RÁNKI GYÖRGY (1907-1992)

Magyar zeneszerző és tanár volt. 1926-1930 között Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Utána a Néprajzi Múzeumban folytatott népzenei kutatásokat Lajtha László mellett. 1947-48 között a Magyar Rádió zenei osztályát vezette. 1948-49-ben Párizsban élt. Hazatérte után írt operát, 50 filmzenét, balettet, színdarabokhoz és rádiójátékokhoz kísérőzenét, musicalt és sok kamaramuzsikát.

Ránki György munkásságáért megkapta a Kossuth-díjat, az Erkel Ferenc-díjat, a Bartók-Pásztory-díjat, a Magyarország Kiváló Művésze-díjat több más mellett Érdemes Művészként is kitüntették. Legemlékezetesebb szerzeményei: Egy szerelem három éjszakája – musical Hubay Miklós és Vas István szövegére, opera Az ember tragédiája témájára, zeneszámok Weöres Sándor darabjához, a Holdbéli csónakoshoz, Chitz Klára ifjúsági regényéből gyermekopera, a Muzsikus Péter, Fábri Zoltán Körhinta című filmjéhez zenei betéteket írt. 1951-ben kezdett foglalkozni Hans Christian Andersen szatirikus meséjére a Pomádé király új ruhája című, kétrészes gyermekoperával. A műnek akkora sikere volt, hogy az Operaház 1953-ban a szerzővel három felvonásos művé dolgoztatta át. Az Erkel Színházban és az Operaházban többször is műsorra tűzték.  Rádiófelvételét – nagy örömünkre – néha ma is hallhatjuk.

Pomádé király új ruhája

Képzelt időben és helyen játszódik Károlyi Amy szövegével, három felvonásban, nyolc képben. A mindenkori diktatúra ostoba önzésének kritikája.

A történetben Janit és Miskát lázadóként száműzik a tökéletes országból, mert bírálni merték Pomádé királyt. Jani elbúcsúzik kedvesétől, Rozikától, de megfogadja, hogy „a kölcsönkenyér visszajár”. A vásári forgatagban minden portékából hiányzik valami, mert a pénz folyton a király új ruháira kell. A nép nyomorog, a király naponta páváskodik újabb toalettjeivel. Jani és Miska – Dani és Béni alakjában – hamarosan visszatér, külföldi takácsokként jelentkeznek az udvarnál. A királynak kínálnak csodálatos kelmét.

A II felvonásban az udvar készül az új ruhabemutatóra, miközben a népnek sem ruhára, sem cipőre nem telik. Az ország egész bevételét csak a király költheti el. A balettmester táncosaival minden öltönyt felpróbáltat. A király dús reggelije közben szemléli a ruhákat, de már unja is a szokásos öltözékeket, újabbra vágyik. A külföldről érkezett takácsokat sürgetik, hogy mihamarabb elkészítsék a csodaköntöst. Nyársatnyelt Tóbiás kancellár berendeli a díszbemutatóra a 12 minisztert és a 12 udvari dámát. A király megcsodálja a fantasztikus fonalakat, amelyekből új ruhája készül. Dani és Béni közlik, hogy a szövetet csak az okosok és bölcsek látják, a többiek nem. Mivel senki sem akar ostobának tűnni, azt mondják, látják az elkészült ruhát.

A III. felvonásban Rozika éppen búsul, mert látja a nagy sürgés-forgást a palotából. Jani hirtelen megjelenik nála. Elmondja, hogy holnap eldől, meghal-e vagy sem. A király pedig gyötrődik álmában, különös árnyakat lát a falon, még a csokoládé sem ízlik neki. A takácsokhoz küldi Nyársatnyelt Tóbiást, hogy sürgesse a takácsokat. Sem ő, sem a miniszterek nem látnak semmit a ruhából, de nem merik bevallani. Dani és Béni mutogatják az anyagot: alul selyem, felül bársony. Tóbiás rettegve számol be róla urának, a miniszterek készségesen bólogatnak hozzá. Pomádé király is „látja” a csodakelmét, hiszen csak nem vallhatja be, hogy nem okos és nem bölcs. A királyt meztelenre vetkőztetik, felpróbálja a köntöst, persze neki is tetszik.

Pomádé népe várja a király fellépését. A nagy bemutatón döbbent csend fogadja. Egyszerre megszólal egy kis inas: „A királyon nincs semmi!”. A tömeg kacag, Pomádé király dadog, az udvaroncok elszökdösnek mellőle, mire a két „idegen takács” leleplezi magát. A nép elkergeti a királyt, és boldogan ünnepel. Jani és Rozi megöleli egymást.

A közönség is jól mulat a szép, fülbemászó dallamok hallatán, meg a jó énekesek humoros teljesítményén.

DOBI ILDIKÓ