Az Arnolfini házaspár

Jan van Eyck németalföldi (flamand) mester (1390-1441) minden idők legzseniálisabb festőművészei közé tartozik. Az európai táblaképfestészet megteremtője, a flamand tájképek előfutára, a reneszánsz első képviselőinek egyike. Sajnos a budapesti Szépművészeti Múzeumban nem találunk tőle képet, ahhoz legalább Bécsbe kéne mennünk. Ha  Belgiumba visz az utunk, látogassunk el Gentbe, keressük meg a Szent Bávó templomot, szánjunk rá néhány órát és gyönyörködjünk van Eyck poliptichonjában (több szárnyú oltár), amely az egyetemes képzőművészet talán legkiemelkedőbb alkotása.

   De hogy kerül egy olasz házaspár kapcsolatba a helytartók és hercegek udvari festőjével és kamarásával? Giovanni di Nicolao Arnolfini itáliai kereskedő és felesége Brugge-ben lakott abban az időben. A jómódú olasz megengedhette magának, hogy a híres művésszel örökíttesse meg magát és várandós hitvesét. Valószínűleg barátságban is volt a művész és a kereskedő.

   Van Eyck 1434-ben fára festette és szignálta az olajképet, amelynek mérete 82×60 centiméter. Egészen fantasztikus a részletek kidolgozottsága, a belső teret kitöltő fény tökéletes érzékeltetése. A házaspárt egy emeleti szobában láthatjuk. Nem hálószoba, hanem egy burgundi stílusú előszoba, ahol ágy is található. Az ablak fapalettákat tartalmaz, felső része üvegből van, kék, vörös és zöld ólomüvegből.

   A két alak öltözete elegáns, ruhájuk szőrmés. A férfi kalapot visel, ami szokás volt akkoriban. Köntöse selyemdamasztból lehetett. A nő ruhájának finoman kidolgozott redőzete van és hosszú uszálya. Kék alsóruhája szintén szőrmével van szegélyezve. Drága aranynyakláncot és gyűrűket visel. A férj öltözete szerényebb, más kereskedők képein aranyérmék láthatók a díszes ruhákon.

   A szobabelső is a jómódú létre utal, a hatalmas bronz lámpatartó drága darab. A fakeretes domború tükör a háttérben kisebb, mint a hasonló tükrök, amiket akkoriban ábrázoltak. A gazdagság további jelei a díszes ágyfüggönyök, amelyek a mennyezetről lógnak le, a fafaragványos szék és a falnál lévő kanapé. Az ágynál lévő keleti szőnyeg is a gazdagságot sugallja, az ilyen szőnyegeket a korabeli gazdagok asztalokra terítették.

    A kép eredetileg a házaspár otthonában volt, kalandos útja során fél Európát bejárta, királyok, földbirtokosok adták-vették, jelenleg a londoni National Gallery tulajdona. A múzeum 1842-ben vásárolta meg 600 fontért. Mai értéke természetesen felbecsülhetetlen.

Láng Róbert