Antal László

Nyolc éve már, hogy nincs közöttünk egy rendkívüli ember. 2008. szeptember 28-án hunyt el  Antal László professzor, nemzetközi hírű közgazdász, az MTA doktora. Reformközgazdásznak vallotta magát, nekem rendszerváltó szakpolitikus. Egyszerre kezdtük pályafutásunkat. Ő pályakezdőként, én már némi vállalati és köztisztviselői gyakorlattal. De inkább én tanultam tőle, mint Laci tőlem.

Nyolc éve már, hogy nincs közöttünk egy rendkívüli ember. 2008. szeptember 28-án hunyt el  Antal László professzor, nemzetközi hírű közgazdász, az MTA doktora. Reformközgazdásznak vallotta magát, nekem rendszerváltó szakpolitikus. Egyszerre kezdtük pályafutásunkat. Ő pályakezdőként, én már némi vállalati és köztisztviselői gyakorlattal. De inkább én tanultam tőle, mint Laci tőlem.

   A napi rutinfeladatok nemigen hozták lázba, ma úgy mondanánk a makrogazdasági folyamatok érdekelték. A fiskális problémák (állami költségvetés, adók, járulékok, pénzügyi szabályozórendszer) és a monetáris kérdések. (pénzforgalom, árfolyamok, kamatpolitika, kötvény- és kincstárjegy kibocsátás) voltak az igazi szakterületei. Miniszterei, elsősorban Faluvégi Lajos és Hetényi István méltányolták ilyen irányú szakértelmét és mentesítve a rutinmunkától rendszeresen külön feladatokkal bízták meg.

   Közelebbi nexusba az első olajválság (1972) idején kerültünk. Érdekelte szakterületem, az energiagazdálkodás. Nem rejtette véka alá, hogy a lakossági felhasználáshoz kapcsolódó fűtőanyagok (szén, brikett, koksz, tűzifa, vezetékes gáz, háztartási tüzelőolaj) és a távfűtés árának mesterségesen alacsony tartását, költségvetési támogatását meg kell szüntetni. Mert egyes lakossági csoportok kiadásait nem szabad a társadalommal megfizettetni. Még akkor sem, ha az állampolgárnak választási lehetőség nélkül távfűtéses panel lakása volt. Az ártámogatások leépítésére harminc évet kellett várni.

   A „Fejlődés – kitérővel" c. könyve, amelyben tapasztalatait összegezte, nagy szakmai siker volt. Lengyel László így ír róla: A nyolcvanas években már az ország legkülönbözőbb klubjaiban, egyetemi kollégiumaiban ismerték és imádták. Kevesen, talán senki sem tudott annyira közérthetően rávilágítani arra, mi történik a gazdaságban, mi játszódik le a hatalom bugyraiban. A zseniális agyvelő mindenkit lenyűgözött, értették a játszmát, mert egy kiváló sakkozó nemcsak játszott előttük, hanem az összes lépést játszi könnyedséggel meg is magyarázta.

   Beszédhibája ellenére. Erről jut eszembe a következő történet. Egy hosszabb tárgyaláson voltunk együtt. Én vezettem a jegyzőkönyvet. Amikor felszólalt, nem tudtam követni mondanivalóját, nem tudok gyorsírni. Halkan beszélt, akadozva, hadarva, néha dadogva. Másnap bementem hozzá. Laci, nem tudtam feljegyezni a tegnapi hozzászólásodat. Várjál egy percig, addig hozatok egy kávét. Írni kezdett. És pár perc múlva nyomdakészen átadta a felszólalását.

   Élete utolsó két évében kormánymegbízás alapján a magyarországi nyugdíjrendszer elemzésével  foglalkozott, távlati terveket készített a szükséges átalakításokról. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Közgazdasági Karának Pénzügyi és Kontrolling Tanszékén oktatott. Tanítványai szerették, óráin zsúfolásig megtelt az előadóterem.

   Vajon mit szólna az unortodox gazdaságirányítási rendszerhez?

Láng Róbert