A Magyar Színház és a Margitszigeti Színház közös nagyszabású produkciója, a Wonderland musical hamarosan életre kel. Júliusban és augusztusban a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, majd 2026 szeptemberétől a Magyar Színház Nagyszínpadán. Az előadás nem egyszerű adaptáció, hanem Lewis Carroll időtlen klasszikusának, az Alice Csodaországban történetének bátor, 21. századi újragondolása. Háttere a Wonderland (Csodaország) musical Frank Wildhorn, a Jekyll és Hyde szerzőjének műve, amelynek ez lesz a magyarországi ősbemutatója.
A produkció beharangozó sajtótájékoztatóján Bagány Márton és a darab Nyulát alakító Szurcsik Ádám kalauzolta el a résztvevőket Wonderland titokzatos világába.
Mint elhangzott, a helyszínválasztás szinte sorsszerű: mi más lehetne tökéletesebb otthona egy „nyulas” történetnek, mint a történelmi Nyulak szigete? Ez egy olyan mese, amit mindenki ismer, de csak azt hisszük, hogy ismerjük, mert ez a Wonderland picit más lesz. Hasonlítanak a karakterek, de azért egészen másfajta történetet láthat majd a közönség. A jól ismert szereplők (Nyúl, Hernyó, Őrült kalapos nő) itt modern metaforákként jelennek meg. A „nyúl ürege” például egy lefelé zuhanó lift, a Hernyó pedig egy metrómegállóban tűnik fel. A Szövegkönyvhöz Müller Péter Sziámi készítette a magyar fordítást, követve a legfrissebb külföldi átdolgozásokat. Bár a személyek ismerősek lehetnek, a nézők ne a Disney-filmek pasztellszínű világára számítsanak – figyelmeztetett Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház igazgatója. 
A Wonderland egy ízig-vérig kortárs, „high-tech” musical, amely tükröt tart a mai családoknak és a modern hétköznapoknak. Napjaink korosztálya számára a musical az a mesélő műfaj, ami régen az opera vagy az operett volt. Egy olyan történetet helyez át a múltból a jelenbe, ahol a szeretet és a jóság győz a technológia hideg világában, miközben megőrzi a mese varázsát a felnőttek számára is. Igen, egy picit a „high-tech” világába visz el minket, de ezt úgy ötvözi, úgy szövi össze, hogy mégiscsak mese, és csodálatos világba röpít el mindannyiunkat, ahol mindenkinek az álma, a vágya teljesül. Nagy Viktor, a Magyar Színház igazgatója és egyben a darab rendezője elárulta, hogy a választásban Frank Wildhorn sodró lendületű zenéje játszotta a kulcsszerepet. 
A történet ezúttal Manhattanben indul, ahol Alice egy sikeres videójáték-gyártó cég vezetőjeként éli stresszes mindennapjait. A cselekmény akkor vesz váratlan fordulatot, amikor a főhősnő – egy liftbaleset folytán (ami itt a nyúlüreget szimbolizálja) – belekerül a maga által tervezett játékba, mint egy játékos. Így Alice-nek a fantáziája és félelmeinek útvesztőjében kell megtalálnia a kiutat és rendbe hozni a kapcsolatát saját, elhanyagolt kislányával. Eddig így még nem mutatták be Magyarországon, külföldön is csak ritkán, egy-két helyen, közben viszont még egyszer átírták a darabot. Tehát ami most majd nézők elé kerül, az a legeslegújabb verziója ennek a történetnek. Sokat tett a vizuális élményért a neves díszlet- és jelmeztervező, Kentaur (Erkel László). 
A sajtótájékoztatón bemutatott látványtervek alapján a produkció sötétebb, urbánusabb tónust kap. A „nyúlüreg” egy zuhanó lift; a Hernyó birodalma egy füstös, graffitis New York-i metróállomás; a karakterek jelmezei pedig a modern divatot ötvözik a romantikus fantáziavilággal, fluoreszkáló anyagok és „high-tech” kiegészítők segítségével. A zuhanó liftben van egy remek nótája Alice-nek, zuhanás közben énekli, ráadásul bekerül a Wonderland klubba, ahol összegyűlnek az emberek, ahol megismerkedik az utána jövő szereplők nagy részével. Ebből a klubból indul az a történet, az a mese, ami repíti őt tovább és tovább. Itt találkozik a Hernyóval ez a szó a szlengben kábítószert jelöl, lesz is erre utalás. Musicalról lévén szó, a titokzatos és provokatív Hernyónak (Szemenyei János), van egy igen jó dala,
valójában egy „fekás” nóta, feketének kellene lennie. Az eredetiben a Hernyó török pipával, egy gomba tetején ülve dohányt szív. Itt is szívni fog, de nem dohányt! A zenéről is elmondhatunk annyit, hogy ezek mind kóruson alapulóak, tehát csodálatosan lehet rájuk táncolni. A darab hangszerelése modern, változatos stílusokat ötvöz a „fekete” soul-tól a spanyolos, mexikói hangzású dalokig. A közönség nem felvételről hallja, a darabban végig zenekar játszik. Hogy megmozgassuk a fantáziát, a Hernyó lábai lesznek a táncos lányok, de nekik máshol is jut szerep bőséggel. Alice egyszer kikerül a metróból, megy tovább és minden állomáshoz kötődik egy történet. Akárcsak az eredeti mesében, itt is jön a macska, El Gatonak, hívják, neki is egy kicsit olyan spanyolos, mexikói jellege van. 
Persze luxuskocsival érkezik, kísérik macskák, macskalányok, macskafiúk, hiszen az El Gato maga is egy macska. A darabban kettős szerepet kap, látjuk, hogy cica, majd azt, hogy kandúr, ketten is játszák. A sajtótájékoztatón együtt énekelték a dalukat, (Mészáros Árpád Zsolt és Szaszák Zsolt) sajnos jelmez nélkül. Aki attól tartana, hogy itt a méltán nagysikerű „Macskák” musical ismétlődne meg valamilyen formában – téved. Egészen más lesz a helyzet. 
Ennek a legújabban átdolgozott darabnak a meseszövése is érdekes. Van benne gonosz és van benne jó. Van „Fehér lovag” (Fülöp Kristóf) – persze ő is énekel. A színpadra állítók nagyon sokat dolgoztak azon, hogy a szövegben az „áthallások” a hazai közönség számára is érthetőek legyenek. Akik pedig az eredeti Alice Csodaországban könyvét sem olvasták, azok is élvezni tudják minden pillanatát. Megpróbálták bemutatni, hogy van a világnak egy fordított része, ahol még mindig klasszikus módon működnek az emberi érzelmek, ami nem mesevilág, hanem néhány olyan fajta történet saját magunkról, a saját kettős énünkről, tehát a gyermeki és a felnőtt énünkről, amit nagyon szépen sikerült megfogalmazni. Alice elindult a gyermekkorból, és eljutott egy „high-tech” cég vezető székébe. Aztán most megpróbálja megtalálni magában még mindig azt a gyereket, aki alig volt.
