charlotte Rampling és Tom Courtenay játssza a főszerepeket.
Ha romantikus szerelmi történetekről van szó, az együtt töltött hosszú idő mindig fontos erénynek számít. A hírekben is gyakran találkozni olyan történetekkel, amelyek hosszú évtizedeken át kitartó szerelmi történeteket mutatnak be, és ezeket az olvasók is rajongó lelkesedéssel kommentálják: az ilyen történeteket szinte mindenki romantikusan kedvesnek, inspirálónak és imádnivalónak tartja. A kérdés azonban az, hogy ezek a boldog párok vajon eleve jó döntést hoztak, vagy jobban szerették a másikat, mint azok, akik korábban szétváltak? Vagy netán a szőnyeg alá söpörték problémáikat, esetleg csak elég szerencsések vagy ügyesek voltak ahhoz, hogy elkerüljék azokat az érzelmi taposóaknákat, amelyek a látszólag legerősebb köteléket is szétrobbanthatják? Az intimitás egyre mélyül-e az éve haladtával, vagy éppen erodálódik, netán hirtelen megszakad?
A 45 évben szereplő pár még nem öregedett meg teljesen. Mercerék friss intellektusú, fizikailag aktív emberek. De mivel fiatalon házasodtak össze, hosszabb idő óta vannak együtt, mint amire mai fiatal generáció, aki sokkal később házasodik, valaha számíthat. Szövetségük megbonthatatlanul erősnek látszik. De Haigh filmje felkavaró pontossággal mutatja be, hogy milyen az, amikor előkerül az elhallgatott múlt, és feltámad a féltékenység.
Haigh előző filmje, a 2001-ben bemutatott Hétvége egy éppen hogy elkezdődő kapcsolatot mutat be, amely vagy megerősödik, vagy széthullik a címbeli két nap után. A 45 év egy pont ellentétes narratívára épül, de a központi problematikája nem várt módon nagyon hasonló a másik filméhez. Hogyan alakul ki a bizalom, és hogyan fejezhető ki a szerelem? Milyen közel kerülhetünk egymáshoz, és mennyiben őrizhető meg a függetlenség egy kapcsolaton belül?
Kate és Geoff párosa sok tekintetben erős egységet alkot. Kate pontosan tudja, melyik könyveket kezdte olvasni, majd hagyta félbe Geoff; Geoff állandó háztartási projektje az elromlott vécétartály megjavítása; szomszédjaikat és barátaikat nagy egyetértésben beszélik ki egymás között. De a hátborzongató felfedezés, amely hirtelen előtérbe tolja Geoff Kate előtti életét – Katya holttestének felfedezése – a férfit hirtelen idegenné teszi saját felesége előtt, és felszínre hívja a kettejük között meghúzódó érzelmi ellentéteket. „Egy repedés a sziklában, egy keskeny szakadék" – mondja Geoff a Katya halálát kiváltó okról, nem sejtve, hogy valójában épp azt nevezi meg, ami ebben a pillanatban történik a házasságukban. Geoff kissé tapintatlan és nyitottan naiv. Ahogy felesége fogalmaz: „túl szenvedélyes a dolgokkal kapcsolatban", és egyre jobban belegázol Kate érzelmeibe arra hivatkozva, hogy a teljes őszinteség a legjobb taktika. Kate azonban, bár látszólag tartja magát, egyre érzékenyebben reagál, és a féltékenység legreménytelebb fajtájával kínozza magát: amely a régi szerelmekre és régi kapcsolatokra vonatkozik. „Nem neheztelhetek valamiért, ami a kapcsolatunk előtt történt, nem igaz?" – mondja racionálisan. De mégis ezt teszi – és hogy miért, az lassankánt derül ki a néző számára, ha Geoff előtt rejtve is marad.
Kevés olyan film létezik, amely az idős korról szól, de nem szentimentális vagy leereszkedő megközelítésből vizsgálja a témát. A 45 év szereplői még életük teljében vannak, és élesen érzékenyek az élet érzelmi tőrdöféseire.
A rendező 60-as évek fiatal brit generációjának két legfontosabb ikonját választotta főszereplőül: amikor Geoff azt mondja Kate-nek: „igazi bombázó voltál", a fiatal Ramplingot láthatjuk, aki korának legszebb és legirigyeltebb modellje és színésznője volt, és amikor ő így válaszol: „Olyan menő voltál!", A hosszútávfutó magányosságának jóképű különcét képzelhetjük el. A hatvanas évekbeli popzene is, ami Kate-et kísérti, miközben férjének múlni nem akaró múltjával küzd, keményen figyelmeztet az ellentétre, ami a fiatalság szerelemről szőtt ártatlan ábrándjai és a kiábrándító, próbára tevő valóság között feszül.
A 45 év együttérző, éleslátó módon és finom humorral tekint az emberi élet egy szakaszára, amelyet gyakran karikaturisztikusan ábrázol, lesajnál vagy éppen teljességgel ignorál a filmművészet, valamint a szerelem azon oldalára – a múltra való féltékenységre -, amelyről éppoly nehéz beszélni, mint megélni.
Charlotte Rampling filmes karrierje 1964-ben kezdődött Richard Lester The Knack című filmjével. Ezután az angolul és franciául is anyanyelvi szinten beszélő színésznőnek a brit, francia és olasz filmművészetben is elindult a karrierje, játszott Dirk Bogarde oldalán Az éjszakai portásban, vagy Visconti filmjeiben.
Az amerikai mozi is felfedezte: olyan rendezőkkel és színészekkel dolgozott együtt, mint Woody Allen, Sidney Lumet vagy Paul Newman. Charlotte visszatérő alkotótársa a francia rendező, Francois Ozon, akinek négy filmjében is játszott.
Tom Courtenay a London's Royal Academy of Dramatic Arts hallgatója volt, 1960-ban debütált az Old Vic színház Sirály előadásában. Ezután játszott a IV. Henrikben, Vízkereszt vagy amit akartok-ban, és a Hazudós Billy-ben.
Filmes pályafutása A hosszútávfutó magányosságával indult, amiért rögtön BAFTA-díjat is nyert. Ezután több tucat filmben szerepelt, nemzetközi díjak övezik karrierjét. 1965-ben Oscar-díjra is jelölték a Doktor Zsivágóért. Továbbra is játszik színpadon is, számos szerepben lépett fel Ványa bácsitól Lear királyig. 2000-ben adtak ki memoárjait, egy évvel később lovagi címet kapott.
12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Lantai József
