Az alacsony inflációhoz igazodik a kötvénypiac?

A kötvénypiacokon továbbra is folyik a vita azon, hogy mikor kezdenek el végre emelkedni a hozamok. A közelmúltban számos olyan cikket és elemzést láthattunk, amelyek a hozamok rövid időn belüli emelkedésének lehetőségét taglalták, és különböző megoldásokat kínáltak a befektetőknek, hogy azok megbirkózhassanak a közelgő, drámai mértékű piaci változásokkal.

Valóban számos mutató utal a nemzetközi gazdaság teljesítőképességének javulására: az európai gazdaság erősödik, a közelmúltban publikált számok kellemes meglepetést okoztak az USA-ban, és a kínai lassulással kapcsolatos félelmek sem igazolódtak be.

A nemzetközi kilátások javulása, illetve a jelentősebb geopolitikai kockázatok teljes hiánya (legalábbis az év eddigi részében) rányomta a bélyegét a pénzügyi piacokra. A vezető részvényindexek rekordmagasságokban járnak, a kamatfelárak a válságot megelőző szintekre zsugorodtak, a feltörekvő piaci kötvények pedig sorra döntik a rekordokat – összességében tehát jó idők járnak a kockázatosabb eszközökre.

Viszont ezeket a piaci szinteket már láttuk a válságot megelőzően. Most akkor újra válság várható? Az összeomlás már a küszöbön áll? A jegybankok már jelezték, hogy túlfeszítettnek tartják a részvénypiacok és kötvénypiacok jelenlegi szintjeit, és ez az európai monetáris lazítási program kivezetéséhez vezethet. Az is látható, hogy a kötvénypiaci befektetők aggódnak az amerikai Fed mérlegfőösszegének csökkenése miatt is.

A jegybankok számára azonban a startpisztoly csak akkor dördül el, amikor az infláció végre megindul felfelé – ez viszont még jó darabig nem fog bekövetkezni. Az év elején sokan úgy véltük, hogy a magasabb hozamokat az inflációs nyomás fogja elhozni, a valóság azonban máshogy alakult.

Az európai inflációs mutató hirtelen megugrása komoly reményeket keltett, egészséges és fenntartható inflációs szintekben reménykedett a piac – de a megugrás egyszeri jelenség volt, és az olajárak korrekciójával állt összefüggésben. A korrekció azonban megállt a hordónkénti 50 dolláros szinten, és kevés a remény arra, hogy tovább emelkednének az árak.

A probléma gyökere ennél mélyebben van: úgy tűnik, hogy az euró övezet belső piaca képes ellenállni a kívülről érkező inflációs hatásoknak, sőt, ami igazán aggasztó, hogy a belső piac által generált infláció még gyengül is. Ilyen környezetben közel sem magától értetődő, hogy az Európai Központi Bank a közeljövőben bármin is változtatna, mivel az euróövezet gazdasági lassulásától való félelmek elnyomják az egyes eszközosztályokban esetleg kialakuló árbuborékokkal kapcsolatos aggodalmakat.

A jelenlegi szintek akár túlfeszítettnek is tekinthetők, ugyanakkor amennyiben az inflációs paradigmaváltás megtörténik, és a piac sem számít a közeljövőben emelkedésre, akkor a referenciahozamok továbbra is alacsonyan maradnak, a kockázatosabb kötvények pedig az alacsonyabb hozamszintek irányába fognak elmozdulni, felélve a még meglévő kockázati prémiumok nagy részét. Ha ez megtörténik, akkor a részvénypiacok is tovább emelkedhetnek.

 Simon Fasdal Saxo Bank