Száz perc a szerelemről

 Október 4-én egy új, zenés színmű bemutatója volt Budapesten, a József Attila Színházban. Kalandos – bátran mondhatjuk – tragikus sorsú szerző, igen változatos pályát befutó, de mindenképpen világhírű darabjáról van szó, melyből írtak már musicalt, operát, három film is készült belőle. A tragédia 1932-ben íródott, az ősbemutató 1933-ban volt Spanyolországban és még ugyanebben az évben Buenos Airesben is bemutatták.

Írója, Federico García Lorca (1898-1936) századunk egyik legkiválóbb költője, egyszersmind a spanyol népi drámának is legnagyobb klasszikusa. Halála tisztázatlan. A nacionalista erők gyilkolták meg a spanyol polgárháború elején, holttestét soha nem találták meg. Számunkra elsősorban drámaíró, hiszen a magyar színpadon két darabja is sikert aratott, de a költő Lorca üzenete eddig csak nagyritkán jutott el hozzánk. A Vérnász drámai ballada, Elsősorban nem a népies stilizálás a jellemző rá; reális történet bontakozik ki benne. A szerző a merev feudális megkötöttségekből, az ezeken alapuló normarendszerből merít. Magyarországon Illyés Gyula fordításában kerül színre. A József Attila Színház legújabb produkciója a Flamenco – Vérnász izgalmas és drámai történetbe vezeti el a nézőket, ahol a tánc, a flamenco – sors, dinamika, drámaiság – összefonódik a mozgás és a gesztusok nyelvével. A mű nemcsak a klasszikus színház iránti tiszteletet fejezi ki, hanem új perspektívát is kínál a nézőknek; nem csupán a cselekmény izgalma miatt vonzó, hanem a flamenco tánc és zene által keltett életérzés miatt is. „Ez a mese száz percben az andalúz szerelemről szól, ahol a vér, a kés és a családi kötelékek kiemelkedő szerepet játszanak” – nyilatkozta a rendező, Hargitai Iván. A nézők előtt bontakozik ki a vidéki esküvő képe, ahol a vendégek már várakoznak, és mindenki tudja, hogy a házasság mögött mély, régi sérelmek húzódnak meg. A kérdések, amelyek foglalkoztatják a szereplőket – mit akar a titokzatos lány? Mennyit áldozhat fel valaki a családért és a szerelemért? Megváltozhat-e az ember vagy a róla kialakult kép a későbbi sorsát is meghatározza? – mind olyan dilemmák, amelyek örökérvényűen tükrözik a társadalmi és emberi ellentéteket. A darab középpontjában egy anya, Molnár Zsuzsanna áll, akinek már csak egy fia, Fekete Gábor maradt, és a titokzatos lány, Kónya Merlin Renáta, akiről alig tudni valamit. A házasságra készülő fiú egy baljós esküvő küszöbén áll, melyet a bosszú és a vér árnyékol be. Az események során a múlt titkai és népi babonák is felsejlenek, miközben a vér, mint a legfontosabb kötelék és a kés, mint a bosszú eszköze, minden döntést befolyásolnak. A darabban csupán egyetlen szereplő visel nevet: Lukács Dániel, Leonardo karakterét alakítja. A színpadra lépők között találjuk Fehér Annát, aki az Anyós/Hold szerepében tűnik fel, valamint Pikali Gerdát, aki Halálként és cselédasszonyként jelenik meg. Nemcsák Károly a menyasszony apját formálja meg, míg Szabó Emília a szomszédasszonyt alakítja. Kucskár Kamilla egy fiatal lány szerepében látható. A három favágóban és a vőfélyekben Zöld Csabát, Horváth Sebestyén Sándort, Blazsovszky Ákost ismerhetjük fel. A Vérnász képekben gazdag, mély lírával átszőtt paraszttragédia: szerelmi története a spanyol paraszti-társadalom feudális-patriarchiális életébe világít be. Baljós sejtelmek, vérbosszú, kárhozatos szerelem, borongós árnyak ülik meg ezt a világot. A vidéki Spanyolországban játszódik, és egyes források szerint az 1920-as években, Almériában történt valós események ihlették. A zenés játék bemutatását eredetileg stúdiószínpadi körülményekre tervezték. A díszlet egyedi kialakítása miatt, viszont a Nagyszínpadon játsszák, ami csak lépcsőn keresztül megközelíthető, vagyis nem akadálymentes. A színház vezetősége kéri a jegyvásárlókat, szíveskedjenek ezt figyelembe venni!