Nyolc éve már, hogy nincs közöttünk egy rendkívüli ember. 2008. szeptember 28-án hunyt el  Antal László professzor, nemzetközi hírű közgazdász, az MTA doktora. Reformközgazdásznak vallotta magát, nekem rendszerváltó szakpolitikus. Egyszerre kezdtük pályafutásunkat. Ő pályakezdőként, én már némi vállalati és köztisztviselői gyakorlattal. De inkább én tanultam tőle, mint Laci tőlem.

Nyolc éve már, hogy nincs közöttünk egy rendkívüli ember. 2008. szeptember 28-án hunyt el  Antal László professzor, nemzetközi hírű közgazdász, az MTA doktora. Reformközgazdásznak vallotta magát, nekem rendszerváltó szakpolitikus. Egyszerre kezdtük pályafutásunkat. Ő pályakezdőként, én már némi vállalati és köztisztviselői gyakorlattal. De inkább én tanultam tőle, mint Laci tőlem.

   A napi rutinfeladatok nemigen hozták lázba, ma úgy mondanánk a makrogazdasági folyamatok érdekelték. A fiskális problémák (állami költségvetés, adók, járulékok, pénzügyi szabályozórendszer) és a monetáris kérdések. (pénzforgalom, árfolyamok, kamatpolitika, kötvény- és kincstárjegy kibocsátás) voltak az igazi szakterületei. Miniszterei, elsősorban Faluvégi Lajos és Hetényi István méltányolták ilyen irányú szakértelmét és mentesítve a rutinmunkától rendszeresen külön feladatokkal bízták meg.

   Közelebbi nexusba az első olajválság (1972) idején kerültünk. Érdekelte szakterületem, az energiagazdálkodás. Nem rejtette véka alá, hogy a lakossági felhasználáshoz kapcsolódó fűtőanyagok (szén, brikett, koksz, tűzifa, vezetékes gáz, háztartási tüzelőolaj) és a távfűtés árának mesterségesen alacsony tartását, költségvetési támogatását meg kell szüntetni. Mert egyes lakossági csoportok kiadásait nem szabad a társadalommal megfizettetni. Még akkor sem, ha az állampolgárnak választási lehetőség nélkül távfűtéses panel lakása volt. Az ártámogatások leépítésére harminc évet kellett várni.

   A „Fejlődés – kitérővel" c. könyve, amelyben tapasztalatait összegezte, nagy szakmai siker volt. Lengyel László így ír róla: A nyolcvanas években már az ország legkülönbözőbb klubjaiban, egyetemi kollégiumaiban ismerték és imádták. Kevesen, talán senki sem tudott annyira közérthetően rávilágítani arra, mi történik a gazdaságban, mi játszódik le a hatalom bugyraiban. A zseniális agyvelő mindenkit lenyűgözött, értették a játszmát, mert egy kiváló sakkozó nemcsak játszott előttük, hanem az összes lépést játszi könnyedséggel meg is magyarázta.

   Beszédhibája ellenére. Erről jut eszembe a következő történet. Egy hosszabb tárgyaláson voltunk együtt. Én vezettem a jegyzőkönyvet. Amikor felszólalt, nem tudtam követni mondanivalóját, nem tudok gyorsírni. Halkan beszélt, akadozva, hadarva, néha dadogva. Másnap bementem hozzá. Laci, nem tudtam feljegyezni a tegnapi hozzászólásodat. Várjál egy percig, addig hozatok egy kávét. Írni kezdett. És pár perc múlva nyomdakészen átadta a felszólalását.

   Élete utolsó két évében kormánymegbízás alapján a magyarországi nyugdíjrendszer elemzésével  foglalkozott, távlati terveket készített a szükséges átalakításokról. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Közgazdasági Karának Pénzügyi és Kontrolling Tanszékén oktatott. Tanítványai szerették, óráin zsúfolásig megtelt az előadóterem.

   Vajon mit szólna az unortodox gazdaságirányítási rendszerhez?

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük