Forráshiány

– Apa, meg kell beszélnünk valamit.

– Ne már! Megint intőt kaptál?

– Másról van szó. Hogy is fejezzem ki magam, hogy ne értsél félre? Forráshiányom van.

– Apa, meg kell beszélnünk valamit.

– Ne már! Megint intőt kaptál?

– Másról van szó. Hogy is fejezzem ki magam, hogy ne értsél félre? Forráshiányom van.

– A vitaminok ott vannak a polcon.

– Félreértesz. Nem az egészségemről van szó. A kiadásaim meghaladták a bevételeimet.

– Akkor fogd vissza a kiadásaidat.

– Jó lenne, de már késő. Megbomlott az egyensúly mérlegem két oldala között. A szülői szerepvállalást kellene erősíteni.

– Hát ez vicces. A múltkor épp az ellenkezőjét kérted. Azt mondtad, hogy túl sokat nevelünk, mindenbe beleszólunk.

– Igaz. De most a szülői szerepvállalás alatt azt értem, hogy a családi költségvetést át kellene csoportosítani a javamra.

– Ez nekem magas. Ki csoportosítson át és mit?

– Apa, értsd már meg, likviditási problémáim vannak.

– Akkor menjünk el egy urológushoz. Mondd el bátran, mi a baj?

– Oké! Tiéd a pont. Kevés a zsebpénzem. Fűnek-fának tartozom.

– És akkor mi az ördögnek köntörfalazol itt nekem?

– Apa! Nem olvasol újságot, nem nézel televíziót?

– Dehogynem.

– Akkor tudhatnád, hogy a cégek, intézmények, szolgáltatók, alapítványok úgy félnek a pénz szó kiejtéséről, mint ördög a tömjénfüsttől. Sosem kérnek pénzt az államtól, csupán forráshiányuk, likviditási problémájuk, mérleghiányuk van, költségvetési átcsoportosítást kérnek, monetáris disszonanciáról  és fiskális allokációról szólnak.

– Vagyis mellébeszélnek.

– Dehogyis! Csak közgazdasági nyelven fejezik ki magukat.

Láng Róbert