Rózsa, titok, jelkép

Múzeumok, galériák termeihez szokott látogató számára felettébb különleges helyszínen nyílt meg egy szemléletében és tartalmában is érdekes gondolatokat kínáló kiállítás. Budapesten, a IX. kerületi Bakáts tér 1. szám alatt – szó szerint alatta – megbújó „Bakáts bunker” nyolcvan évvel ezelőtt talán légópince lehetett, bár a mostani látogatói között már alig lesz valaki, aki tudja, mit is jelent ez a szó. Nem baj! Aki oda leérkezett, nem ezen fogja törni a fejét, lefoglalja majd ismerkedés az alkotásokból kiáradó szellemiséggel. Megfejteni nem kell, mert bizonyára minden nézőnek, minden egyes kép, mást és mást fog jelenteni.

A tárlat központi témája a rózsa, melyről a művész, Hollai Krisztina is elgondolkodott már: milyen rétegezett jelentéseket hordoz és hogyan alakultak ezek az idők folyamán? E szimbólum teljes felfejtése szinte lehetetlen, hiszen folyamatosan változott és idomult az egyes korok kulturális és társadalmi eszméihez. Őt különösen a virág női minőségének mitikus dimenziója érdekli. Számára a rózsa nem csupán a szépség, a szerelem, hanem a modern nő új identitásának kifejezési eszköze, amit már nem a férfiak határoznak meg, noha ez a virág az ókori, mediterrán társadalmakban a férfiasság, a katonai erény jelképévé is vált. Később, a forradalmak, szabadságharcok során a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” eszméinek is megtestesítője volt, hiszen a kokárda is egyfajta rózsa! A kiállítás munkái közelről komolyabban is megvizsgálandó installációk. A több képen is látható fekete-fehér kockás padló egyféle dualista világkép, amit a középkori misztika igencsak kedvelt. Kora-középkori festményeken gyakran megjelenik, sok esetben felülnézetben, fittyet hányva a perspektívára. Más helyen a művész a sziromszőnyeg hagyományt szerette volna (és szereti is) megidézni, képei több irányú asszociációra alkalmasak. Itt-ott felfénylik az abszurditásba oltott nyitottság, a fellélegzés, a befogadás óhajtása! Megjelenik az ókori eredetű hagyományt tisztelő, rituális étkekből összeállított asztal-teríték is. A motívumok persze változhatnak, az évezredes szimbólum gránátalma mellett megfér a szódásszifon is. A kiállítást megnyitó Nagy Zopán, fotóművész, költő elmondta: a művésznő, ezen összetett tárlatra és témára készülve esszét is írt a rózsa szimbolikáról. Emlékeztetett arra, hogy a képeket szemlélve például Seikh Szádi Muszlih-ad-dín (XIII-ik századi) perzsa költő Rózsáskert-je is eszünkbe juthat. Szádi, korának legnagyobb keleti moralistája volt. Kíváncsisága és tudásszomja mintegy 30 éves utazásra sarkallta. Ezután, igazi szufistához méltóan visszavonult és átadta magát a szemlélődésnek. Hiszen a hermetikus tradícióban a bölcsek, az avatottak számára elegendő egy utalás, mert a mélyebb igazságot jól ismerik. A piros zászló például akár a vérrel átitatott rózsa újjászületés-jelenése vagy az alkímiai transzmutáció illusztrációja is lehet.

 Felbukkannak visszatérő kérdések: A Fehér királynő trónjába beülni ki merne? Ebben a jelképben a fehér és vörös rózsa a király és a királynő egyesül. Máskor viszont az összetartozás szimbólumaként egy lombikban ábrázolják a két, eltérő színű rózsát. A „sub rosa” kifejezés fogalomtitkokra és intim szituációkra utal. A rózsamisztika másik, képzőművészetileg is izgalmas aspektusa a memento mori, a középkori szerzetesek egyik jelmondata, amely az élet mulandóságára emlékeztet. A virág szépsége rövid, hamar elhervad, de a rózsa egyben az újjászületés optimista üzenete is. Az ugyancsak szimbolikus „Nem rozé fröccs” című kiállítás október 12-ig látogatható a Bakáts tér 1-ben, a Bakáts bunkerben.