Révay András: Munka, becsület, szeretet
6 perc olvasás
A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete" kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben.
A magyar borászatban irány- és mértékadó pincészetek munkájának elismerésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia és a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége 2002-ben megalapította „Az Év Pincészete" kitüntető címet. Olyan bortermelő társaság együttes teljesítményét díjazzák, amely az országban és külföldön a magyar bor, a borkultúra és a kulturált borfogyasztás széles körű népszerűsítéséért a legtöbbet tett az adott évben.
A díjat 2014-ben a Hajós-Bajai Borvidéken dolgozó Koch Borászat nyerte el. A második helyezett a Frittmann Borászat, a III. a Béres Szőlőbirtok és Pincészet lett. Ők ketten oklevelet kaptak. A díjakat a meghirdető szervezetek képviselői – a szaksajtó jelenlétében – ünnepélyes keretetek között adták át a Koch Borászat borotai pincéjénél. A család ezen a tájon már nemzedékek óta foglalkozik borkészítéssel. Koch József 1748-ban Császártöltés egyik alapítója volt. Szőlőt ültetett, bort készített és ezt a tudást azóta tíz generáció fejlesztette tovább, szorgalmas munkával. A gazdaság jelenlegi tulajdonosa, Koch Csaba egyetemi tanulmányait biológus hallgatóként kezdte, majd mégis inkább előbb agrármérnöki diplomát szerzett, később szőlész-borász szakmérnök lett.
Senki nem babonás a rendezők közül, mert éppen tizenharmadik alkalommal adják át ezt a díjat- emelte ki a program kezdetektől való szervezője, Nyikos István, a Bacchus Art Stúdió igazgatója. Hogy ez a díj jelent valamit a szakmában, azt az is mutatja, hogy az ünnepségre kétszáznál is többen jöttek el. Egy pincészet, egy borászat kollektívájának szakmai teljesítményét ismerik el általa, elnyerni komoly pályázat útján, a három meghirdető szervezet tagjainak szavazata alapján lehet.
Az ünnepeltet elsőként Tornai Tamás, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke köszöntötte. Szükségünk van olyan emberekre – mondta – akik példát mutatnak, akiket követni lehet, és Koch Csaba ilyen. Mindig a változást, a megújulást, a jobbat keresi. Már tizennyolc évesen önállósította magát, fokozatosan építette a birtokát, míg el nem jutott idáig. A kezdeti néhány szőlősorhoz mindig további területeket vásárolt, mára száztíz hektár nagyságú szőlőbirtoka van és hatvan embernek ad munkát. Az első palackozott bora 2000-ben jelent meg és most már évente egymillió palackkal örvendezteti meg a vásárlóit. Igen jól szerepel a hazai és a külföldi borversenyeken is. Több, fontos feladata mellett szán idő arra is, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségében is tevékenykedjen.
A Magyar Bor Akadémia elnöke, dr. Kállay Miklós egyszer Toscanában egy hordóra falára írva ezt találta: „Kenyér és bor nélkül megfagy a szerelem." A bor eredeti rendeltetése, hogy vidámítsa meg az emberek szívét, de az csak akkor valósulhat meg, ha a bor maga is kitűnő. Ott áll, mögé képzelhetjük az embert, akinek a munkája alapján az a bor megszülethetett. Koch Csaba olyan borokat adott a mi örömünkre, mely nem csak neki és családjának hasznos, hanem a magyar szőlő- és bortermelésnek is példakép lehet. Ezt testesíti meg a díj. Aki bízik a jövőben, az szőlőt telepít, de fordítva is igaz: aki szőlőt telepít, bízik a jövőben. Őbenne pedig most már a szakmája képviselői is mindjobban bíznak.
Jó helyre került ez a díj, erősítette meg dr. Kiss István, aki a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetsége nevében köszöntötte a díjazottat, akiről megállapítható, hogy kitartó és elkötelezett munkája vezette őt a sikerre. Komoly vállalkozást épített fel, jelentős piaci háttérrel. Az eredményei igazolják, hogy igen is érdemes állhatatosan dolgozni ebben az iparágban. Ennél a díjnál ugyanis a kiválasztás szempontjai közé tartozik – többek között – a pincészet külső és belső megjelenése (építészeti, esztétikai jellemzők, megközelíthetőség, a parkoló, a környezet rendezettsége, tisztaság, munkakörülmények). Latba esik a szerepe a borvidék életében, nemzetközi kapcsolatai, megítélése, termékeinek jelenléte a bel- és külföldi piacon. Számítanak az országos és nemzetközi versenyeken elért eredmények és fontos például a fiatal szakemberek oktatásában való részvétele is.
Jelen volt az ünnepségen volt párisi nagykövetünk, dr. Trócsányi László, de nem, mint az igazságügyi miniszter, hanem mint a régi barát mondta el azt, hogy véleménye szerint Koch Csabát három dolog hajtja. A tudása, a szíve és az országa iránti szeretete. Mert mit is jelent a borász és a bor? A kultúrát, a polgárt, aki értéket termel, tehát a polgárosodást. Franciaországban ezt nagy régóta tudják, ám most itt is azt érezhetjük, hogy Franciaország egyik elit helyén vagyunk. Nincs különbség egy előkelő dél-franciaországi pincészet és e magyar pincészet között. A magyar bor a diplomáciában mindig szerepet játszott és a sikeres tárgyalásokon sokszor volt az asztalon Koch Csaba bora.
A Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, Zsigó Róbert szerint a díj értékét leginkább az adja, hogy nemcsak egy bort vagy egy borászt, hanem egy közösséget tüntetnek ki vele. Akik ráadásul szinte együtt élnek a természettel, nem kihasználni szeretnék, hanem úgy alakítják tevékenységüket, hogy az mindannyiunk javát szolgálja a jelenben, és a jövőben is. A díj az egész borvidéknek is szól, serkentheti a többieket, hogy kövessék a jó példát. A díjat meghirdetőknek az államtitkár ugyanakkor azt kívánta: váljon minél nehezebbé a dolguk! Mert ez azt fogja jelenteni, hogy egyre többen lesznek, akik érdemessé válnak erre a díjra!
Megköszönve az elismerést, Koch Csaba előbb távoli ősire emlékezett, akiknek minden tapasztalata benne van, minden csepp borban. Valójában három dologban hiszek – vallotta be: a munkában, a becsületben és a szeretetben. Mindegyiknél van kerülőút, hiszen a munka helyett jól esik a pihenés, a becsületes út helyett is gyakran csábítanak az egyszerűbbnek tűnő görbék, és a munka – no meg a munkatársak – megbecsülése, szeretete nélkül sincs siker. A borkészítés a termőföldtől a pohárig tart. Érezni kell, milyen földbe, milyen fajtát telepítünk, nedvét milyen borkészítési filozófia mentén, milyenborrá szeretnénk formálni, hol, kinek a poharába szeretnénk tölteni! Ez pedig nem megy a föld, a szőlő, a bor szeretete nélkül.
