Egyszer fel, egyszer le

Hát ezen is túl vagyok. Én lettem a vezérigazgató. Jól döntött az anyavállalat New Yorkban. Nem is tudtam mennyi barátom, küzdőtársam, szimpatizánsom van.

Hát ezen is túl vagyok. Én lettem a vezérigazgató. Jól döntött az anyavállalat New Yorkban. Nem is tudtam mennyi barátom, küzdőtársam, szimpatizánsom van.

Elárasztanak levelekkel, táviratokkal, telefonokkal. Mindenki gratulál. Erőt és egészséget kíván. Kell is az erő, mert hatalmas feladat áll előttem. Rendet teremtek a vállalatnál. Először is lojális munkatársakat kell keresnem a vezető pozíciókra. Boldogok lesznek akiket felkérek arra, hogy ezekben a sorsfordító időkben szilárdan álljanak mellettem. Már kiszemeltem a gazdasági igazgatót. De a hű barát óvatos. Hétszázezres fizetést kér és évente négyhavi jutalmat. Azt már nem! Háromszázötven és kéthavi ráadás. Én vagyok a cég első embere, nekem kell mindenért vállalnom a felelősséget. A hű barát pedig terpeszkedik az elegáns irodájában a neobarokk fotelban. Elégedjen meg kisebb pénzzel. Csak szerénynek nem hoz vágya kínt.

   Most léptem be először a dolgozószobámba. Könnyes lett a szemem olyan gyönyörű. A bútorokat, szőnyegeket, képeket azért majd kicserélem. Vezérigazgatónak lenni nehéz. De vigasztal a tudat, hogy beosztottnak lenni sem könnyű. Érdekesek az emberek. Nap mint nap jelentkeznek a vezető pozíciókra. Eddig hatszázan. Akiket viszont én kérek fel, azok nem vállalják. Fanyalognak. Azt mondják a külföldi munkánál szakmailag jobban lehet fejlődniük. Külföldi munka? Szakmai fejlődés? Madárnak néznek engem. A suskáról van itt szó. Végül mégis összeállt a stáb. Nem pontosan a kedvemre valók, de majd a körmükre nézek. Adok nekik annyi feladatot, hogy belegebednek.

   Hozzálátok a rendcsináláshoz. Először is felszámolom a korrupciót. Vezérigazgatói utasítást adtam ki, hogy minden korrupcióra hajlamos alkalmazottam, nemre, felekezetre, vagyoni helyzetre, politikai kötődésre való tekintet nélkül jelentkezzen másnap a titkárságon. Sorszámot a sajtóreferensemtől lehet igényelni. Majd egyenként elbeszélgetek velük. Letelt a határidő, de nem jelentkezett senki. Úgy látszik felszámoltam a korrupciót. De délután telefonált a kerületi rendőrkapitány, hogy megfogták egy korrupt osztályvezetőmet. Az én cégemnél? Nem értettem. Egy tanulságot azonban leszűrtem. Beosztottaim nem olvassák el az utasításaimat.

   Velem mindenki virágnyelven beszél. Átfogó intézkedéseket, mozgástér bővítést, igazságos teherelosztást, kompenzációt, bérarányosítást mondanak, ki nem ejtenék azt, hogy több pénzt. Amikor rákérdezek, kiderül, hogy mindenki erre gondol. Én meg arra, hogy nincs. A költségek nem emelkedhetnek. Mit tehetek ilyenkor? Azt mondom, hogy aludjunk rá egyet. Aztán felejtsük el.

   Rettenetes dolog történt. Anyavállalatom áthelyezte székhelyünket Buenos Airesbe. Azt mondják csökkenteni kell a költségeket. Ott olcsóbb az infrastruktúra. Engem felmentettek. Fellebbezzek a Munkaügyi Döntőbizottsághoz? Jogtanácsosom azt mondja, igen, ha ki akarom nevettetni magam. Egyetlen barátom, küzdőtársam, szimpatizánsom sincs. Most mit tegyek?

Láng Róbert